Zrínyi 400 – közép-európaiság a XVII. században
Zrínyit a háború törvényei helyett sokkal inkább annak filozófiája, a hadviselés morális, lélektani kérdései, a korai modernitás olyan fontos problémái, mint a szerencse és az egyén szabad akaratának viszonya, lehetőségei foglalkoztatták.
2020. november 3. 09:16

A 400 éve született költő, hadvezér és államférfi, Zrínyi Miklós emléke előtt tisztelegtek izgalmas kiállítással Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. Hausner Gábor történészt kérdezte a Gondola.

Hausner Gábor

- Tanár úr, Zrínyit Szun ce kínai havezérrel is összehasonlítják, hogyan egészítik ki egymást a hadtudósok, katonai vezetők, sőt vállalatirányítók számára?

- A Hadviselés törvényei, a kínai hadtudomány klasszikus műve nagy szerepet játszott az egységes kínai állam megteremtésében, és nagy hasznára volt sok későbbi hadvezérnek és hadtudományi írónak is, egészen napjainkig, amikor némely országban már a menedzser-képzésnek is egyik tankönyve lett. Több mint kétezer évvel később íródtak a költő-író-hadvezér Zrínyi Miklós (1620–1664) magyar nyelvű hadtudományi munkái: a jó katonai vezető tulajdonságairól szóló Vitéz hadnagy (1650 körül), a magyar haderő megreformálását, az állandó magyar haderő fölállítását szorgalmazó Török Áfium ellen való orvosság és a Tábori kis tracta (mindkettő 1661–1663 között). Zrínyi is saját pátriája, a Magyar és a Horvát Királyság egységének megteremtése, a térséget megszállva tartó török kiűzése, az ország társadalmi, katonai megreformálása érdekében vetette papírra elképzeléseit. Zrínyit azonban a háború törvényei helyett sokkal inkább annak filozófiája, a hadviselés morális, lélektani kérdései, a korai modernitás olyan fontos problémái, mint a szerencse és az egyén szabad akaratának viszonya, lehetőségei foglalkoztatták.

Kötetek a tárlaton

Zrínyi hadtudományi művei csak jóval halála után jelentek meg nyomtatásban (együtt először 1853-ban), de akkor nagyon gyorsan a magyar nemzeti narratíva részévé, a függetlenségi törekvések hivatkozási pontjává váltak. Emellett élesztő szerepet töltöttek be a magyar hadtudományban és katonai gondolkodásban szinte a legutóbbi évtizedekig. A magyar honvédelem előtt álló feladatok megoldásában a 19. századtól folytonosan jelen voltak és vannak Zrínyi munkái, aminek bizonyítéka egyebek közt, hogy a felsőfokú magyar tisztképző intézmények az 1950-es évektől 2011-ig szinte megszakítás nélkül az ő nevét és szellemiségét hordozták, és napjaink nagyszabású honvédelmi és haderőfejlesztési programja is Zrínyi nevét viseli. Zrínyi helyét Szombathelyi Ferenc, a Honvéd Vezérkar főnöke fogalmazta meg talán legplasztikusabban 1942-ben egy vezérkari megbeszélésen: „A katonai tudomány szempontjából sem állunk hátrább másoknál. Zrínyink megelőzte Clausewitzet és Moltkét, és dacára annak, nem marad el mögöttük. Csak annyi szeretettel és megértéssel kell Őt forgatni, mint azt a német klasszikusokkal tesszük. Akkor rájövünk arra, hogy a mi katonai tudományunk is klasszikus, noha kisebb is az irodalma, mint a németeké, és ami a fő, a mienk. Lehet, hogy a tál kisebb, amin az ételt kapjuk, de az étel ereje ugyanaz. Az idegen szemlélet alatt állók elfelejtik azt is, hogy a magyar nép nem Clausewitz és Schlieffen népe, hanem Zrínyi népe, és nekünk katonáknak ezt a magyar népet és nem a német népet kell vezetni. nem ér az a tudás semmit – legyen az bármilyen nagy –, amely bennünket a mi népünktől, annak sajátosságai felismerésétől elvezet. Minden nép saját magából kiindulva érthető meg és nem idegen szemlélet alapján.”

- Nem "csak" hadvezér, hanem költő is volt. Az irodalmi közélet miért hanyagolja el a jubileumot?

- Költőként nem csak a magyar, de a világirodalomban is helye lenne, ha más nyelven szólalt vagy szólalna meg. A magyar irodalmi tudat ezt a 18. század második felétől felismerte és Kazinczy Ferenc úttörő kiadásától (Zrínyinek Minden Munkáji I–II. kötet, Pest, 1817.) tudatosította, gondoljunk Vörösmarty, Kölcsey gyönyörű Zrínyi verseire, Arany János nagy összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányára (Zrínyi és Tasso). Zrínyi költészete napjaink költőit is megihlette, bizonyítva elevenségét, erejét (Illyés Gyula: Zrínyi a költő, Szálinger Balázs: Zrínyi-újvári dal, Bence Lajos: Zrínyi új várat épít; Kemény István: Zrínyi és az üvegplafon című, 2016-ban írott esszéje és még sorolhatnám).
Egyéni költői olvasatok vannak, egyéni emlékezet tehát van, de van-e irodalmi közélet egyáltalán? A hivatalos emlékezetpolitika is mintha elejtette volna Zrínyit, annak ellenére, hogy a magyar országgyűlés 2019. december 11-én hozott 51/2019. (XII. 12.) határozatában kimondta, hogy „a 2020-as esztendőt Zrínyi Miklós-emlékévvé nyilvánítja”. Éppen most értesültem róla, hogy a fent említett Szálinger Balázs filmforgatókönyvét Zrínyiről elutasították. Két virtuális és egy időszaki kiállításon, egy irodalomtörténeti konferencián, két képzőművészeti pályázaton és egy középiskolásoknak kiírt online vetélkedőn, valamint Zrínyi-Újvár feltárt és rekonstruált kútjának avatásán kívül (ezek nagy része is helyi vagy egyéni kezdeményezés volt) nem tudok mást felsorolni az emlékév kapcsán, miközben a járvány nem akadályozta Trianon, a Nemzeti Összetartozás Évének központilag támogatott határon inneni és túli rendezvényeit és egymást követő eseményeit...

 - Két fiútestvér közül az egyik nagy magyar költő lett, a másik - Petar Zrinskiként - nagy horvát poéta, igaz, később az utóbbit magyar fölkelőként végezték ki. Ennek tudatosítása hogyan erősíti ma a közép-európai tudatot?

- A Zrínyieknek ez a tudatos munkamegosztása (Zrínyi Miklós magyar nyelvű Syrena-kötetét öccse horvátra fordítja, és horvát nyelven jelenteti meg a horvát irodalmi-politikai közösség számára) unikális a világirodalomban.
A Zrínyiek a magyar és a horvát nemzeti történelem közös hősei. Az Országgyűlés fent említett határozatának 3. pontja hangsúlyozza, hogy „Zrínyi Miklós kiemelkedő szerepet játszott a magyar–horvát közös történelmi múlt kulcsfontosságú eseményeiben, ezért az emlékév egyben a magyar–horvát kétoldalú kapcsolatok elmélyítésének is méltó eszköze.”
Zrínyi, a Zrínyiek egyszerre vallották magukat jó horvátnak és jó magyarnak („nem utolsó horvát vagyok, méghozzá Zrínyi” – írja Zrínyi Miklós 1658-ban Rucsics János Zágráb vármegye alispánjához, másutt: „vagy nem azoktul a vitéz magyaroktól származtunk-é mi, kik kevés néppel számtalan sok ezer pogányokat kergettek? Nincsen-e Istennek hatalmában Hunyadi győzedelmeit, Mátyás király dicsőségét kezünkben ismég újonnan megvirágoztatni?” – mondja az Áfium-ban). A család többes identitásának és lojalitásának (horvát származás, többnyelvűség, Habsburg nemzetek fölötti arisztokráciához kötődő családi kapcsolataik, a Habsburg udvarban betöltött tisztségeik, elismeréseik) ismerete segít elfogadni és megérteni, átélni az egyidejű kettős identitást, nemcsak a ma nemzetállami keretek között élő magyarok és horvátok, de a nemzeti kisebbségi létbe szorult (pl. muraközi és Mura menti) magyarok számára is. A Zrínyi-fivérek pályája érzékletesen bizonyítja, hogy a dinasztia és az uralkodó iránti hűség összeegyeztethető volt a Magyar Királyság, a magyar és a horvát rendi nemzetek érdekeinek védelmével és több ország szolgálatával.
A magyar és a horvát nemzetállamok létrejötte, Trianon előtti korszak fontos tanúságát a Zrínyi politikai elképzeléseit tükröző Oktatás jó elmélkedésre Magyarország romlott állapotja segedelméről című irat fogalmazta meg 1664 körül: „…jó volna a szomszéd országokkal való liga, úgymint Morvával, Csehországgal s ezekhez hasonlókkal… Fel kell tenni mindenkor ilyen nagy dolgokban s conföderációhoz való kérdésben, hogy azoknak az nemzeteknek vagyon e egymáshoz való igaz szeretetök. Nem szenvedett-é egyik az másiktul injúriákat…
Ha azért nem alattomban való módokkal, hanem másoknak is tudásával keresi és találja fel útját a magyar nemzet előmenetelinek, így más nemzetek sem panaszolkodhatnak se átkozódhatnak ellenünk, egyébiránt is méltóbb dolog lévén s legigazabb út is országok gyűlésében, egyező értelemmel minden közjót illető dolgokat végezni.”

 - A „Zrínyiek a haza szolgálatában” című kiállításon 16-17. századi rézkarcok, színezett rézmetszetek, portrék, térképek és régészeti leletek csodálhatók meg. A látogatók 24 darab korabeli metszeten csatajeleneteket, várakat és portrékat látva ismerkedhettek meg a Zrínyiekhez köthető eseményekkel és személyekkel. Miért kelt mindez szellemi izgalmat a mai fiatalokban?

- A haza szolgálata, a Zrínyi által hirdetett és a kortárs és az utókor magyarjaitól is megkövetelt hősiesség, heroikus önfeláldozás a közjó, a „bonum publicum” érdekében talán első hallásra „korszerűtlen” program, de a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és különösen a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar hallgatói, a ludovikás tisztjelöltek számára önként vállalt hivatás. Számukra ez a kiállítás segít megerősíteni elköteleződésüket, megérteni ennek történelmi gyökereit. Ezt a célt szolgálja a kiállításhoz készült magyar és angol nyelvű katalógus, és még inkább az élőszó ereje, a kiállítást összeállítók által tartott vezetések. Olyan elkötelezett kutatók kalauzolják a fiatalokat, mint prof. dr. Padányi József mérnök vezérőrnagy, egyetemi tanár, akinek a magángyűjteményéből származnak a kiállított metszetek. A tárlatvezetések során módunk nyílik elmesélni, elevenné tenni az egy-egy tárgy, kép mögött rejlő történeteket, tágabb összefüggéseket. A tárgyak (képek, fegyvermásolatok, leletek és könyvek) és az élőszó együtt nyújt maradandó élményt a fiatalok számára.

- A kiállítás fontos részei azok a leletek, amelyek a Zrínyi-Újvár feltárása során kerültek elő. Melyek ezek közül a szenzációsak?

- Az általunk végzett helyszíni kutatásokon talált, az 1664. júniusi ostromból származó muskéta- és ágyúgolyókon.

Leletek

Valamint a vár sáncfalának és tölgyfából készült kútbélésének egy-egy elszenesedett darabján kívül különösen érdekesek a régészeti feltárásokon előkerült lovagalakos kályhacsempék. A várban feltárt épületmaradványok között négy cserépkályha létét lehetett igazolni. Az ezekből származó kályhacsempék egy része szigetvári Zrínyi Miklós (1508–1566) korából eredeztethető (egyiken még az 1558-as évszám is olvasható), ami azt bizonyítja, hogy a költő-hadvezér Zrínyinek ekkor is dédapja példája lebegett a szeme előtt, az ő önfeláldozását kívánta a vár katonaságának megidézni.

 - A művelődési civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – milyen üzenettel bátorítsa hálózatát a tárlat megtekintésére?

- Mindenki számára Vasvári Pál, a márciusi ifjak szabadságharcban hősi halált halt képviselőjének 1848-ban írt Zrínyi-életrajzából (Zrínyi, a költő) való üzenetet küldöm: „Más családok igyekeztek, küzdöttek, törekvének s egy-kettő kivált a többi közül és halhatatlan tényeket vitt véghez, de a Zrínyiek családjának minden tagja hős szerepet viselt. Ahány Zrínyi, annyi hős, annyi hadi bajnok! És el ne felejtsük, hogy a Zrínyiek nem csak hősök, hanem hazafiak is valának, mert e kettő közt véghetetlen különbség van.”

gondola
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Hazánkat, hitünket Szent Istvánnak köszönhetjük
    Mi, magyarok a Kárpát-medencei hazánkat, a hitünket és a kultúránkat, azaz történelmi értelemben véve mindenünket a keresztény államot megalapító királyunknak köszönhetjük - jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a felföldi Zselízen, ahol megnyitotta a népművészeti fesztivált.
  • Érdemekeresztek, díjak kiváló magyar alkotóknak
    Állami díjakat és közművelődési elismeréseket adott át az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára, valamint Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár pénteken a Pesti Vigadóban Budapesten.
  • Stipendium Peregrinum ösztöndíjakat adott át az államfő
    Megálmodni, belevágni, végigcsinálni, hazahozni és kamatoztatni - foglalta össze a Stipendium Peregrinum program lényegét Novák Katalin köztársasági elnök, aki az ösztöndíjakat elnyert diákoknak adta át pénteken az okleveleket a Sándor-palotában Budapesten.
MTI Hírfelhasználó