Veszélyben a szólásszabadság a nyugati demokráciákban?
A népi demokrácia is a kettős hivatkozással a népre lényegében diktatúra volt. A liberális jelző használata a demokrácia szó előtt is értelmelen, hiszen minden demokrácia eleve szabadelvű. A szabadság a modern értelmezésében a korlátok és a közösségi kötődések nélküli egyenlősdiséget jelenti. Közösség nélkül azonban nem létezik demokrácia.
2021. június 30. 19:59

A politikai korrektség kultúrájának újabb radikális liberális fogalma terjed a nyugati demokráciákban az úgynevezett  „Cancel Culture“ a véleménykülönbségek elnémítására. Dr. Anisits Ferenc mérnök németoszági, svájci, ausztriai, amerikai, brazíliai tapasztalatokkal közelről ismeri a nyugati társadalmakat.

– Mérnök úr, ez a jelenség csupán egy szellem kisértése, vagy komoly fenyegetés?

– Megtisztel a megkeresésével, és bár nincs felsőfokú végzettségem valamilyen „tücsök-tanban“, mégis figyelmesen követem a társadalmakban végbemenő folyamatokat és eddig elég megbízhatóan támaszkodtam a józan eszemre. A Cancel Culture az USA-ból származik, és a szókombináció fordításában a „kultúra letörlését“ (talán helyesebben egy kultúra érvénytelenítése) jelenti. A jelenség megfelel a tolerancia ellentétének az intoleranciának. A fogalom alkalmazása kiterjed „kimondhatatlan“ véleményekre, személyekre, történelmi eseményekre sőt művészeti alkotásokra, emlékművekre is. Mindazok, akik a „letörlött kultúrával“ szimpatizálnak, azokat megbélyegzik, kiközösítik és egzisztenciálisan ellehetetlenítik. A fenomén megjelenési formája mindig ugyanaz: a hangos radikális kisebbség ráerőszakolja a véleményét a többségi társadalomra. Ez a szabad vitakultúra elhalását vonja maga után, pedig az a demokrácia alapját képezi. A közéleti vita elnémul, a demokratikusan gondolkodó polgár hallgatásra kényszerül. Margaret Stokowski  írja a Spiegel Online-ban: a Cancel Culture-ban nem szabad egyáltalán semmit sem mondani, ami azonban veszélyes, mert a erőszak alkalmazására kész, aggresszív csőcselék fanatikussá válik. Ahol a Cancel Culture megjelenik, ott félelmet kelt a társadalomban és igyekszik mindeki trendinek látszani.

– Melyek a két konkrét szemléltető példák?

– Ilyen kimondhatatlan vélemény, hogy a teremtés csak két nemet ismer. A New York Times egyik riporterének, Donald McNeil Jr.-nak felmondtak, mert a rasszizmusról folytatott vitában a „nigger“ szót használta egy idézetben. Trump elnököt, a világ leghatalmasabb országának első emberét letiltják a Facebookon és a Twitteren a Cancel Culture eljárás alapján. A Black-Lives Matter mozgalom tevékenységének következtében a Tv- sorozatotm a „Cops“-t kivették a műsorból, mert az a rendőrségi erőszakot állítólag dicsőítette. Az „Elfújta a szél“ filmet ideiglenesen nem játszották a tv-ben, mert a film rabszolgaságot a déli államokban ártalmatlan színben tünti fel. A gyarmatosítók (Kolombusz) vagy rabszolgatartók (Washington) szobrait sorra ledöntik. Az USA történetének kezdetét 1865-re akarják újra datálni: a rabszolgatartó múlt emlékezetből való kitörlése  végett. Érdekes lenne a felvetés, ha német történetírás a dicstelen náci korszakot 1933-1945 között egyszerűen kihagyá. De a magyar pedofil törvényt Nyugaton kizárólag homofób címmel említik, ez is a Cancel Culture megtévesztő praktikája. A rendszer úgy működik, mint a spárgaszüret: aki kidugja a fejét a tömegből, annak a nyakát rögtön elisszantják. Ez érvényes nem csak a közönséges polgárra, hanem a magasrangú állami tisztségviselőkre is. Ez az oka annak, hogy a farkasokkal üvöltenek a bárányok is.

Mégis azt sulykolják, hogy belefér a Cancel Culture még a demokrácia fogalmába.

– A demokráciának nincsen egyértelmű meghatározása. A népi demokrácia is a kettős hivatkozással a népre lényegében diktatúra volt. A liberális jelző használata a demokrácia szó előtt is értelmelen, hiszen minden demokrácia eleve szabadelvű. A szabadság a modern értelmezésében a korlátok és a közösségi kötődések nélküli egyenlősdiséget jelenti. Közösség nélkül azonban nem létezik demokrácia. A végeredmény az individumok sokszínű, egyenlő, atomizált és könnyen irányítható halmaza, amely ténykedése csupán a fogyasztásra és a termelésre redukálódik. A nemzeti konzervatív értelmezésében ezzel szemben a szabadság kötelez a normák és a közösségi együttélés szabályainak betartására. A konzervatív kormányzási forma ezért közösségorientált és demokráciakonform.

– Kik ennek a becstelen szellemi háborúnak a valódi haszonélvezői?

– Jogos a kérdés: Cui Bono? Kinek használ mindez? A szociális média a nyilvános közönség az aktuális válságokról való figyelemelterelésére szolgál.  Az igazságosság nevében előtérbe tolják a szekszizmus, heteroszekszizmus, homofóbia és rasszizmus témáit. A fősodratú média és az NGO-k rendelkeznek a hitelrontás minden hatalmi eszköztárával (korrupció, antiszemita, rasszista, homofób, populista, fasiszta, s a többi.) amelyeket a modern inkvizítorok minden nem kívánatos személy ellen harcba vetnek. Másrészt felvetődik a kérdés milyen hatalom képes egyáltalán még az amerikai elnököt is a közéletből kitörölni. Na persze nem a jó Isten, hanem azok, akik magukat annak képzelik, és ennek megfelelően rendelkeznek a világ felett.

Anisits Ferenc

– Győzhet ez a szellemi beállítottság a racionális itélőképesség felett?

– Ha igen lenne a válaszom, akkor a katasztrófális szcenárót vizionálnám. Szerintem a józan ész parancsára hallgatva újra kell éleszteni a polgárság immunrendszerét, és meg kell szervezni a felvilágosító plattformot a demokrácia védelmének érdekében. Akadnak ma is Giordano Brunók, akik meggyőződésükért vállalják még a máglyahalált is, de a végén az ő igazságuk győz. A magyaroknak mindig lesznek olyan hősei, akik a nemzet jobb jövőjéért egzisztenciájukat kockáztatják. Akkor a ma ádáz küzdelme a győztes holnap tegnapja lesz.

Molnár Pál
 

gondola
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
MTI Hírfelhasználó