A legnagyobb veszély az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba
„Engem nem érdekel, hogy ki hergel kit. A tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, vagy a politikusok hergelik kiállásra őket. Ennek a boncolgatásától el kéne lépni, és a kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni” – Rátóti Zoltánt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem frissen kinevezett kuratóriumának tagját kérdeztük modellváltásról, elvégzendő feladatokról, jogkörökről, ellenállásról, illetve szembesítettük a sértett felek követeléseivel. Interjúnk.
2020. augusztus 9. 12:31

Már negyven éve, hogy az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt, most pedig az egyetem kuratóriumának tagjává választották. Más idők járnak arrafelé? Hogy látja, változott a légkör, a képzés, a szemlélet?

Nyilván. Minden változás egy természetes folyamat. Ami inkább kérdésként megfogalmazódik bennem vagy bennünk, hogy mi ez a nagyon zárt felállás, ahová az elmúlt tíz évben gyakorlatilag más értékrendet nem nagyon engedtek be. Miért ragaszkodunk ehhez, miért nem lehet egy nyitottabb rendszer?

Persze, az eddigi vonal is haladjon tovább, de kerülhessen be más értékrend is. Nyilván ez nem megy egyik napról a másikra. Én őszintén nem értem ezt a mérhetetlen nagy ellenállást.
 

Feladata-e egyáltalán a Színművészeti Egyetemnek az értékek átadása, illetve bizonyos nézetek közvetítése a hallgatók felé, vagy csak szakmai munka kell, hogy folyjon az épület falai között?

Én azt gondolom, hogy akik az egyetemről kijönnek, azoknak a magyar kultúra képviselőivé kell válniuk. A kultúra alatt egy egyetemes dolgot értek, és nem például az alternatív színházak felé való orientálódást. Ha már mindig a hagyományt emlegetjük, nem csak a Színművészeti Egyetemnek vannak hagyományai, hanem csodálatos gyökerei és tradíciói vannak a magyar színháznak is. És ezt a hagyományt kell kiszolgálnia az egyetemen végzetteknek, nem az egyetemét. Illetve nem csak… Ez egy magasabb fokozat: az igen gazdag és nagy múltra visszatekintő magyar színházi kultúra.

Milyen gyengeségei voltak az előző szisztémának? Tulajdonképpen miért kell megváltoztatni?

Mivel ugye nem tanítottam ott, ez számomra egy nehéz kérdés, és sokszor veszélyes is, hogy az ember csak a hallomásokra alapoz. Ilyen dolgok is elhangzottak ugye, hogy „a képzés színvonala” vagy „az ideológiai befolyásolás”, de itt szerintem a leglátványosabb és legfontosabb lépések egyike az infrastruktúra javítása kellene hogy legyen. Meggyőződésem, hogy még mindig ugyanazok az öltözők, ugyanazok a tantermek vannak, mint annak idején, amikor én ott voltam.

Fontos lenne az életkörülmények, vagy a tanulási körülmények megváltoztatása vagy például a kollégium kérdése. Ehhez azonban nagyon üdvözítő lenne, ha mindannak az energiának egy részét, amit a Hallgatói Önkormányzat az ellenállásba fektet, át tudná konvertálni afelé, hogy mi az, amit közösen meg lehet csinálni. Hiszen a szándék megvan, és lassan megfelelő mennyiségű pénzt is rendel mellé a kormány.

Szóval több lesz a lehetőség?

Én úgy látom, hogy folyamatosan bővülnek a lehetőségek. Nyilván nem lesz meg egy év alatt az új campus, ami a kitűzött cél, de a változástól nem csak félni kell, hanem türelemmel kezelni. Ugyanígy a tanárok fizetésének rendezése – ez is egy olyan lépés lenne, ami segítene a közös nevező megtalálásában. Lassan meg lehetne látni azt, hogy nem rosszindulattal vagyunk, ez a kuratórium nem egy fenyegető testület, és a modellváltás nem egy fenyegető állapot sem a hallgatók, sem a tanárok felé.

Egyelőre mégis tartanak önöktől és az átállástól…

A legnagyobb veszély szerintem most az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba.

Óriási veszélyforrásként emlegetnek minket, ahelyett, hogy próbálnák az új helyzetben megtalálni a bővülő lehetőségek sorát. Rengeteg nyilatkozatot hallhatunk arról, hogy nemzetközi rangú színészek vagy rendezők is kerülhetnek majd ki a jelenlegi hallgatók közül, ezzel a támogatással, arculat- és modellváltással éppen hogy megerősítjük ezt a lehetőséget. Ebben közös a szándék. Nem veszik észre, hogy már most vannak olyan dolgok, amikben egyet beszélünk.

Akkor a modellváltás pusztán egy gazdasági, adminisztratív váltást jelent?

Szerintem nem lehet és nem is kell ezt a vonalat így meghúzni, hiszen ott van az a hiányérzet, hogy a polgári színházakból nem volt szinte egyetlen tanár sem az utóbbi években.

Valamiért nem lehettek ott, valamiért nem tartották fontosnak, hogy közülünk bárkit megszólítsanak. Azért ez joggal veti fel a kérdést, hogy ennek vajon mi volt az oka? Erre nekem van egy magyarázatom, de nem akarok abba a csapdába esni, mint a másik oldal, hogy állandóan sugallnak vagy sejtetnek valamit. Nekik kellene választ adni erre, hogy ennek mi volt az oka, és miért ragaszkodnak ehhez a zártsághoz.

Mit szól azokhoz a véleményekhez, hogy a kormány „bedarálja, ellehetetleníti, kivérezteti” az SZFE-t? Nap mint nap ezek a kritikák záporoznak.

Ezek nagyon jól hangzó és látszólag nagy port kavaró mondatok, de nincsenek mögöttük bizonyítékok. Bizonyítsák be! Mivel véreztetik ki az egyetemet? Ők magukat akarják kivéreztetni az ellenállás elnyújtásával.

Az egyetem személyzete félti az intézmény autonómiáját, a másik fél pedig azzal érvel, hogy az alapítványi működés egy rugalmasabb formát fog jelenteni. A jelen helyzet sértettjei azt szerették volna, hogy három tagot az egyetem szenátusa delegálhasson a kuratóriumba, de nem így történt. Azt nehezményezik, hogy a rektor megválasztása az önök jogkörébe fog tartozni. Akkor mégiscsak csorbul az autonómia…

Nem teljesült egy elvárás. De úgy gondolom, hogy a tulajdonosnak – aki egy ekkora arculatváltást finanszíroz mint fenntartó – joga van hozzá, hogy ő határozza meg a kuratórium tagjait.

A törvény is erre ad felhatalmazást. Erről hosszú évekig lehet vitatkozni majd, hogy helyes volt-e vagy sem, de szerintem minél előbb elkezdjük a munkát, annál előbb elsimulnak majd az indulatok.

Nehezményezték azt is, hogy későn szóltak nekik, illetve a tájékoztatás is elég szegényes volt az ügyben. Igaz ez? Miért alakult ez így?

Ezek részigazságok. Vidnyánszky Attila már évekkel ezelőtt szerette volna felvenni a kapcsolatot, hogy egy új campus megépítésében és egy új struktúra kialakításában mennyire lennének partnerek.

Lehet, hogy konkrétan a változtatás tényéről későn szóltak nekik, de a változtatás szándékáról mindenképpen tudtak.

Az én információim szerint erre annak idején nem volt fogadókészség, de erről Attila sokkal többet tud mondani.

Mire lehet számítani? Mi lesz más szeptember 1-jétől? Önöknek pontosan mi is lesz a feladatuk?

Szeretnénk azt elérni, hogy a tanítás elkezdődhessen ugyanabban a formában, ahogy eddig, és ugyanazokkal a tanárokkal, akik eddig osztályt vezettek, vagy éppen most osztályt indítanak. Hiszen a működés olajozottsága és folytonossága sokkal fontosabb mindenféle sérelemnél. Ezért kellene mihamarabb leülni a HÖK-kel, a tanárokkal, és elősegíteni, hogy ne ellenállás legyen, hanem induljon el az oktatás. Amint mondtam, nem egyik napról a másikra fog kialakulni a modellváltás. A működésben azzal, hogy más a fenntartó, már megtörtént a változás. Más minisztérium lett a tulajdonos. De még egyszer szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem a vérengzés a cél. Ha rajtunk múlik, földönfutóvá senki nem válik a tanárok közül, semmiféle ilyen fenyegetettséget nem jelentünk.

Lesznek-e „szövetségesei” a kuratóriumnak az egyetemen belül, akikkel konstruktívan együtt lehet dolgozni, vagy egyelőre nagyon ellenséges a légkör?

Képzelje, én még nem találkoztam azóta senkivel sem az egyetemről. Illetve egyetlen egy tanárral, akihez régi szakmai barátság fűz. Engem nem érdekel, hogy ki hergel kit. A tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, vagy a politikusok hergelik kiállásra őket. Ennek a boncolgatásától el kéne lépni. A kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni.

Meglepte a felkérés?

Meglepett, de nagyon megtisztelőnek érzem.

Ha elkezdik a munkát, milyen fogadtatásra számítanak?

Biztosan lesz még egy hasonló szakasz. Én a saját idealisztikus elképzelésemet elmondtam az imént, de abban is biztos vagyok, hogy

még nagyon sok mindent fogunk elszenvedni hitelrontásban, karaktergyilkosságban.

Nyilván ennek a folyamatnak lesz még mélyebb pontja is. Jó lenne ezt elkerülni, mert ez mindenkit megvisel, és mind a két oldalról – akik most úgymond szemben állnak egymással – nagyon nagy energiákat vesz el. Jó volna minél előbb túllenni ezen a mélyponton, mielőtt még mocskosabb dobálózások jönnek.

Milyen a valódi emberi viszony a két tábor között? Ember és ember között? Művész és művész között? Tudjuk, hogy a sajtó olykor hiszterizál…

Vannak megmondóemberek, akik szeretik hergelni a közhangulatot és egymásnak uszítani a két tábort. Sokszor naivnak tartom magam, de bármennyire is két táborban állunk, szerintem még mindig jobban becsüljük egymás tehetségét és emberi értékeit, mint hiszünk például Csáki Juditnak vagy egy-egy politikusnak, akik a Facebookon és különböző fórumokon hiszterizálják a közhangulatot.

Többen, köztük Zsámbéki Gábor vagy Gáspár Máté is otthagyta az egyetemet a kuratórium felállásának hírére. Számítanak még hasonlóra?

Mi is végig gondoltunk már több verziót. A legrosszabbat is. De nem szeretnénk semmiképpen odáig eljutni, hogy az oktatás ne induljon el, és teljesen ellehetetlenüljenek a dolgok. Egy-egy művészembernek a döntését én a magam részéről tiszteletben tartom. Sokkal tisztább helyzet az, ha valaki úgy dönt, hogy föláll, hogy ő ebben a helyzetben nem óhajt dolgozni, mint az, hogy valaki a partvonalról hergeli a feleket.

Mit gondol, miért csak az SZFE vonult utcára a döntés miatt? Nem ez az egyetlen egyetem, amelyik átáll alapítványi működésre.

Az érveikről – amiket ön is felsorolt korábban – azt gondolják, hogy azok alapot adtak a felháborodásuknak. Én meg inkább azt a kérdést teszem föl, hogy ha valóban úgy van, ahogyan ők állítják, hogy ez tényleg egy nyitott egyetem volt, akkor most miért van ez a foggal-körömmel való ragaszkodás ahhoz, hogy ők hova is tartoznak pontosan. Számomra ez ellentmondásos, és egy picit el is árulja azt, hogy mi volt a fő ideológiai irány. Óvakodnék attól, hogy olyan summás véleményeket fogalmazzak meg az egyetemről, hogy „liberális fészek volt” vagy hasonlók, de

a liberális oldal irányából jövő tiltakozás hevességéből egyértelműen kirajzolódik, mi is a helyzet. Gyakorlatilag önmagukat leplezik le.

Itt az alkalom, hogy valóban bebizonyítsák, hogy ez egy széles spektrumú és szellemiségű intézmény. Itt a nagy lehetőség.

Fotók: Földházi Árpád

mandiner.hu
  • A gyurcsányi „semmi”
    „A Világgazdaság korábban megírta, Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben összesen kétmilliárdnyi osztalékot vett fel céges érdekeltségeiből. 2016-ban 1.179 millió forintot, 2017-ben 228 millió forintot, 2018-ban 298 millió forintot, 2019-ben pedig 238 millió forintot” – adta tudtul a média az idén februárban. És ez „csak” az osztalék.
MTI Hírfelhasználó