Európa-érem 2020 - Kövesdi Károly
Ebben az évben a felvidéki Kövesdi Károly, a magyar7.sk vezető szerkesztője kapta a magyar alapítású nemzetközi újságíródíjat, az Európa-érmet.
2020. november 24. 11:04

Az Európa-érem elismerést a Covid-korlátozásokhoz igazítva Kövesdi Károly felvidéki újságírónak virtuálisan nyújtotta át Duray Miklós felvidéki politikus, író egyetemi tanár.

Duray Miklós - ma7.sk

Laudációt Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke írt. A bronz medált és az oklevelet később, a járványveszély megszűnése után személyesen nyújtják át a kitüntetettnek.


„Kik azok, akik számára minden jobb és üdvözítőbb a kereszténységnél. Megtaláljuk köztük a nyugati hatvannyolcas kiöregedett reformkommunistákat, akiknek fogalmuk sincs a kommunizmus rémtetteiről, és azokat a neoliberálisokat, akik Allahot és Mohamedet is szerethetőbbnek tartják, mint Jézus Krisztust. Ám míg Marx és nemzetközi csapata legalább nyíltan megfogalmazta a kiáltványát, ezek csak sunnyognak, hazudoznak és átkozódnak. Európa csak ezek nélkül a kártékony férgek nélkül talál vissza Európába” – írja Mohamed és a neoliberalizmus című publicisztikájában Kövesdi Károly.

A felföldi újságíró küzdelmesen futotta be eddigi pályáját. Valamikor 1976-ban könyvtáros volt a gömöri Tornalján. Előtte szakmabeliek olvasták néhány karcolatát, és megnyílt a lehetőség: írjon néhány riportot a Nő című hetilapnak. Írt, s alkotásait lelkesen fogadták Pozsonyban, ám állást akkor nem tudtak ajánlani neki. Csak később akadt hely a Szabad Földműves szerkesztőségében. Mintegy másfél évig húzta az igát a mezőgazdasági hetilapnál, ám nem találták eléggé gyümölcsözőnek az agárpolitika iránti lelkesítését, és beszántották előtte az agrárújságírói pályát.

1978-ban rövid kitérő után az Új Szó napilaphoz hívták, ahol a szép nevű propaganda rovatnál folytatódott az alkotói pálya. Már az kisebbfajta csoda volt, hogy párton kívüliként fölvették, ám egy esztendő alatt kiderült: nem eléggé elvtársias.

Tizenegy év kitérő következett, két nyomdában volt korrektor-lektor.

1989 tavaszán, a rendszerváltás előestéjén kereste fel az akkori főszerkesztő-helyettes, volna-e kedve visszamenni az Új Szó-hoz. Érezve, hogy új szelek fújnak, igent mondott. Így ért hosszabb időre révbe: a napilap kulturális rovatánál fogott újra újságírói tollat. Szerkesztőként publicisztikai, nyelvészeti és irodalmi rovatot töltött meg tartalommal.

Molnár Pál - croatica
 

1992-től a kulturális rovat vezetője volt 1996-ig. 1996-tól a kiadó Vasárnap című közéleti hetilapjánál vezető szerkesztőként irányított – 2001-ig. Ekkor megismételte magát a történelem. Mivel sohasem rejtette véka alá nemzeti értékrendjét, a kiadó igazgatója egyik napról a másikra „intézkedett”...

A nemzeti értékrend vállalása friss megfogalmazású közírásaiban is felszínre villan: „Magyarország legnagyobb bűne, hogy megfertőzi Európát – írta Daliás idők című publicisztikájában. – Ezért verték félre a nyugat-európai harangokat – legalábbis azt a maradékot, amit nem dózeroltak el templomostól, hogy helyet csináljanak a mecseteknek. Ezért bízták meg Judith Sargentini jogi szaktekintélyt (akinek nincs jogi diplomája), dolgozzon ki egy vádiratot, amelyet a kormányfő fejére olvasnak. Kollektíve. Aztán vitáznak egy jót, s úgy tesznek, mintha valóban az igazságot keresnék. Körülbelül úgy, mint annak idején Brezsnyevék, mielőtt bevonultak a baráti országba baráti segítséget nyújtani.”

2003-tól szabadúszó lett, illetve szerződésben maradt a Vasárnap hetilappal, ahol rendszeresen jelentek meg riportjai, interjúi. Az Új Szó napilappal gyakorlatilag 2010-ben szakította meg a kapcsolatát, amikor már vállalhatatlannak érezte a kiadó és a lap vonalvezetését, amely végképp liberális uszályba sodródott.

Ő nem liberális. Így szól ennek a propagandairányzatnak rajongóihoz: „Kedves liberálisok, csak hogy ne bántsam azt a mimóza lelketeket, ezentúl nem fogom Európa elárulóit és mindannak a világnak a tönkre tevőit, amelyben egyelőre békében és szeretetben élhetünk, kártékony férgeknek nevezni. Nem azért, hogy ne sétáljak be a „dehumanizálás” zsákutcájába, mert azt amúgy is félreértitek. Ezentúl az isiászos öregembert, aki egy senki által sehová meg nem választott gazdag spekuláns kottájából játszik, azt a jelentésírót is, aki talán föl sem fogta, milyen piszkos munkára bérelték fel, és azt a kétszázvalahány paprikajancsit, akik Brüsszelben a migránsmaffia és az embercsempészek érdekeit védik az európai polgárokkal szemben, akiktől a fizetésüket kapják, nem fogom férgeknek hívni. Csak kártevőknek.”

Újságírói-szerkesztői pályájának kiteljesedése 2018 tavaszán történt, amikor létrejött a Pro Média Alapítvány, s vele a Ma7 médiacsalád. Azóta a kiadó Magyar7 című konzervatív értékrendű hetilapjának vezető szerkesztője.

Az újságírásra mindig úgy tekintett, mint a magyar közösség szolgálatára. Publicisztikai írásaiból 1995-ben jelent meg válogatás A nagy banán árnyékában címmel az AB-Art kiadó gondozásában.

A rendszerváltástól napjainkig számtalan cikket, riportot, interjút, glosszát írt.

Elsősorban publicistának tarja magát, aki nem tér ki a kihívások elől.

Mondják, karcosan fogalmaz, de hát – mint véli – nagy luxus lenne szépelegni ebben az egyre súlyosabb tünetekkel küszködő világban.

Amiként Globálpatrióták alkonya? című elemzésében írja: „Színház az egész világ. Ám az arctalan dramaturgok, forgatókönyvírók, rendezők elbújva, valahol a színfalak mögött, a súgólyukban, de leginkább a pénztár üvegének takarásában. Akik ugyebár, nem is léteznek. Ők a globalisták, akik szeretnének mindent kézben tartani, istennek képzelve magukat. Akiknek csak az a fontos, hogy az áruik millió tonnái szabadon keringjenek a világban, hogy szárnyaljon a tőzsde, szívják az öreg Föld fekete vérét az olajkutak, ne csökkenjen a fegyvergyártás és egyre több gyógyszert zabáljon az emberiség.”

Kövesdi Károly a huszonkettedik európai újságíró, aki többek között Deák Ernő, Oplatka András, Grzegorz Górni, Konrad Sutarski és más kiválóságok után átveszi az Európa-érmet, magas színvonalú, felelős, szellemes, sok kockázatot vállaló sajtóemberi tevékenységéért.

Molnár Pál
elnök, Balassi Kard Művészeti Alapítvány

 

Kövesdi Károly - költő, író, publicista, műfordító, a Magyar7 hetilap vezető szerkesztője 

Néhány adalék

Kövesdi Károly 1953. október 15-én született a gömöri kisfaluban, Mellétén. 1971-ben a tornaljai gimnáziumban érettségizett, majd 1973-ban Rimaszombatban közgazdasági szakérettségit tett. Ezt követően az özörényi papírgyárban hivatalnok, majd Tornalján könyvtáros. 1976 és 1979 között újságíróként dolgozott, előbb a Szabad Földműves, később az Új Szó szerkesztőségében. 1979-től tíz éven át nyomdai korrektor volt. 1989-ben ismét visszatért az Új Szó szerkesztőségébe. 1996 és 2000 között a Vasárnap hetilap megbízott vezető szerkesztője volt. 2018-ban ő volt a Magyar Kormány támogatásával létrejött Ma7 médiacsalád egyik alapítója, majd a médiacsaládon belül a Magyar7 közéleti hetilap vezető szerkesztője lett.
Kövesdi Károly nevét a 70-es évektől jegyzi az irodalom, első versei és írásai 1973-tól jelentek meg a felvidéki magyar lapokban.

 

A felföldi magyar újságíró 


Főbb művei:

Romvárosi beszélgetés /versek - 1980/,
Éjféli elégia /versek – 1985/,
Manóház /gyermekversek – 1989/,
Muskátlitündér /mesekönyv – 1994/,
A nagy banán árnyékában /publicisztikai írások – 1995/,
Az utolsó szoba /válogatott és új versek – 1996/,
Verses ábécé /gyermekversek – 1999/,
Testamentum /2003/,
Fókakönyv /válogatott gyermekversek – 2003/
A Cs-tartomány – pro és kontra /Cselényi László költészete kritikák és értékelések tükrében – 2009/.
Művei számos antológiában megjelentek:
Megközelítés /Fiatal költők antológiája – 1980/,
Hogyan kell repülni? /Csehszlovákiai magyar írók meséi és gyermekversei – 1980/,
Tűzpalota /szerelmesversek – 1990/,
Szélén az országútnak /Csehszlovákiai magyar líra 1918-88 – 1990/,
Nyomkereső /1994/,
Gömöri antológia /1990/,
Vámbéry antológia /2000/,
Förtelmes kaszálógép /Szlovákiai magyar költők versei 1918-2203 – 2003/,
Mesevarázs /mesék – 1997/,
Csodalámpás /gyermekversek – 1998/.
Műfordításai:
Petr Příhoda: A cseh kór – esszék /1993/
Miroslav Kusý: Szlovák vagyok – esszék /1193/


Kitüntetése:

2020 márciusában Áder János köztársasági elnök a felvidéki magyar irodalom jeles alkotójaként létrehozott magas színvonalú írói életműve, valamint újságírói tevékenysége elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozta Kövesdi Károlynak.

Kövesdi Károly egész életműve, írásai, publicisztikája, versei egyaránt a magyar megmaradást szolgálják. Minden megszólalásában, legyen az lírában vagy prózában, avagy riportban, jegyzetben, a felvidéki magyarság sorsáért aggódó, ugyanakkor az írástudók felelősségét is tudatosító alkotóként hallatja hangját. Mer bírálni – történéseket, rossz döntéseket, személyeket – még ha ezzel számtalan támadásnak is van kitéve. Karcos véleményével lehet vitatkozni, el lehet utasítani, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor a kritikája soha nem öncélú, a közösség érdekeit tartotta mindig, s tartja ma is szem előtt, mert hisz az írás és az igazság erejében. Nagy az igazságérzete, és szigorú a mércéje, nem alkuszik, és nem tűri a megalkuvást sem. (Amikor például 2010 után nem engedték meg neki, hogy leírja a véleményét a kettős állampolgárság ügyéről, elhallgatott, akkori szerkesztőségében évekig nem írt publicisztikát, így tiltakozva a véleményszabadság semmibevétele ellen.)

Konzervatív, keresztény és nemzeti – számára ezek nem divatszavak, hanem az élhető valóság, olyan értékek, amelyek erős fogódzót jelentenek a válságos időkben is. Erős érvei vannak az egyoldalú és kizárólagos, liberális hatalmi törekvések ellenében, felvidéki, magyarországi és európai viszonylatban egyaránt. A felvidéki magyar sajtóban a legkövetkezetesebb bírálója a Magyarország ellen folytatott liberális hadjáratnak, a brüsszeli kettős mércének, a háttérhatalom praktikáinak.

A Felvidéken

Kövesdi Károly, a felvidéki magyar újságírás doyenjeként mára az egyik legmeghatározóbb véleményformáló a felvidéki magyar közéletben, akinek az írásai rendkívül népszerűek. Ő a míves újságírás, a publicisztika nagymestere, írásainak stílusa irodalmi mértékkel mérhető.

Irodalmi munkásságának egyik meghatározó élménye a szülőföld, Gömör, amely máig nem ereszti. A falvak elnéptelenedése, a munkanélküliség, a cigánykérdés, a régi hagyományok háttérbe szorulása, mesterségek, például a fazekasmesterség kiveszése – megannyi fontos kérdés, ami élénken foglalkoztatja, riportjainak gyakori témái. A fővárosi értelmiségi lét sem tudta őt távol sodorni a vidéki emberek gondjaitól.

Az Európa-érem

Kövesdi Károly számára azonban – amellett, hogy harcos véleményformáló és témaérzékeny publicista – legalább ilyen fontos a gyermekek világa is. Gyermekversein, meséin generációk nőttek fel, a Kobold zenekar megzenésítésében a legtöbb gyerekhez eljutottak játékos rímei. A versek és mesék folytatását ráadásul nem csak önmagának ígérte meg, két unokája, Misi és Marci is várja „Sapkabéka kalandjait”. Kövesdi ugyanis hiszi, „a gyökereknél semmi sem fontosabb. Az első daloknál, az első meséknél. Ott dől el minden, mi lesz az ember fiából”.
 

gondola
  • 340 millió keresztényt üldöznek a világon
    Drámai kép rajzolódik ki az Open Doors keresztény emberi jogi szervezet tavalyi évet áttekintő jelentéséből, melyet január 13-án mutattak be az olasz képviselőházban.
  • Armin Laschetet választották meg a CDU elnökének
    Armin Laschet, Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnökének győzelmét hozta a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) tisztújító, online kongresszusa. Laschet borítékolhatóan CDU-elnök lesz, ám közel sem biztos, hogy ő váltja majd Angela Merkelt a kancellári székben az őszi szövetségi parlamenti választásokat követően.
  • A békekötés már nem lehetséges
    Gyurcsány vezérürüszerepe az ellenzéki tömbön belül továbbra is visszataszító a jóérzésű emberek számára.
MTI Hírfelhasználó