Ellenséges "soft power" ellen: erős kormány
Veszélyként azonosítottuk a „döntéshozatal kiszervezését” mint olyan folyamatot, mely manapság az egyik legnagyobb veszélyt jelenti a demokráciára és a választói akarat érvényesülésére.
2020. július 19. 08:46

A világon egyre jellemzőbb a kormányzati döntéshozatal kiszervezése. Az Alapjogokért Központ kutatása szerint ezen folyamatok súlyosan sérthetik a nemzetállamok szuverenitását - fogalmazott Szolomayer Balázs, a kutatóintézet vezető elemzője az M1-en. A témával kapcsolatban a Gondola Szolomayer Balázst kérdezte.

- Hogyan látja, milyen veszélyek leselkednek manapság egy ország szuverenitására?

- Az Alapjogokért Központ több ízben is vizsgálta a kérdéskört „Kié a főhatalom” című tanulmánysorozatában, mely azt a problémát járta körül, hogy egy modern állam szuverenitását milyen tényezők képesek hathatósan befolyásolni. Ilyen veszélyként azonosítottuk a „döntéshozatal kiszervezését” mint olyan folyamatot, mely manapság az egyik legnagyobb veszélyt jelenti a demokráciára és a választói akarat érvényesülésére.
A fékek és ellensúlyok rendszerét, és az ezek alapját biztosító független intézményeket és nemzetközi szervezeteket a második világháború után azért hozták létre, hogy meggátolják egy újabb világháború kitörését, továbbá, hogy elkerüljék a nyugathoz tartozó országok esetleges weimarizálódását. Ezek a független intézmények és nemzetközi szereplők kiegészülve az NGO-hálózatokkal azonban mára olyan túlzott mértékű hatalomra tettek szert, mely által képessé váltak arra, hogy komolyan befolyásolják egy ország szuverenitását és a választói akaratot a soft power eszközeivel.
Ráadásul nem csak az emberek demokratikus akaratát képesek befolyásolni, hanem egy jól körülhatárolható ideológia mentén járnak el, ez pedig a liberalizmus. Azt láthatjuk, hogy a nemzetközi szervezetek és a civilnek álcázott, valójában politikai aktivista csoportok tevékenyen lépnek fel a többségében jobboldali és konzervatív kormányok ellen és minden eszközt felhasználnak arra, hogy liberális irányba tereljék politikájukat, akkor is, ha a választóik ennek a szöges ellentétére adtak felhatalmazást.



A nyomásgyakorlásra számtalan eszköz áll rendelkezésükre. A civil és nemzetközi szerveztek például olyan normákat és nemzetközi standardokat állítanak fel, melyek valójában nem léteznek. Nincs ugyanis egységes definíciója sem a demokráciának, sem a jogállamiságnak, sem a sajtószabadságnak és még folytathatnánk a sort. Természetesen nem az állítom, hogy ne lehetne különbséget tenni Szaúd-Arábia berendezkedése és mondjuk Lengyelországé között. Azonban két nyugati-európai állam összehasonlítása már lényegesen nehezebb, és egyáltalán nem lehet objektíven eldönteni, hogy melyik a demokratikusabb ország. Ezek az NGO-k ráadásul sosem veszik figyelembe a történelmi adottságait egy országnak, hanem ugyanazt a liberális berendezkedést és társadalmat szeretnék minden egyes országban kialakítani. Ennek érdekében propagálják az egyneműek házasságát, folyamatosan lazítanák az abortusz-szabályozásokat és teljesen felhígítanák a bevándorlási törvényeket. És ha ezeket a „normákat” egy ország nem fogadja el, akkor nem elég demokratikus, nem elég elfogadó, és nincs benne jogállam. Ennek megfelelően a nemzetközi és álcivil szervezetek rendre megállapítják, hogy az adott állam nem felel meg az általuk megalkotott teljesen szubjektív – ám szerintük standardnak mondott – „független” mércéknek és elítélik őket. Ezeket a jelentéseket később csokorba szedi valamely nemzetközi szerv és pellengérre vonja az adott országot, ezzel nyomás alá helyezve, hogy változtasson politikáján.

- Nézzünk meg konkrét példát!

- Az USA-ban például a Legfelsőbb Bíróság újraértelmezte az Egyesült Államok alkotmányát, és így a választói akaratot kikerülve mondta ki, hogy a homoszexuálisok házassága minden tagállamban legális. Holott azt különböző közvélemény-kutatások szerint az amerikai lakosság túlnyomó többsége ellenezte, és egy ilyen súlyú társadalmi kérdésben a törvényhozásnak kellett volna döntenie egy bíróság helyett. Ehelyett a bíróság gyakorlatilag durván beleavatkozott egy másik hatalmi ág szerepkörébe, továbbá a választói akaratot is felülírta.

- Nézzünk hazai példát!

- A magyar társadalom többször is nyíltan véleményt mondott arról, hogy szigorú bevándorlás-ellenes szabályokat szeretne, és elutasítja a multikulturális társadalmi modellt. A magyar kormány ennek megfelelően fizikai és jogi határzárat hozott létre, hogy a választói akaratnak érvényt szerezzen – mindezt tette ráadásul az uniós és a schengeni szabályok betartása mellett. Természetesen a nemzetközi hálózatok nem nyugodtak bele abba, hogy a hazai konzervatív kormány ellenáll a liberális, emberi jogi fundamentalista elveknek. Ezért az egyik Soros György által pénzelt civil szervezet a határon migránsokat buzdított arra, hogy forduljanak a magyar bírósághoz. Ők ugyanis úgy ítélték meg, hogy a három oldalról zárt, egy oldalról, Szerbia irányába nyitott tranzitzóna egy börtönhöz hasonlóan őrizetnek minősül. A szegedi bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bírósághoz fordult. Az Európai Bíróság pedig kimondta, hogy a tranitzónák léte ellentétes az uniós joggal, és felszólították a magyar kormányt azok megszüntetésére. Tehát mi történt? Egy civilnek mondott, valójában politikai aktivista csoport és egy hazai illetve egy nemzetközi bíróság képes volt felülírni a választói akaratot, és rákényszeríteni a szándékát a törvényhozókra. Az már csak a magyar kormányon múlt, hogy a tranzitzónák helyett a kormány szigorúbb szabályozást hozott, és nem engedett a nemzetközi nyomásnak. De mit tett volna egy gyengébb felhatalmazással bíró jobboldali kormány, vagy egy baloldali kormány?

- Mit lehet tenni ezen civilnek álcázott szervezetek leleplezéséért, hogy a társadalom számára is kiderüljön, hogy mik a valós szándékaik?

- A Magyar Országgyűlés 2017-ben fogadta el a külföldről finanszírozott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényt, melynek az volt a célja, hogy kiderüljön, hogy mely szervezetek milyen mértékben kapnak Magyarországon kívülről forrásokat. A magyar szabályozás egyébként egyáltalán nem egyedülálló a világban. A hazai törvény mintájául az Amerikai Egyesült Államok és Izrael hasonló jogszabálya szolgált. Utóbbi államban ráadásul szintén Soros György tevékenysége miatt kellett szigorítani a szabályozásokon, mivel a magyar származású milliárdos komoly pénzekkel kezdett dotálni palesztin – sok esetben terroristának minősülő – szervezeteket.

A magyar kormány tehát azt tudja tenni ilyen esetekben, hogy felfedi azon összefüggéseket, melyeket ezen civil, valójában politikai aktivista csoportok megpróbálnak elrejteni, vagy letagadni. Bár ezek a szervezetek mindig az átláthatóságra hivatkoznak, amikor saját magukra kellene vonatkoztatni a transzparenciát, akkor természetesen már egészen más a helyzet. Ha ugyanis saját működésüket kellene felfedniük, akkor az átláthatósági törvény kirekesztő, antidemokratikus és civilellenes. Holott pusztán arról van szó, hogy mindenki játsszon nyílt lapokkal. Semmi többről.

- Mit tehetnek a nem külföldről pénzelt, tehát valódi civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány: www.balassi.eu – a spekulánsok által felbérelt manipulátorok leleplezéséért, a jogállam védelméért, a demokrácia kiteljesítéséért?

- Magyarország és a magyar jobboldal véleményem szerint élenjár abban, hogy felfedje a globális hálózatok kapcsolatát és valódi szándékait. Nem véletlen, hogy a liberálisok egyik legnagyobb ellenfele ma Lengyelország és Magyarország. Mivel ez a két ország az Európában, melyek nyíltan szembe mernek szállni a dogmatikus liberalizmus eszméivel, és nem hagyják politikájukat megmásítani semmilyen külső nyomás hatására. Továbbá a lengyel-magyar szövetség képes volt bebizonyítani, hogy nem csak a liberális demokrácia lehet az egyetlen út egy ország előtt, hanem a keresztény demokrácia és a keresztény szabadság is.

Szolomayer Balázs

Hiába helyezik nemzetközi nyomás alá ezen országokat a különböző NGO-k és nemzetközi szerveztek. Hiába árasztja el Hollywood liberális filmekkel a közvéleményt, hiába folytat minden egyes multinacionális cég érzékenyítő kampányokat, a normalitás akkor is utat tör magának és nem adja meg magát egykönnyen. De csak akkor, ha a konzervatívok is megszervezik magukat és erős talapzatról szállnak szembe a deviánsokkal. Éppen ezért tartom fontosnak az olyan, a hagyományokat őrző valódi civil egyesületeket, mint a Balassi Kard Művészeti Alapítvány. Ezen körök ugyanis képesek továbbörökíteni azokat a tradíciókat, melyek a magyar nemzet megmaradásának a kulcsai. Továbbá a magyar kultúra nemzetközi hírnevét is öregbíteni.

gondola
  • Fel kell venni a harcot a gravitáció ellen!
    A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.
  • A gyurcsányi „semmi”
    „A Világgazdaság korábban megírta, Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben összesen kétmilliárdnyi osztalékot vett fel céges érdekeltségeiből. 2016-ban 1.179 millió forintot, 2017-ben 228 millió forintot, 2018-ban 298 millió forintot, 2019-ben pedig 238 millió forintot” – adta tudtul a média az idén februárban. És ez „csak” az osztalék.
MTI Hírfelhasználó