A mese kell, de ez agresszív zaj nem mese
A cél az úgynevezett érzékenyítés volt – van a könyvhöz foglalkoztató füzet is – vagyis az, hogy a gyerekek megértőek legyenek az ún. másság iránt.
2020. december 13. 12:54

 

Valamikor a múlt század hatvanas éveiben két író a szigligeti alkotóházban irigykedve hallgatta a Fehér Klára szobájából kiszűrődő folyamatos írógépkopogást. Nekik ugyanis nem ment a munka. Az írók írás helyett egész nap pingpongoztak, vagy kóstolgatták a hegy levét. Fehér Klára viszont szorgalmasan dolgozott. Csak ebédidőben tartott szünetet, mikor meghallotta az ebédlőbe hívó gong hangját, azonnal abbahagyta az írást, hogy aztán jóllakottan visszatérve, ott folytassa, ahol abbahagyta.

Íróink úgy vélték, nem kell neki elolvasnia még a sor végét sem, hiszen könnyű kis ifjúsági regényt – lányregényt – kopog rutinból a gépbe. Fehér Klára már számtalan ehhez hasonlót alkotott, egy kaptafára készült az mind. Ezért aztán egyik ebédszünetben belopóztak a szobájába, és ott a kéziratába gonosz módon mindenféle nyomdafestéket nem tűrő kifejezést firkáltak.

Akciójuk sikerrel járt, mert az írónő semmit sem vett észre az egészből, békésen rótta sorait tovább. A szerkesztő nem olvasott bele, így végül a nyomdában a szedőnek – akkor még volt ilyen – tűnt fel, hogy miféle csúfságok szerepelnek a kéziratban.

Az ember efféle modernkori tréfának érzi a nagy vihart kavart Meseország mindenkié című könyvecskét, melyet a vállaltan leszbikus Labrisz szövetség adott ki most szeptember végén. Hogy miért?

Mert kocsmai beszélgetéshez hasonlítanak az ötletek. Mert ki ne nevetne azon, hogy a boszorkány jószívű, mézeskaláccsal traktálja az erdőben eltévedt gyerekeket, és ketrecbe is csak azért zárja be Jancsit, nehogy megrágja a lábát egy patkány. (De akkor miért hívják boszorkánynak?) A gonosz édesapa persze érte megy és megfenyegeti, hogy legközelebb rágyújtja a mézeskalács házat, de a banya, amikor egyedül marad, eldönti: legközelebb nem adjavissza őket.

Vagy azon, hogy a királyfinak mennyasszonyt akarnak szerezni, de neki egyik sem tetszik, míg végül az egyik jelölt bátyjába lesz szerelmes? Hagyományos meséket írtak át a szerzők ugyanis, például Hófehérke barna lett, törpék helyett szövőlányok szerepelnek, és gonosz mostoha anya helyett gonosz királyapa. Általában az apák gonoszak, mondja a leszbikus egyesület, mely a kötet borítójára még egy labrüszt (kétélű balta) is biggyesztett a miheztartás végett. (Ezzel vágták le az ókori amazonok a férfiak hímtagját.)

A cél az úgynevezett érzékenyítés volt – van a könyvhöz foglalkoztató füzet is – vagyis az, hogy a gyerekek megértőek legyenek az ún. másság, más nemi identitás, más bőrszín, mozgássérült gyerekek, stb. iránt. Még egy nemét megváltoztató őz is bekerül a könyvbe, aki rühelli a sutaságot, és így bak lesz belőle, hogy aztán egy másik bakkal együtt neveljenek fel két cuki őzgidát.

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita, a szombathelyi katolikus egyetem docense, Dr. Bagdy Emőke, és sokan mások már számos fórumon kifejtették, hogy a nemi identitás egészen a pubertáskor végéig igencsak sérülékeny, azt nagyon könnyű még ebben a korban megzavarni. Különösen fontos az óvodáskor, mert akkor kapja meg a gyermek azokat a kulcsingereket, amelyek hozzásegítik, hogy fiatal felnőttként majd a biológiai nemével azonos társadalmi nemben vállalja, hogy hová, azaz melyik nemhez tartozik.

Ráadásul a kisgyerekek nem értik meg az iróniát, az absztrakciós gondolkodás csak jóval későbbi korban alakul majd ki, emiatt a gender mesék életre szóló mély bevésődéseket érnek el, és ezek az ingerbehatások különös „értékesek” és jelentősek.

Bár az érzésünk az, hogy a szerkesztők ezt a „művet” nem meseparódiának, még csak nem is vicces mesekönyvnek szánták. Viszont akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem írattak a szerzőkkel saját ötletek alapján új meséket? Miért azokat kellett átírni, amiket sok száz éve az egész világon ugyanúgy mesélnek el a gyermekeknek? (Vagy majdnem ugyanúgy, hiszen tudjuk, hogy például a Grimm testvérek puhítottak kicsit az eredeti felnőtteknek szóló rémtörténeteken.) Vagy ihletből, tálentumból csak ennyire futotta? Hogy belefirkáljanak a Hófehérkébe, mint az említett írók Fehér Klára lányregényébe?

Ráadásul sok esetben pongyola fogalmazással, logikátlan történetvezetéssel és kritikán aluli „verseléssel.”

„Mondhatta volna szebben kis lovag”, juthatna eszünkbe Cyrano orrmonológja Rostand klasszikusából.

 

Gáspár Ferenc

gondola
  • A jogállamra támadna a szélsőbal
    Tölgyessy Péter alkotmányjogász, az SZDSZ egykori elnöke szerint rendőrségi ügy lenne, ha a szélsőbal felfüggesztené az Alaptörvényt.
  • A kormány nemzetben gondolkodik
    A magyar kormány filozófiája, hogy nemzetben gondolkodik, hiszen az emberiség értékgazdagsága a nemzetek sokszínűségében áll fenn - jelentette ki a nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes kedden Budapest IX. kerületében.
  • Európa sokszínűségének alapja a nemzeti identitás
    Kövér László: „Mi, magyarok, és az európai emberek elsöprő többsége nem posztkeresztény és posztnemzeti birodalmi jövőt akar magának és utódainak, hanem hagyományaikra és kultúrájukra támaszkodó nemzetek szuverén államainak együttműködése révén megerősödő Európában szeretne élni."
MTI Hírfelhasználó