Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) is harcolnia kell az éghajlatváltozás ellen, mert a folyamat veszélyesebbé teszi a világot - hangsúlyozta a szervezet főtitkára egy vasárnap megjelent írásában.

A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.

Jens Stoltenberg egy német lapban megjelent vendégkommentárjában kiemelte, hogy a NATO feladata a béke fenntartása és a gondoskodás a biztonságról, ezért a klímaváltozás ellen is tennie kell.

„Harcolnia” – ez lenne a helyesebb kifejezés.

A katonák kiképzésétől a műveletek tervezéséig figyelembe kell vennie valamennyi vetületét - tette hozzá Jens Stoltenberg, példaként említve, hogy a NATO iraki küldetésében szolgáló katonák az idén nyáron rendszeresen 50 Celsius-fok feletti hőmérsékletben dolgoztak.

„Dolgoztak”? Vagy harcoltak?

Megjegyezte: el lehet képzelni, milyen lehet ebben a forróságban egy teljes harci felszerelést viselő katonának, amikor támadás éri az egységét. A katonai szervezet vezetőjének nem mondták meg, hogy az ellenség is forróságban harcol.

És azt sem tudja, hogy „teljes harci felszerelést” csak támadáskor viselnek a katonák.

Leszögezte, a NATO-nak fel kell vennie hivatalos feladatai közé az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, azzal a céllal, hogy erősítse tagjai és partnerei ellenálló képességét. Azaz célba kell venni, le kell durrantani az éghajlatváltozást!

De miért csak az éghajlatváltozást kell likvidálni?

A NATO-főtitkár nagyon szűklátókörű. Itt van például egy nagyobb ellenség: a gravitáció. Ez a veszélyes ellenség megszámlálhatatlan katonai repülőgépet csapott a földhöz, remek pilóták halálát okozva.

Harcolni kell a gravitáció ellen is!

Igenis, az Észak-Atlanti Katonai szövetség vegye „hivatalos feladatai közé” a gravitáció elleni „küzdelmet, azzal a céllal, hogy erősítse tagjai és partnerei ellenálló képességét.”

És a Nap-Föld távolság ellen is támadást kell indítani.

Ha sikerülne vereséget mérni a Nap-Föld távolságra, akkor bolygónk messzebbre kerülhetne a túl forró égitesttől, és egy csapásra megoldanánk a fölmelegedés kérdését. A felmelegedés ellen nem kellene külön háborút indítania a NATO-nak.

Igaz: a hideg is veszélyes.

Hadüzenetet kell küldeni a hidegnek is. Gondoljunk csak bele: hány hadsereg vesztét okozta az orosz tél. „El lehet képzelni, milyen lehet ebben a fagyban egy teljes harci felszerelést viselő katonának, amikor támadás éri az egységét” – hogy némi változtatással idézzük a légnyomást kapott Stoltenberget.

Komolyra fordítva a szót.

A NATO kínos feladathiánnyal küszködik. A vasfüggöny leszakadása óta tragikus fontoskodással igyekszik szerepét megtalálni a szervezet. Soha nem tudjuk meg, hány konfliktust idézett elő a vezérkar azért, hogy beavatkozhasson.

Észak-Afrikában például bombázott – feldúlva az ottani belügyeket.

Ahol valós feladat kínálkozott volna, ott bénultan nézte Európa fokozatos elestét. A NATO máig nem vette észre, hogy földrészünket 2015 óta civilbe öltöztetett katonák szállták és szállják meg, s az invázió egyre nyíltabban kimutatja területfoglaló jellegét.

Idegen titkosszolgálatok vezénylik az embercsempész bűnözőket.

Az invázorok ellen nem harcol a NATO, hanem vergődni hagyja a kontinenst. Inkább az éghajlatban keresi az ellenséget az agyonfizetett agytröszt. Vagy akár fölveszi a harcot az Univerzummal szemben is. Most éppen a gravitáció ellen toboroz szövetségeseket a légnyomást kapott hadvezér.

Kovács G. Tibor