Évtizedeken át osztotta meg Európát a hidegháború és a kommunizmus jelképe
Hatvan éve, 1961. augusztus 13-án hajnalban a keletnémet hadsereg és rendőrség egységei lezárták Kelet- és Nyugat-Berlin határát, majd megkezdték az európai megosztottság, a hidegháború és a kommunista diktatúra jelképévé vált berlini fal építését.
2021. augusztus 14. 13:34

A második világháborúban vesztes Németországot és annak fővárosát, Berlint a győztes szövetséges nagyhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió) megszállási övezetekre osztották. A hidegháború kezdete után, 1949-ben a szovjet zónában megalakult a Német Demokratikus Köztársaság, a nyugati szövetséges zónákból pedig létrejött a Német Szövetségi Köztársaság.

A szovjet zóna közepén fekvő Berlin keleti, szovjet része az NDK fővárosa lett, a nyugati szövetségesek által ellenőrzött, teljes egészében keletnémet területek által határolt Nyugat-Berlin különleges nemzetközi jogállást élvezett. Az NDK 1952-ben lezárta határait az NSZK irányába, de Berlin két része között többé-kevésbé szabadon lehetett közlekedni, s 1949 és 1961 között két és fél millió ember távozott végleg nyugatra.

Az NDK és Walter Ulbricht államfő-párttitkár egyre jobban sérelmezte állampolgárai számának fogyatkozását és a nyugati oldalra ingázók által okozott hatalmas veszteséget.

Az 1961 augusztusában készült archív felvételen a Bernauer Strassei szakaszát magasítják téglákkal (Fotó: MTI/EPA)

Jóllehet 1961 júliusában még azt mondta, senki sem akar falat építeni, augusztus 11-én a keletnémet parlament teljes felhatalmazást adott a kormánynak az ország védelmében szükséges intézkedések meghozatalára, majd a másnapi pártértekezleten bejelentették a fővárosi határszakasz teljes lezárását. 1961. augusztus 13-án hajnalban az NDK államhatárának biztosítása céljából a hadsereg és a rendőrség egységei szögesdróttal, drótakadályokkal zárták le Kelet- és Nyugat-Berlin határát, az összekötő utcák burkolatát feltörték, a határon áthaladó metró- és vasútszakaszokat lezárták, Nyugat-Berlin és az NSZK között tranzitvonalakat jelöltek ki.

Az 1961. október 6-én készült archív felvételen a berlini fal Reinickendorf kerületi szakaszát építik (Fotó: MTI/EPA)

Az akadályrendszer mentén augusztus 15-én kezdődött meg a betonelemekből álló fal felhúzása.

A fal nem az ellenség távoltartása, hanem a lakosság helyben tartása érdekében épült, de hivatalosan antifasiszta védműként emlegették. Az addigi 80 szektorátlépő közül csak 12 maradt nyitva, a tömegközlekedés csonkává vált. A 155 kilométer hosszú, egész Nyugat-Berlint körülvevő, folyamatosan erősített, végül már 3,5 méter magas fal a várost 44 kilométer hosszan szelte át, vonalán 302 figyelőtorony és 20 földalatti bunker volt. Keletnémet területen 100 méterrel beljebb egy szögesdrótrendszer is húzódott, s még ennek megközelítése is szigorúan tilos volt.

A két kerítés közötti halálzónába eső házakat elbontották, helyükre aknamezőt, vizesárokrendszert, kutyák futtatására szolgáló sávot telepítettek, a határőrök mindenkire lőttek, aki belépett a zónába.

A fal egyetlen éjszaka családokat szakított szét, keletberliniek ezreit hagyta munka és megélhetés nélkül. Az első órákban számos atrocitásra került sor, a szigorú biztosítás ellenére az építkezés alatt 85 keletnémet katona és 800 civil szökött nyugatra. A nyugatberliniek tiltakoztak, de az Egyesült Államok tudatta Moszkvával, hogy a nemzetközi élet tényeként elfogadja a fal létezését. A berlini fal tövében mondta el egyik leghíresebb beszédét 1963. június 26-án John F. Kennedy amerikai elnök, aki az Ich bin ein Berliner szavakkal fejezte ki szolidaritását, 1987-ben a Brandenburgi kapunál szólította fel Ronald Reagan amerikai elnök Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt, hogy rombolja le a falat.

(Fotó: MTI/EPA/Konrad Giehr)

A fal 1989. novemberi lerombolásáig mintegy ötezer embernek sikerült nyugatra menekülnie, és körülbelül ugyanennyit fogtak el. A határőrök kötelessége volt a menekülőket megállítani, ennek érdekében szigorú tűzparancsot léptettek életbe a falnál. Azt nem tudni pontosan, hogy hányan vesztették életüket menekülés közben: a potsdami Kortárs Történeti Kutatóközpont 140 halálesetet tart nyilván, más intézetek ezt a számot jóval magasabbra, 200-nál többre teszik. Az első áldozat, egy 59 éves nő 1961. augusztus 22-én, az utolsó, egy 33 éves férfi 1989. március 8-án vesztette életét.

Bár Erich Honecker, az NDK vezetője még 1989 januárjában is azt mondta, a fal még száz évig állni fog, az még az év végét sem élte meg.

A kelet-európai változások, a magyar kormány 1989. szeptember 10-i döntése az NDK-ból elmenekültek nyugatra engedéséről az NDK-ban több százezres megmozdulásokhoz vezettek. A minden változtatást elutasító Honeckert elvtársai október 18-án lemondatták, az új vezetés reformokra kényszerült. A fal váratlan leomlását az utazás liberalizálási szabályainak összehangolatlan bejelentése okozta.

Az állampárt politikai bizottságának egyik tagja 1989. november 9-én este élő tévéadásban közölte, hogy megnyitják a határokat, s nem tudva arról, hogy csak fokozatos lazítást terveznek, kérdésre hozzátette: az intézkedés azonnal hatályos. A berliniek még a sajtótájékoztató alatt elözönlötték az átkelőhelyeket, a fallal együtt egy lélektani gát is leomlott, a tovább folytatódó tömegtüntetéseket már a német újraegyesítést sürgető jelszavak uralták.

Kelet-német határőr távcsövön keresztül figyel az Unter den Linden sugárút végén lévő Brandenburgi kapunál (Fotó: MT/Fényes Tamás)
 
A következő napokban a berliniek elkezdték bontani a falat, amelynek eltávolítása hivatalosan 1990. június 13-án kezdődött meg, a határőrizet július 1-jén szűnt meg, a műszaki zárat 1991 novemberére számolták fel.

A falnak csak hat rövid szakaszát hagyták meg mementóként, az egyiknél emlékmű áll, egy másikon graffitigalériát hoztak létre. A leghíresebb átkelőhely, a Checkpoint Charlie helyén ma múzeum áll. A falból a világ számos pontjára került egy-egy darab, Magyarországon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat zugligeti befogadóközpontjában, az Andrássy úton a Terror Háza Múzeum előtt, és 2019-ben a páneurópai piknik 30. évfordulóján Sopronpusztán helyeztek el egy-egy faldarabot.

hirado.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó