Nincs másik?
Kedves Index, te fogantatásod pillanatától mindmáig egy globális hatalmi struktúra lokális médiafegyvere vagy, ezt te tudod a legjobban, függetlenül attól, hogy mit sem sejtő híveiddel mit próbálsz elhitetni.
2020. augusztus 4. 09:40

Eötvös Gábor, a halhatatlan bohóc leghíresebb cirkuszi mutatványában visszatérő kifejezés volt: „Na, látod, van másik!” Talán a bohóc mély filozófiai üzenetével válaszolhatnánk az Index támogatóinak szájába adott szlogenre, miszerint „nincs másik”, hogy de van, mindig van másik. Most is van, vagy legalábbis előbb-utóbb (megint) lesz, mármint Index. Igaz, most egy darabig talán nem lesz, ám azon érdemes lenne eltöprengeni, hogy mi is húzódik meg e régóta zajló hisztéria mélyrétegeiben.

Amikor az Index belekezdett ebbe a különös önmegmentési akciójába, először azt tette közhírré, hogy nincs másik valóság, és talán legyen ez a hívószó feltáró expedí­ciónk indulásához. Ez a megrendítő deklaráció két szempontból is igen figyelemreméltó. Az egyik, hogy az Index szerkesztői többször is közöltek és nem is igazán színvonaltalan elemzést Oswald Spengler életművéről, azon belül is elsősorban A Nyugat alkonya című korszakos alkotásáról. Ha ez így van, akkor biztos, hogy nem kerülte el figyelmüket Spenglernek az a mondata, hogy „annyi világ van, ahány lény a világon”. Tehát valóság lehet, hogy csak egy van, de eme egyetlen valóságnak végtelenül sok elbeszélési módja létezhet és létezik is. Arra gondolni se merek, hogy az Index szerkesztői esetleg úgy vélték és úgy vélik ma is, hogy ők nem egy elbeszélési módját adják a valóságnak, hanem ők maguk a valóság. Volt már ilyen sajnos a történelemben, de annak, amikor valaki komolyan el is hitte magáról azt, hogy ő maga a valóság, mindig szörnyű következményei lettek.

Mint ahogy azt Spengler is megjósolta, sajnos megrendítő pontossággal.

Ezért is születhetett meg a régi intelem, hogy „szeressétek azokat, akik keresik az igazságot, de óvakodjatok azoktól, akik már meg is találták” azt.

Az Index szerkesztői tehát abban a hiedelemben élnek, hogy egyetlen valóság van, s ezt az egyetlen valóságot csak az egyetlenként létező (hisz nincs másik!) Index képes olvasói­nak szemléltetni. Spengler ehhez kapcsolódóan többször fogalmaz úgy, hogy az a történész, aki komolyan elhiszi, hogy ő képes (és nyilván csak ő képes) „objektív” történetírásra, az komolytalan és korlátolt, hisz még a saját előítéleteinek szitáján sem képes átlátni. Az Index – s ezt szerkesztői tudják a legjobban – egy nagyon is jól körülhatárolható értelmezési keret és a hozzá kapcsolódó fogalomkészlet kombinációjaként, egy markáns elbeszélési módot alkalmazva, egy történetet mesél el a valóságról. Amihez, hisz demokráciában élünk, abszolút joga van, de azt állítani, hogy ez az egyetlen lehetséges módja a valóság elbeszélésének, az logikailag csak akkor és azért lehetséges, mert az Index valójában nem egy – mint magáról állítani próbálja – „független” médium, hanem egy nagyon is jó definiálható hatalmi struktúra eszköze, az esetek nagy részében tömegpusztító fegyvere.

Hogy miként is érvényesül az Index szerkesztésében a politikai korrektség, amelyre oly büszke, azt én magam is megtapasztalhattam. Egy szép áprilisi vasárnap az Index fő oldalán több órán át szerepelt egy rólam szóló írás, amelynek fő üzenete az volt, szó szerint idézve: „Jogtanácsosunk javaslatára nem fogjuk ebben a cikkben leírni, hogy Bogár László a nemzet hülyéje.” Ezzel természetesen nem az a problémám, hogy ilyet ne lehetne leírni bárkiről, hisz demokrácia van, bár én ízlésbéli okokból tartózkodnék attól, hogy bárkiről ezt írjam. De ezt a hangnemet használva továbbra is a politikailag korrekt beszéd megtestesüléseként (ami ugye tárgyilagosságot és udvariasságot jelent) ünnepeltetni magunkat, az önellentmondás. Pedig a bűnöm mindössze annyi volt, hogy nem mindenben értettem egyet azzal, amit az Index képviselt, és végzetes naivitással arra gondoltam, hogy ha az Indexnek, akkor nekem is van jogom arra, hogy véleményemet közhírré tegyem, de tévedtem. A történet azzal folytatódott, hogy másnap a Közgazdasági Egyetemre voltam hivatalos, egy hallgatói csoport hívott meg, nagyjából húsz főre számítva, ám ott kiderült, hogy már több százan várnak. Nagyon jó beszélgetés volt, és a vége felé sokan elmondták, hogy „igazából csak azért jöttünk el, mert olvastuk tegnap az Indexen, hogy a tanár úrnak a nemzet hülyéjének tetszik lenni, aszt eljöttünk, hogy megnézzük, milyen”.

Szóval, kedves Index, te fogantatásod pillanatától mindmáig egy globális hatalmi struktúra lokális médiafegyvere vagy, és ezt te tudod a legjobban, teljesen függetlenül attól, hogy mit sem sejtő híveiddel mit próbálsz elhitetni. Talán már az is rossz hír számodra, hogy ez híveidet kivéve mindenki számára világos, de sajnos van egy ennél rosszabb hírem is. Ez az, hogy mint fegyver – a jelek szerint – értéktelenné váltál. Vagy komolyan gondolod, hogy globális gazdáid nem fizetnének ki minden pénzt a fennmaradásod érdekében, ha te még most is minden pénzt megérnél? De a jelek szerint már nem érsz meg minden pénzt. Úgy látszik, már nem emlékszel a Népszabadságra, és képzeld el, ha te sem emlékszel rá, akkor mennyire nem emlékszik a nagyközönség, akit akkor is azzal hiszterizáltatok, hogy ha vége a Népszabadságnak, akkor vége a világnak is. Nem lett vége a világnak, és már senki sem emlékszik a Népszabadságra, a jelek szerint te sem.

Szóval fennmaradásod lehetőségét globális gazdáiddal kéne (kellett volna már eddig is) megbeszélned, de feltehetőleg, hisz azért okos fiú vagy te, meg is tetted már, ám a jelek szerint az eredmény nem túl biztató, és lassan azt is megtanulod majd, hogy miért. A keleti bölcsesség szerint mindig azt az utat járjuk, amiből a legtöbbet tanulunk, tedd ezt te is, jó utat.

Bogár László közgazdász

magyarhirlap.hu
  • Fel kell venni a harcot a gravitáció ellen!
    A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.
  • A gyurcsányi „semmi”
    „A Világgazdaság korábban megírta, Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben összesen kétmilliárdnyi osztalékot vett fel céges érdekeltségeiből. 2016-ban 1.179 millió forintot, 2017-ben 228 millió forintot, 2018-ban 298 millió forintot, 2019-ben pedig 238 millió forintot” – adta tudtul a média az idén februárban. És ez „csak” az osztalék.
MTI Hírfelhasználó