A hagyományos értelemben vett európaiságot mára a közép-európai országok képviselik
Jelenleg Európában két formája létezik a patriotizmusnak, a klasszikus, a nemzetállamhoz kötődő patriotizmus és az univerzalista patriotizmus, ami nem egy utópiához vezet, hanem a teljes katasztrófához. Fokozatosan egy társadalmilag megosztott világot teremt, egy olyan világot, amelyet egyre inkább technokrata, nemzetközi intézmények irányítanak, és amelyben a multikulturalizmus dominál, annak minden problémájával – vallja David Engels belga történész.
2021. január 10. 09:24

A hagyományos értelemben vett európaiságot mára a közép-európai országok képviselik – vallja saját tapasztalati alapján David Engels. A belga történész néhány éve Lengyelországot választotta lakhelyéül, miután hazájában nem érezte jól magát, de változatlanul tanít nyugat-európai egyetemeken is, és rendszeresen publikál, osztja meg kultúráról, társadalomról alkotott véleményét. Decemberben például a Mathias Corvinus Kollégium és a Danube Institute konferenciasorozat vendége volt.

A patriotizmus két formája Európában

Jelenleg Európában két formája létezik a patriotizmusnak. Egyrészt a klasszikus, a nemzetállamhoz kötődő patriotizmus, ami a XIX. században alakult ki, de máig él és nagyon lényeges a kelet- és közép-európai államokban, mostanra viszont már kevésbé népszerű Nyugat-Európában. Másrészt elterjedt egy másik szélsőséges értelmezés, az univerzalista patriotizmus. Ez egy olyan formája a patriotizmusnak, ami csak az emberiséget, az univerzális értékeket tartja szem előtt – mondta David Engels Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Hozzátette, a legnagyobb gond pedig az, hogy az univerzalista patriotizmus nem egy utópiához vezet, hanem a teljes katasztrófához. Fokozatosan egy társadalmilag megosztott világot teremt, egy olyan világot, amelyet egyre inkább technokrata, nemzetközi intézmények irányítanak, és amelyben a multikulturalizmus dominál, annak minden problémájával.

A történész úgy véli a jelenlegi helyzetben egy arany középútra lenne szükség, egy emberiségre épülő patriotizmus és a nemzeti patriotizmus közötti középútra. Ezt a középutat nyugati patriotizmusnak, heszperializmusnak nevezik – mondta. Ez a kulturális patriotizmus egy formája, egyfajta büszkeséget jelent a nemzethez és az emberiséghez tartozásra, és emellett büszkeség arra is, hogy részei vagyunk a nyugati, vagyis európai civilizációnak. Hozzátette, saját tapasztalatai azt mutatják, hogy a kelet- és közép-európai országokban a nemzeti patriotizmus egyáltalán nem pusztán nacionalizmus jelent. Az itt élő emberek tisztában vannak, hogy Magyarország, Lengyelország vagy más kelet-közép-európai országok részei a nyugati civilizációnak, a zsidó-keresztény nyugati civilizációnak, valamint örömmel a részei, büszkék rá, és meg akarják védeni azt.

V4 találkozó Macronnal (Fotó: MTI/EPApool/Emmanuel Dunand)

Nem sokan vannak jelenleg Nyugat-Európában, akik megvédenék a nyugati civilizációt. Persze egyre nagyobb számban vannak populista, konzervatív pártok, amelyek kezdik megérteni, hogy kizárólag a nemzetállamhoz való visszatérés nem megoldás, hanem szükség van az európai együttműködés konzervatív formájára.

De még mindig nincsenek sokan ezek a pártok – mondta.

A legtöbb mű, gondolat, amit Schumann vagy bármely más nyugati filozófus az 1950-es évek előtt leírt, a fiatal baloldali-zöld ideológusok szemében egyszerűen fasizmusnak minősül.

Így aztán majdhogynem lehetetlen ezekkel az emberekkel olyan dolgokról beszélni, mint az értékek – hangsúlyozta.

Cenzúráznák a történelmet

Az elmúlt év a szobordöntésekről, szobormeggyalázásokról, a múlt szimbólumainak eltávolításáról szólt, vagyis a kulturális marxizmus egy formájáról. Ezeket az eszméket valló szervezeteka múlt ellenőrzésére törekszenek, arra, hogy kitöröljék mindazok emlékének a nyomát is, akik nem illenek bele az általuk követett napirendbe.

„Éppen ezért nézem olyan örömmel, ahogy a kelet-közép-európai államok együttműködnek a visegrádi együttműködésen belül, de egyéb keretekben is, és megpróbálják kialakítani az európai konzervatív államok hálózatát annak érdekében, hogy megmutassák, lehetséges patriótának lenni, büszkének lenni egyszerre a saját nemzetállamra és a nyugatiságra, és ezzel együtt európai szinten közösen is fellépni az univerzalista hegemóniával szemben” – tette hozzá.

Robert Schumann eszméi már nem jelentenek vonatkoztatási pontot

Ha próbálunk gyökereket találni az európai patriotizmushoz, akkor Robert Schumanhoz és az ő eszméihez kell visszanyúlnunk. „Robert Schumann az egyik kulcsfontosságú személye ennek a megközelítésnek. Ő írta azt, hogy az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ez egy nagyon lényeges felvetés. A gond csak az, hogy ma a tagadás kultúrájában élünk, amelyben az utalás az európai gondolatnak erre a hagyományos lényegi mozzanatára már nem jelent vonatkoztatási pontot sokak számára, akikkel Nyugat-Európában vitázunk” – mondta.

Nyugat-Európában gyakorlatilag a politikai és történelmi figyelem leszűkült egy vagy két évtizedre, így többé nem is opció, hogy Schumannt idézzék, aki ma már nem ébreszt semmilyen politikai szimpátiát a térségben.

Az 1950-es 60-as években ilyesmit még nehéz lett volna elképzelni, akkoriban még rendelkeztek az emberek elegendő kulturális képzettséggel, és világos lett volna a számukra, hogy milyen abszurd is lenne a legtöbb európai filozófust a rasszizmus és nacionalizmus szószólójának nevezni.

Ma sajnos, elnézve az oktatási rendszerek katasztrofális állapotát Nyugat-Európában, senki nem maradt, aki ismerné azokat a szerzőket és gondolatokat, és megvédené őket. A legtöbb fiatalnak egyszerűen fogalma sincs saját kultúrájának a történetéről, múltjáról, így nem is képes megvédeni azt. Pusztán elhiszik, amit a televízióban mondanak és sajnálatos módon a baloldali és zöld hangok sikeresen találnak utat hozzájuk – zárta gondolatait a történész.

hirado.hu - Kossuth Rádió
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó