Politikai eszköz a hetedik cikkely
A kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon.
2020. augusztus 21. 18:21

Bizonyos tagállamoknak nem áll érdekükben, hogy lezáruljon a Lengyelország és Magyarország ellen zajló hetedik cikkely szerinti eljárás – mondta a Magyar Nemzetnek Paweł Jabłoński lengyel külügyminiszter-helyettes, aki a napokban Budapesten magyar partnereivel folytatott tárgyalásokat. A politikust a keresztényüldözésről, az amerikai csapatkivonásról és az 5G-mobilhálózatok körüli biztonsági aggályokról kérdeztük.

– Hétfőn a lengyel–magyar humanitárius együttműködésről szóló egyetértési megállapodást írt alá Azbej Tristannal, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárával. Ön azt mondta, százmilliókat üldöznek a vallásuk miatt, ez a megállapodás pedig bizonyítéka annak, hogy nem feledkeztek meg róluk. Ön szerint az üldözött keresztényekről megfeledkezett volna a világ?

– Úgy látom, nagyon sok nemzetközi szervezet, alapjában véve a nemzetközi közösség nem fogja fel teljes mértékben, mennyire komoly dologról van szó. Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy teljesen megfeledkeztek volna a keresztényekről. A világ minden sarkában üldözik az embereket a vallásuk miatt, kénytelenek elmenekülni otthonukból, me­ggyilkolják, megkínozzák őket. Egyesek azt hiszik, bizonyos vallási csoportok üldöztetése már a múlté, holott nagyon is a jelenben történik. Nigériában valóságos népirtást hajt végre a keresztények ellen a Boko Haram vagy az al-Kaida terrorcsoport. A Közel-Keleten ott van az Iszlám Állam és más radikális csoportok. Máshol az állam korlátozza a vallásgyakorlást, így a kommunista Kínában, de problémákkal szembesülnek a keresztények Pakisztánban is.

Minden üldözöttnek segítenek

– Nyugati véleményvezérek sokszor azt vetik az olyan országok, mint Magyarország és Lengyelország szemére, hogy nem elég a keresztényekkel törődni, minden üldözött embert meg kell segíteni, például a szíriai menekülteket. Mit gondol erről?

– Ez így van. Az általunk aláírt megállapodás is éppen arról szól, hogy a keresztények mellett más vallású embereket is meg kell védeni, a jazidikat Irakban, a muszlimokat Mianmarban. A vallási radikalizmus a világ minden részén problémát jelent. Mi azért beszélünk a keresztényekről, mert gyakran úgy érezzük, nem tud róluk a világ. Mindenki hallott a szíriai menekültválságról, de a nigériai helyzet szinte ismeretlen a legtöbb ember előtt. Mi minden olyan üldözöttcsoportnak segítséget akarunk nyújtani, amely nem tudja szabadon gyakorolni a vallását.

– A jelenlegi lengyel kormány szoros szövetségre törekszik az Egyesült Államokkal. Washington nemsokára kivonja 12 ezer katonáját Németországból, Lengyelország ezer katonát fogad be. Ez inkább megnyugtató vagy nyugtalanító Lengyelország szempontjából?

– Úgy gondoljuk, hogy minél szorosabb a katonai együttműködés az Egyesült Államok és Európa között, annál jobb. A transzatlanti szövetség a sarokköve annak a viszonyrendszernek, amely biztonságossá tette Európát, s amely biztosította, hogy az elmúlt hét évtizedben nem volt konfliktus az ­Európai Unió területén. Mindez az Egyesült Államokkal kötött szövetségünk nélkül nem lenne elképzelhető. Nem örömteli hír, hogy csökken az amerikai csapatlétszám, de megértjük azt az amerikai álláspontot, hogy nem szeretnének több pénzt költeni saját csapataik európai állomásoztatására, ha a fogadó ország nem hajlandó többet költeni saját védelmére. Jó lenne, ha minden kormány elkötelezné magát arra, hogy GDP-je két százalékát a fegyveres erőire költi, ellenkező esetben nem tudjuk garantálni saját védelmünket. Lengyelország ezt hajlandó megtenni, mert tudjuk, csak erőnk növelésével tarthatjuk fenn a kiharcolt békét, rettenthetjük el a külső ellenséget. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a háború nem a múlté, bármikor kitörhet.

Terroristáktól, hekkerektől kell tartani

– Mike Pompeo amerikai külügyminiszter többször bírálta élesen nemcsak Oroszországot, de Kínát is. Az USA arra próbálja rávenni Európát, szorítsa ki a kínai vállalatokat az ötödik generációs (5G) mobilhálóza­taik fejlesztéséből. Lengyelország is fenyegetésként tekint Kínára?

– Gazdaságaink tíz év múlva nagyban függenek majd a telekommuniká­ciós hálózatoktól, az 5G-technoló­giától. Forradalmian új technológiáról van szó, amelynek a gyakorlatban történő alkalmazását még el sem tudjuk képzelni. Talán ahhoz hasonlatos újítás lesz, mint amilyen az áram bevezetése volt annak idején. Ha úgy építjük ki ezt az új rendszert, hogy abban külső szereplők, államok, magánvállalkozások kapnak szerepet, s kitesszük magunkat az illetéktelen beavatkozás veszélyének, annak, hogy adatainkhoz illetéktelenek férnek hozzá, az stratégiailag súlyosan destabilizálná a gazdaságunkat. A stratégiai infrastruktúra alatt a vízellátást, a gázvezetékeket értem, ezeknek a kritikus infrastruktúráknak része lesz az új technológia. Ha tehát biztonságos rendszert akarunk, akkor meg kell bíznunk a partnereinkben. Itt nem arról van szó, hogy bárkit kirekesztenénk, csupán arról, hogy legyen rálátásunk arra: a szolgáltatást nyújtó vállalatok részéről van-e szándék rosszindulatú beavatkozásra. Nem működhetünk együtt olyanokkal, akiket potenciális ellenségünk befolyásolni tud. Ezek az ellenségek általában terroristák, hekkerek, de ha ezt a beavatkozást olyasvalaki hajtaná végre, akit egy adott állam támogat, az még veszélyesebb lenne.

Kerekedjen felül a józan ész

– Magyarország és Lengyelország ellen megindították Brüsszelben a lisszaboni szerződés úgynevezett hetedik cikkelye szerinti eljárást az uniós alapértékek megsértése miatt. A német EU-elnökség ősszel szeretné lezárni az eljárást. Lát erre lehetőséget?

– Szeretném, ha így lenne, de úgy látom, az eljárást politikai eszközként használják egyes tagországok, hogy az európai alapértékek őrzőinek a szerepé­ben tetszelegjenek. Az Európai Tanács ülésein Lengyelország mindig kimerítő választ adott a többi tagállam kérdéseire, de az eljárás mégis elhúzódik, sehogy sem akar véget érni, pedig mindenki megismerte a tényeket. Ez politikai eljárás. Bizonyos tagállamoknak nem áll érdekükben, hogy lezáruljon. Nem vagyok túl optimista abban a tekintetben, hogy hamarosan véget ér. Remélem, a tagállamok elgondolkodnak az egész eljárás értelméről, mert ez mélyen megosztja az EU-t.

– Magyarország és Lengyelország kölcsönösen biztosította egymást arról: ha az eljárás alapján felmerül a szankciók lehetősége, akkor vétójukkal segítik egymást. Lehet más szövetségesük is?

– Egyes dél-európai államok is szembesülhetnek azzal: hamis vádak alapján akarják elvenni tőlük az EU-forrásokat, hiszen az északi országok némelyike az EU-költségvetés csökkentését támogatja. Ha az unióban azzal töltjük az időt, hogy egymás hiányosságait vetjük egymás szemére, ahelyett, hogy a közös érdekekre és a fejlődésre helyeznénk a hangsúlyt, az nagy probléma. Remélem, ezt egyre több tagország belátja, s elkezdi használni a józan eszét.

Kottász Zoltán

magyarnemzet.hu
MTI Hírfelhasználó