Ki nyert és ki vesztett Brüsszelben?
Brüsszelben minden tagország nyert. Na jó, vannak, amelyek többet, és vannak, amelyek kevesebbet. A legtöbbet a nagyok nyerték.
2020. július 23. 15:21

Németországnak megmarad a házi piacának számító EU, így az USA-val és Kínával továbbra is egy súlycsoportban játszhat. A franciák megkapták az “uniós pénzügyminiszter” előszobájának számító transzferuniót. Az olaszok újabb ingyen pénzt kapnak, míg a fukar ötök nagyobb visszatérítésre számíthatnak. Az eurozónán kívüli országok kevesebb pénzt égetnek délen, és ami nekünk, magyaroknak a legfontosabb, időt nyerünk, ami alatt országunk tovább erősödik.

Sikerült!

Európában az I. világháború előtti hatalmi játszmák ismétlődnek. A tét most is óriási. Németország egyben akarja tartani az uniót, ehhez az angolok távozása után megmaradt két nagy tagországot magához kell kötni. A franciák 2022-ben, az olaszok legkésőbb 2023-ban döntenek. Nemcsak kormányuk összetételéről, hanem áttételesen az euró és az EU jövőjéről is.

A Brexit ugyanis megnyitott egy alternatívát, amelyről még nem tudható, hogy hová vezet, de mégis az “ever closer union” alternatívája. A franciák kétszer már “jól jártak” az angolszászokkal, míg amikor III. Napóleon császár az egyesítési háborúk idején kiegyezett a németekkel, a végén a trónja mellett még Elzászt és Lotaringiát is elveszítette. Az olaszok mindig a németekkel kezdik a háborút, majd a győztesek oldalán fejezik azt be. Ne becsüljük le a történelem erejét!

Berlin az eddigi fukar politikával nem tudta volna e két nagy országot körön belül tartani. Merkel ezért szervezte ki a “rossz rendőr” szerepét Rutte holland miniszterelnöknek, hogy Macronnal övék legyen a közvetítői szerep. Ezzel a húzással az elmúlt időben divergáló német-francia tengelyt is megerősítette.

Szükség is volt az engedékenységre. A német adófizetők körében csak “józan négyeknek" nevezett északi országok által a pénzükért cserében követelt — régen esedékes és indokolt — strukturális reformok elsöpörnék a déli euró-optimista kormányokat. Macron elnöknek már így is ritka rossz támogatottsági értékei vannak, miközben Olaszországban a jobboldali blokk támogatottsága már az 50 százalékot közelíti és ősszel a 20 régióból hétben tartanak választást.

Az eurózóna déli részét idén az EKB kötvényvásárlásai és a Target 2 mechanizmus tartja életben, így januártól jöhet a most elfogadott Next Generation EU és az új költségvetés. Ezért volt sürgős most megegyezni ezekről, ezért volt hajlandó Merkel kancellár bármilyen engedményre.

Míg a legtöbben a beetetésnek ingyen pénznek örülnek, addig Berlinben és Párizsban megnyugvással konstatálták, hogy végül csak átment a transzferunió. A német Länderfinanzausgleich és más mechanizmusok mintájára a gazdagabb országok támogatják a szegényebbeket. Más olvasatban csak az északiak egyévi kereskedelmi többletét osztják vissza.

A közös adósság visszafizetésére az Európai Parlament (EP) közös bevételeket és adókat szeretne, így azokat idővel akár egy “uniós pénzügyminiszter” koordinálhatná. Ahogy az EP tavaly lenyelte a Spitzenkandidat rendszer mellőzését, úgy várhatóan most is le fogja nyelni politikai befolyásának csorbulását. Legfeljebb több pénzt harcolnak ki az agyelszívási mechanizmus és elit társkereső Erasmusra vagy a klímavédelemre.

Ameddig a de facto eurózónán túli euró-kötvények megmaradnak valóban egyszeri hitelfelvételnek, több érv szól mellettük, mint ellenük. A pénzt Brüsszel pántlikázza, azt digitalizációra, klímasemleges energiatermelésre való átállásra, a versenyképesség javítására és beruházásokra kell fordítani.

Az a visegrádiak és különösen — az Angela Merkel és Mark Rutte mellett a legrégebben hivatalban lévő — Orbán Viktor érdeme, hogy a gazdasági feltételek mellé nem társultak önkényes ideológiai feltételek. Talán ezért tartja a nyugati média és politika Magyarországot és annak miniszterelnökét a legnagyobb nyertesnek.

2020. július 23.

Kiszelly Zoltán

politológus

Brüsszeli csiki-csuki

Az általunk ismert EU, euró és kaszinókapitalizmus egyaránt elérte teljesítőképessége határát. Mi legyen helyette? Ez dől el most Brüsszelben. Mivel az északiak, keletiek és déliek mást akarnak, mint a német-francia tandem, nehéz a megállapodás. Kérdés, hogy a Next Generation EU mentőcsomag egyszeri kivétel marad-e vagy precedens lesz?

Azt nevezzük EU-csúcsnak, amikor 27 kormány egyeztet és végül a németek fizetnek. Merkel kancellár európai /ámokfutását/ vízióját a német-francia javaslatként beterjesztett /euró-kötvény/ mentőcsomag koronázná meg.

Az EKB kötvényvásárlási programjaival a déliek még így-úgy kihúzzák az idei évet, így januártól jöhet a Next Generation EU és az új hétéves költségvetés. Már ha záros időn belül elfogadják azokat. Jönne az adósságunióvá váló EU, amelyet a mostani /eredendő bűn/ közös hitelfelvétel tart majd össze. Szerencsére ez a befizetők körében eléggé népszerűtlen javaslat.

A kérdés, hogy ki állja a számlát? Az Európai Központi Bank már szinte az összes puskaporát ellőtte, és az eddigi stabilitási horgonynak számító Németország most adta fel a fegyelmezett költségvetés (Fekete Nulla) politikáját. Mivel a déliek aligha fogják adósságukat visszafizetni, legalábbis nem az euró mai értékén, mást kell keresni. Maradnak az északiak és a hamarosan nettó befizetővé váló visegrádiak. Többségük nem is tagja az eurózónának, így jön képbe az EU mint hitelfelvevő, az eurozónán túlnyúló euró-kötvény.

A britek pont az ilyen adósságunió és föderalizáció elől menekültek el. Egyelőre a bizonytalanba, Trump elnök novemberi újraválasztása esetén pedig egy angolszász integrációba. Felkészül Hollandia.

Az északiak, főként az eurózóna-tag hollandok, finnek és osztrákok azért akarnak szigorú beleszólást a pénzük felhasználásába, mivel az eddig elköltött több ezermilliárd euró is csak a déli országok víz felett tartására volt elég. A támogatás feltételéül szabott népszerűtlen strukturális reformokat (pl. a nyugdíjkorhatár emelését vagy az öröklakások ingatlanadóját) a déliek azzal a politikai érvvel halogatják, hogy akkor a következő választáson Le Pen (2022) és Salvini (2023) fog nyerni, és akkor mindennek vége.

Magyarország az eurózónán kívül a biztonságos oldalon van. Egy valóban egyszeri hitelfelvétel lökést ad a digitalizációnak és a versenyképességnek. Ha fő uniós felvevőpiacaink fejlődnek, annak mi is előnyét látjuk. Most több érv szól egy élénkítő csomag mellett, mint ellen.

Európai (kupak) Tanács.

Ráadásul Ursula von der Leyen megválasztása óta az Európai Parlament és Bizottság — minden hangzatos nyilatkozata ellenére — az állam- és kormányfők (Európai Tanács) politikáját követi, ahol Orbán Viktor és a V4-csoport szava sokat számít.

Az egyhangú döntéshozatal felértékeli a kisebb és közepes országokat, így Magyarország most csiki-csukit játszhat: az északiakkal közös érdek a tényleg egyszeri hitelfelvétel. A déliekkel közös érdek az önkényes politikai és gazdasági feltételek elutasítása. Úgy tűnik, most mindkettő teljesülhet.

2020. július 20.

Kiszelly Zoltán

politológus

mozgasterblog.hu
MTI Hírfelhasználó