Halálos együttérzés
KOINCIDENCIÁK, avagy rettenetes egybeesések és 1956
A magyar ügyről végül az új-zélandi ENSZ-nagykövet, Sir Leslie Munro nevével fémjelzett a legkorrektebb jelentés 1959 december elején került a Közgyűlés elé.
2020. november 23. 14:25

Mi lett volna, ha…? – teszi fel e tudománytalannak tekintett kérdést Nagy András legújabb könyvének elején, a Halálos együttérzés címűben, melyben az ENSZ-nek a „magyar ügy”-ben játszott szerepét vizsgálja 1956 és 63 között. Ugyanitt jelzi, valódi szándéka a magyar „emlékezet-higiéné” életben tartása, s egyben az ’56-os halottaknak való igazságszolgáltatás, amely  mindinkább elsikkadt a világszervezet útvesztőiben.

 Új adatok birtokában kukkant be velünk az un. „nagypolitika” kulisszái mögé. Mint említi „az elmúlt bő évtizedben végre hozzáférhetővé váltak azok a dokumentumok, amelyek létezése korábban csak sejthető volt, de kutatásunk számára elérhetetlen. Mindezek megismerése nyomán nem csak arra kellett rádöbbennem, hogy a valóság a legmerészebb fantáziát is felülmúlja, de arra is, hogy ez a „felülmúlás” miféle drámai következményekkel járt”.  

Tudós alapossággal lát vállalt feladatának - közel félezer oldalon, melyen kilenc fejezetben taglalja mondanivalóját. Ebből csupán az alapos jegyzetanyag 152 oldalt tesz ki, plusz a többszáz nevet tartalmazó 12 oldalas Névmutató.

Ne tessék visszariadni! A kötet olvasásra méltó – igazi tényfeltáró detektív sztori.

Inváziók, elnökválasztás

A fentebb említett „mi lett volna, ha…?” kérdésének felvetése a mai olvasót nem fantáziálgatásra, inkább tovább gondolásra sarkallja. Mi lett volna, ha az ENSZ a saját alapelvei szerint jár el a „magyar kérdés” tárgyalása folyamán 1956-tól a hatvanas évek elejéig?  Valószínűleg a műben ismertetett számtalan krimibe illő eset nem úgy, nem ekkora gyakorisággal esik meg, s talán nem is ily nagyszámú tragikus következménnyel.

A remélt mai olvasók döntő többsége nem élte át a 64 évvel ezelőtti napokat, majd a könyv tárgyalta 1963-ig tartó folyamatot, ám a végzetes történelmi koincidenciák, egybeesések minden bizonnyal őket is elgondolkoztatják.

Vegyük e koincidenciák közül mindjárt a legkézenfekvőbbet, a szuezi válságot!  Konyev marsall 1956. november 4-én hazánk ellen megindult páncélosaival szinte egy időben - november 5-én -  indulnak meg a francia, angol és izraeli csapatok,  hogy elfoglalják a frissen államosított Szuezi-csatorna övezetét. „E szovjet hadigépezettel szemben – szól a megállapítás - nem voltak esélyei a forradalmároknak, és nem születhetett volna olyan erejű ENSZ-határozat, amely megállíthatta volna a szovjet páncélosokat azt követően, hogy a Kremlben – egyébként drámai dialógusok nyomán – végül a fegyveres beavatkozás mellett döntöttek. Tegyük hozzá: talán nemcsak belső indíttatásból, hanem azon nyugati demokráciák mintáját is követve, amelyek ugyanekkor döntöttek a fegyverek mellett a szuezi konfliktus kezelésének eszközeként”.

Magyarán egyik kutya, másik eb. Igen ám, de a szuezi agresszió jócskán elvonta a figyelmet a magyar eseményekről, melynek menetét Nagy András részletesen tárgyalja. Arról nem is szólva, hogy a francia-angol-izraeli agresszió elítélésében – ellentétben a magyarországi beavatkozással - az USA együtt szavazott a Szovjetunióval az ENSZ-ben. Szuez esetében az agresszorokat meghátrálásra is kényszerítették.

A könyv mindennek kibontja hátterét s a következményeket. Az USA nem kívánt nukleáris világháborúval fenyegető konfliktust vállalni a Szovjetunióval,  sem az egyiptomi Szuez, sem a kelet-középeurópai Magyarország ügyében.

A kötet jól dokumentálja az ENSZ New York-i székházában évekig zajló szájtépést, a bizottságosdit, az ügynökhálózatok működését, a törvényes Nagy Imre kormányt képviselők – például Kéthly Anna - ügyének elsinkófálását. Amelyik kutya ugat, az nem harap – mindinkább ez lett 1957-től a szovjet s a Kádár-i diplomácia vezérelve az ENSZ-ben.     

A másik ’56-os koincidencia: éppen a magyar forradalom és szabadságharc  heteiben zajlott az amerikai elnökválasztás finise a második elnöki periódusára jelölt republikánus Dwight Eisenhower és a demokrata Adlai Stevenson között. Lame duck, azaz béna kacsa néven illeti az amerikai politikai frazeológia a választásnak e periódusában az elnököt. Megtudjuk azt is, hogy J. F. Dulles eladdig igen erőteljesen politizáló amerikai külügyminiszternél – újabb koincidenciaként – az orvosok éppen ezekben a napokban diagnosztizáltak rákos folyamatot.

Egy rettenetes egybeesés

Az ENSZ Közgyűlése 1957. január 10-én döntött a magyarországi helyzet kivizsgálására hivatott Különbizottság felállításáról. A testület másodtitkára Povl Bang-Jensen dán diplomata lett. Nagy András a 2005-ben megjelent

A Bang-Jensen ügy c. kötetében részletesen bemutatta ennek a becsületes (!) ENSZ diplomata életének utolsó három évét, egészen az 1959-ben máig vitatott öngyilkosságáig. Szerencsére ezúttal is foglalkozik vele. Az 57 júniusára úgy-ahogy elkészült Jelentés alapvető hiányosságaira Bang-Jensen folyamatosan figyelmeztetett. Hiánylistát állított össze, amely kitért a Szovjetunióba deportáltak elhallgatott esetére is. Az ügy iránti önzetlen elkötelezettsége mind a nyugati, mind a keleti tömb képviselőinek kezdett kényelmetlenné válni.  

„Június 16-án tudatta a világszervezet személyzeti főnöke, hogy a főtitkár aznap dönt Bang-Jensen ügyében. És a döntés nem lehetett már más, mint hogy megválik az akadékoskodó dántól. Elkészült a tizenkét oldalas felmondólevél, amit azzal egy időben tettek volna közzé, amikor átadják az érintettnek. Azután mégsem tették közzé.

Mert ugyanezen a napon ért New Yorkba Nagy Imre és társai kivégzésének híre, és a kettő között akarva-akaratlanul összefüggést teremtett volna a rettenetes egybeesés, (azaz koincidencia)” – olvassuk Nagy András könyvében. Állásából felfüggesztették, s az ENSZ-e, belül valóságos hajtóvadászat indult ellen. Egyetlen reménye, az amerikai s részben a nemzetközi sajtó volt, mely kiállt az ügye, így a magyar ügy mellett is. Nem sok sikerrel.



Foci VB-s egy dán mártír

A figyelemmegosztó, elvonó koincidenciák más területről: ezekben a hetekben folytak az 1958-as labdarúgó VB küzdelmei Svédországban. 

Mind a nemzetközi, mind pedig a „Futbóliának” is titulált Magyarország közvéleményét az ott történtek erősen foglalkoztatták. Valószínű, hogy Nagy Imre kivégzésének napját, június 16-át Kádárék úgy időzítették, hogy figyelembe vették a VB-naptárt. 

A kivégzés másnapján, június 17-én játszandó Wales-i válogatott elleni meccs esetében eleve a győzelemmel kalkuláltak, amelyet a sajátjuknak is tekinthettek. Megtehették, mert a nyugati disszidensek, Czibor, Kocsis és Puskás nélkül összeállított nemzeti tizenegy már Kádárék Magyarországát fémjelezte. Ám ez esetben elvárásuk visszafelé sült el. Az akkor még világszínvonalú magyar válogatott Wales csapatától azt a végzetes, 2:1-es vereséget szenvedte el, amellyel kiesett a további küzdelmekből.

A koincidenciákra is figyelő Nagy András dokumentarista eszközökkel emeli ki, hogy „azon a napon, amikor Nagy Imre fellépett az alacsony zsámolyra, majd nyakára ráillesztették a hurkot, hogy ezután két oldalról két foglár kötélen tartsa összekötözött kezét, amikor a hóhérsegéd kirúgja alóla a zsámolyt, majd az ítéletvégrehajtó a bitónak támasztott létrán fellépve, némiképp előrehajolva eltörje a nyakcsigolyát, mind Lodge az USA, mind Szoboljev a Szovjetunió ENSZ-nagykövete hivatalos volt Hammarskjöldhöz.”

Abszurd, de ilyen a nagypolitika: ezen az egyeztetésen Szoboljev a másnapi kivégzés tudatában vett részt, míg az ENSZ főtitkárának és az USA ENSZ megbízottjának, Cabot Lodge-nak halvány sejtelme sem volt róla.  

„A főtitkár naptára szerint – olvassuk a könyvben - másnap késő délután Lodge visszatért Hammarskjöldhöz a 38. emeletre, aligha függetlenül mindattól, ami előző nap hajnalban a budapesti Kisfogház udvarán történt.” Elképzelhetjük, mennyire felháboríthatta mindkettőjüket ez az elhallgatott koincidencia, a diplomáciai inkorrektség, magyarán az átverés.

Krokodilkönnyeket azért nem sírhattak…

Egy jó évre rá ismét drámai egybeesést szignálhatunk: „Ugyanazon a napon,1959. november 25-én, - amikor a Közgyűlés ismét tárgysorozatba vette a „magyar kérdést”, igaz, csak a 74. napirendi pontkén, a reggeli órákban lakóhelyétől nem messze megtalálták Povl Bang-Jensen holttestét.  Az eltűnését követő harmadik nap bukkantak rá kutyát sétáltatók az Alley Pond Parkban.   „…bár személyleírását közreadták, újságok címlapján szerepelt, csak tovább sűrítette a rejtélyek szövevényét. Akárcsak az, hogy simára borotválva feküdt az út mellett, hogy jobb kezénél volt a pisztoly, noha balkezes volt, hogy búcsúlevele mintha rejtélyes üzeneteket tartalmazott volna. A rendőrség azonnal nyomozni kezdett, aminek során számos hibát követtek el, talán szándéktalanul….”.

A koincidenciák sorának zárásául megemlítjük, hogy a magyar ügyről végül az új-zélandi ENSZ-nagykövet, Sir Leslie Munro nevével fémjelzett a legkorrektebb jelentés 1959 december elején került a Közgyűlés elé. Akkor, amikor már várt koincidenciaként „újabb drámai kérdések homályosították el a hároméves tragédiát: a spanyol képviselő az 1950-ben Kína által annekált Tibet fellángoló szabadságharcának 1959-es vérbe fojtását ajánlotta a napirendre”.
                         *
Nagy András értékes kötete, amely a Kossuth Kiadó Zrt. és a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete gondozásában jelent meg, emlékezetmegtartó az idősebb nemzedék s egyben gondolatébresztő az 56 után születettek számára. Ezek okán sem lett volna célszerűtlen kiegészíteni a tárgyalt 1956-63 közti időszak rövid kronológiájával.

Végezetül: e kötet ismét felhívja a figyelmet az 56-os magyar események egyetlen dán mártírjának tekinthető Povl Bang-Jensen ENSZ diplomatára. Emlékezetét – mint megtudtam - tábla őrzi a Corvin közben, mellszobra a külügy aulájában, kopjafája a 301-es parcellánál látható. Enyingen köztéri emlékműve áll, nevét egy-egy utca őrzi Budapesten és New Yorkban.  

Nagy András jóvoltából emlékezete remélhetően mind több olvasót is megtalál.

- szil -  

Nagy András: Halálos együttérzés - A „magyar ügy” és az ENSZ 1956–1963 Kossuth Kiadó Zrt.

 

gondola
  • Orbán Viktor: Amit Brüsszel tesz, az árulás
    Az oltás működik, Magyarország működik – erősítette meg Orbán Viktor a parlament őszi ülésszakának első napján elmondott beszédében. A miniszterelnök beszélt arról is, hogy a gazdaság repülőrajtot vett, így képesek leszünk elérni az 5,5 százalékos növekedést is az év végére. A gyermekeseknek és a nyugdíjasoknak ígért támogatásokat semmi nem veszélyezteti. – Hiába hátráltatja Brüsszel a helyreállítási alap kifizetését, a kormány már megelőlegezte az újraindítási programokra szánt összeget – magyarázta a kormányfő. Szerinte Brüsszel elárulja Európát a migrációhoz való hozzáállásával.
  • „Jakab Péter a világ egyetlen bohóca, akinek testőrei is vannak”
    Részletesen reagált a baloldal vádjaira mai parlamenti felszólalásában Orbán Viktor, bár megjegyezte, a baloldalt a valóság egyáltalán nem érdekli, össze-vissza beszélnek. Jakab Péterrel kapcsolatban a miniszterelnök kijelentette, ő csak egy bohóc, akit nem kell komolyan venni. Azt is mulatságosnak tartotta Orbán, hogy Gyurcsány Ferenc akarja kioktatni a jobboldalt morális kérdésekben.
  • Néhány órás leállással indult ma reggel az előválasztás
    A szombati teljes összeomlás után a baloldali pártok, és az előválasztás szervezői ma reggelre hirdették meg kampányeseményük újraindítását. Ennek ellenére honlapjukon nagyjából reggel nyolc és tizenegy óra között továbbra sem lehetett online szavazni. A hibát később helyreállították, a négylépcsős online szavazási folyamat első fokáról már a második is elérhető: Lehet időpontot foglalni az ún. online azonosításra.
MTI Hírfelhasználó