1867–2021 pénzügyes szemüvegen keresztül
A spekulatív gabonatőzsdei áresés miatt 1873-ban sorozatban jutottak jelzáloghitelek fejében a hazai gazdaságok új befektetők kezébe. A dinamizmus gyümölcseit leginkább a hazánkba települt idegen tőke és függelékei élvezték.
2021. július 7. 10:13

Nem alaptalan a mondás, hogy a pénz maga a hatalom, vagy az, hogy a háborúkhoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz. Valójában a háború sem más, mint egyfajta hatalomgyakorlás. A banális igazságok ellenére a hivatalos történetírások nagy ívben kerülik a pénz témáját , hogy a pénz milyen hatást gyakorolt és gyakorol ma is a világ történéseire.

A marxista történetírás esetén ez a kibicsaklás érthető is, hiszen azt hirdeti, pontosabban akarja minden áron elhitetni, hogy a történelem a tömegek által determinált objektív folyamat. Ezzel a marxistáknak sikerül a pénzt a folyamatból varázslatos módon eltüntetni, a történelem eseménytörténetét pedig egymásra épülő, egymással szoros összefüggésben lévő eseménysorok helyett kreált eszmetörténeti alapokra helyezni.

Mi sem jellemzőbb, hogy pénztörténettel érdemben még a közgazdasági jellegű felsőfokú képzésekben sem foglalkoznak. Ezért is vagyok nagyon hálás hajdani professzoromnak Riesz Miklósnak, hogy a múlt század hatvanas éveinek közepén a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen fakultatív tárgyként felvehető Különleges Bankismeretek címet viselő tárgyban felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt.

Engedtessék meg nekem, hogy a pénzkérdést hazám szemszögéből vizsgáljam és kíséreljem meg elhelyezni a világ folyamataiban a hozzánk legközelebb álló időszakban 1867-tól napjainkig, amikortól modern kori független – időnként csak részben független – Magyarországról szokás beszélni.

Előre bocsátom, a vizsgált időszakban hazánk is a ma angolszásznak nevezett pénzbirodalom valamiféle függésében létezett, és létezik ma is. Az előzményekhez tartozik, hogy ez az angolszász pénzbirodalom-építés a magántulajdonban lévő Bank of England alapításával indult, közvetlenül az után, hogy a spanyol kereskedelmi flotta fosztogatásán meggazdagodott britek megunták a felettük bábáskodó és parancsolgató monarchiát. Forradalmat csináltak, a királlyal fizikailag is végeztek, majd ötven év múltán szimbolikus hatalommal mégis ismét királyt ültettek a trónra, aki ezután csak uralkodik, ám már nem kormányoz.

Az ezt követő ugyancsak mesterségesen szított francia forradalom azonban nem hozta meg rögtön a várt sikert. Napóleon néhány ügyes húzással saját birodalmat és pénzt teremtett. A pénzbirodalom bővítése Napóleon legyőzése után öles léptekkel haladt, és Franciaországban is a Rothschild családhoz fűződik, amely már a Napóleon elleni koalíciókat, például a bimbózó ellen-pénzbirodalmat is bőkezűen finanszírozta. Így került sor 1816-ban a család bécsi letelepedésére, benne a hazánkat is tartományként magába foglaló Habsburg Birodalomban.

A pénzforgalom birtoklásának valós jelentősége azon is lemérhető, hogy Kossuth 1848-as hazai pénzreformja, a Kossuth-bankók által biztosított rövid életű pénzügyi függetlenség jó másfél évet adott az egyébként eleve bukásra ítélt szabadságharcnak.

További komoly jelzés, hogy Windisch-Grätz herceg fővezér alig foglalkozott Budán a hadjárattal, sokkal jobban izgatta a pénznyomó lemezek kézrekerítése, amiket a kormány viszont időben Debrecenbe menekített. A nem kívánt pénzügyi függetlenségünk olyan dühöt generált, hogy a birodalmi jog szerint is végig jogszerűen eljáró Batthyány Lajos miniszterelnök halálos ítéletét azzal a váddal alapozták meg, hogy nem fékezte meg pénzügyminiszterét, Kossuth Lajost, és ő forgalomba dobta a bankókat.

Az általánosan ismert történészi hipotézis szerint az 1867-es kiegyezés az osztrák és a magyar elitek kiegyezése volt, holott inkább arról szólt, hogy legalább egymással nem rivalizálnak, és az adott duális monarchia keretében intézik ügyeiket a Rothschildok által megadott és dominált pénzügyi szerkezetben.

Rotschildék 1867-ben ismét rákapcsoltak, a magyar államrészbe is betelepedtek, megalapították érdekeltségüket, ez volt az Általános Magyar Hitelbank, amely egy évtizeden belül a hazai banktőke több mint a felét adta, a magyar államrész pénzügyeinek intézője lett a számlavezetésben és a hitelek kiadásában. A már 1816 óta létező jegybankba viszont nem kaptunk bebocsátást egészen 1878-ig.

A kiegyezés utáni dinamikus gazdasági fejlődésnek is legalább két olvasata van. A nemzetközileg használatos mutatók szerint ez a dinamizmus kétségtelen, nagyot nőtt az ipar, a kereskedelem, pénzintézetek sora jött létre, nőtt a nemzeti jövedelem. Az elhallgatott olvasat pedig arról szól, hogy az 1873-ban kreált spekulatív gabonatőzsdei áresés miatt sorozatban jutottak megbuktatott jelzáloghitelek fejében a hazai tulajdonban lévő gazdaságok új befektetők kezébe.

A dinamizmus gyümölcseit leginkább a hazánkba települt idegen tőke és függelékei élvezték. Kiépítették szellemi holdudvarukat is. A hazai társadalom nagy része akkor nem vagy időben nagyon késve érzékelte, hogy az új szellemi áramlatok nem szólnak másról, mint az 1867-es kiegyezési építmény szétrobbantásáról és a még sokkal szorosabb fő pénzbirodalmi kötelék létrehozásáról. Raffay Ernő könyvei ezen új szellemi áramlatokról bőséges tájékoztatást adnak.

Időközben az angolszász pénzbirodalomnak számolnia kellett egy újabb ellenbirodalom felemelkedésével, az 1871-ben gründolt Németországgal. Gyors döntésekre volt szükség. A félelem szülte, hogy a pénz fő székhelye 1913-ban New Yorkba költözött. Magántulajdonosok hozták létre a máig is ismeretlen, csak feltételezett magánkezekben lévő Federeral Re­serve Bankot. A britek viszont a gazdag aranylelőhelyek elfoglalásába kezdtek bele a búr háborúkkal, hiszen a félelmetes ellenfél, Németország pénzét, a Reichsmarkot aranyalapon indította.

Az első világháború pedig a világtörténelem máig legsikeresebb pénzforgalmi projektje. Eredményeként a korábban Európától függő Egyesült Államok a győztes és vesztes országokat magán pénzrendszerén keresztül egyaránt függésbe hozta, és abban tartja a mai napig. Így a Horthy–Bethlen-féle Magyarország sem tudott megszabadulni a pénzbirodalmi függéstől.

Részint az Általános Magyar Hitelbank változatlanul az ország legnagyobb bankja maradt, és az 1924-ben alapított Magyar Nemzeti Bank is csak a Bank of England kölcsöne segítségével tudta 1927-ben a stabil pénzt, a pengőt kibocsátani. A kommunizmus négy évtizedének első hányadában a közvetlen kitettség azért nem mutatható ki, mert a külfölddel folytatott pénzforgalom szigorú államtitok volt, ennek története sajnos máig feltáratlan.

Kiválóan dokumentálhatók, ámde mégis hivatalosan titokban maradtak a hazai kommunizmusnak a mai liberális világpiacba történő integrálásának kártéteményei. Az áruforgalmon keresztül az export alul- és az import felülszámlázása révén kicsorgott dollár tízmilliárdok mellé maga a jegybank is megtette a magáét.

A Tax Justice Network szakcég a hazánkból a rendszerváltás után „kimentett” értéket 450 milliárd dollárra teszi. A pénzforgalom monopóliumát gyakorló MNB pedig a külfölddel folyatott devizaműveletein keresztül juttatott dollármilliárdokat külföldi kezekbe. Az ebből keletkező veszteségeket egészen 1997-ig sikerült hamis könyveléssel elleplezni.

1997-ben a több mint kétharmados hazai globalista parlamenti többség fel sem tette a kérdést, hogy az MNB által külföldi pénzekben felvett hiteleket vajon az államkassza rendelkezésére bocsátotta-e valaha is a jegybank, ugyanis nem tette. A hitelfelvételeket az MNB kamathalmozódásokkal és árfolyamveszteségekkel pótolta,vagyis a veszteségeket finanszírozta.

Ezért fogadtak el mintegy húszmilliárd dollár újabb államadósságot, és takarították ki a jegybank könyveit. Kérdés, hogy manapság hogyan állunk a befolyásoltsággal? A világ pénzügyi főhatalma is nagyon sokat tanult, végképpen elszemélytelenedett, elarctalanodott.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a világba kerülő pénzmennyiség döntő hányadának forgalomba kerüléséről ma is az arctalan Federal Reserve-ben döntenek. Az Európai Központi Bank lénye­gében mint egy fiókintézet működik, semmiféle jogi kötődése sem az unió tagországaihoz, sem az euró­pai intézetekhez – tehát Európához – nincs.

Manapság a nagy bankok tulajdonosi viszonyai is személytelenek és áttekinthetetlenek, nem vezethetők vissza konkrét tulajdonosokra. Az azonban feltételezhető, hogy az érdekeltségi kapcsolat a pénzforrás és a bankrendszer nagyjai között nagyon is direkt. 2008–2009 ennek tanúbizonyságául szolgált. A hazánkban működő külföldi érdekeltségű bankegységek értelemszerűen továbbra is erre a vezénylésre hallgatnak.

A 2010 előtti időkhöz képest azonban vannak nagyon is lényegbe vágó eltérések. A 2010, de főként 2013 óta folytatott patrióta gazdaságpolitika részbeni pénzforgalmi önállóságot tett lehetővé. A jegybank ma nem egyszerű továbbítója az angolszász pénzbirodalom döntéseinek, hanem növekvő mértékben saját rezsiben saját nemzeti érdekek mentén is tud hozni pénzforgalmi döntéseket.

Ma már odáig is eljutottunk, hogy ezeknek a kereskedelmi gyakorlatba való átültetését nem csak a növekvő, hazai gyökérzetű kereskedelmi bankok, de a nemzetközi beágyazottságú pénzintézetek is elvégzik.

Összefoglalva: a magunk mögött hagyott kissé több mint másfél évszázadban folyamatos, noha nem azonos intenzitású az angolszász pénzbirodalom tevékenysége hazánkban. Általánosan megfigyelhető, hogy a lazulás évei sokkal nagyobb lehetőségeket kínáltak nemzeti céljaink megvalósításához, mint a totális függés évei.

A teljes szakítást 1848–49 után brutális megtorlás követte, míg a relatív függetlenedés időszakait is nemzetközi kritikai pergőtűz kíséri. Ez történt a múlt század két világháború közötti éveiben, és történik 2010 után ma is. A pénzbirodalom aranykorszakai 1994–1998 és 2002–2013 közé tehetők, amikor a jövedelmek és vagyonok akadálytalanul áramlottak ki hazánkból.

A pénzbirodalom jelenlétéhez hozzászoktunk, gyengéit ismerjük, de manapság mégis sikerrel végezzük a feladatainkat. 

Boros Imre

A szerző közgazdász

Magyar Hírlap
  • Javaslat a Korrupcióellenes Munkacsoportnak
    A baloldali politikus ugyanis 2015. szeptember 29-én egy online újságnak az ügyre utalva a következőket mondta: „Amúgy nem azt mondtam, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Hanem azt, hogy az SZDSZ is tele van korrupciós ügyekkel. Fontos az az is.” Egészen különleges üzenet ez a veterán politikustól.
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • Hazánk első szuperszonikus kutatórakétája
    Sikeresen startolt a BME (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Aerospace Team által megépített megépített, 3 méter hosszú, szilárd hajtóanyagú, oktatási célú kutatórakéta csütörtökön - közölte az MTI-vel pénteken a projekt főtámogatója, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH).
  • Nekünk Magyarország biztonsága az első
    Nekünk Magyarország biztonsága az első, ezért Magyarország nem áll háborúban senkivel - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című pénteki műsorában.
  • Szijjártó: FARE önkéntes munkásőrök csoportja
    Szijjártó Péter nonszensznek nevezte a szervezet tevékenységét, és reményét fejezte ki, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke „megszabadítja az európai futballt ettől a munkásőr-szervezettől, mert ezek csak bajt okoztak, meg bajokat is fognak okozni”. „Jól látszik, hogy fogalmuk sincsen a világról, és halvány fogalmuk sincsen a magyar történelemről” – emelte ki.
MTI Hírfelhasználó