Globális detonátorok
"A demokratikus rendfenntartás megköveteli, hogy a rendőrök a törvény, a hatóságok és az általuk szolgált lakosság egésze előtt elszámoltathatók legyenek a cselekményeikért". Kiknek kell lépniük azért, hogy a 2006. október 23-án Budapesten lezajlott véres polgárverést ennek az uniós állásfoglalásnak megfelelően vizsgálják ki, és a felelősöket – köztük elsősorban a politikai felelősöket – állítsák akár nemzetközi testület elé?
2020. június 30. 11:11

Az Európai Parlament „emlékezteti a tagállamokat, hogy a rendőrséggel kapcsolatos panaszokat kezelő független mechanizmusokat kell létrehozni a rendőrségi kötelességszegések és visszaélések kivizsgálásának irányítására; hangsúlyozza, hogy a demokratikus rendfenntartás megköveteli, hogy a rendőrök a törvény, a hatóságok és az általuk szolgált lakosság egésze előtt elszámoltathatók legyenek a cselekményeikért; úgy véli, hogy az elszámoltathatóság fő követelménye a hatékony és eredményes felügyeleti eszközök fenntartása." Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház.

- Professzor úr, az Európai Parlament egy vélhetően több éve készülő, terjedelmes állásfoglalást adott ki 2020. június 19-én a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról. A szöveg rögzíti: „a demokratikus rendfenntartás megköveteli, hogy a rendőrök a törvény, a hatóságok és az általuk szolgált lakosság egésze előtt elszámoltathatók legyenek a cselekményeikért". Kiknek kell lépniük azért, hogy a 2006. október 23-án Budapesten lezajlott véres polgárverést ennek az uniós állásfoglalásnak megfelelően vizsgálják ki, és a felelősöket – köztük elsősorban a politikai felelősöket – állítsák akár nemzetközi testület elé?

- Mivel ennek a beszélgetésnek a központi eleme a rasszizmus, ezért mielőtt a válaszomba belekezdenék, vegyük először szemügyre magát ezt a fogalmat. Egyre több olyan hamis metafogalom árasztja el ugyanis a globális beszédteret, amelyek nemcsak hogy nem segítik a világ megértését (pedig egy fogalomnak éppen ez volna az alapvető feladata), hanem kifejezetten akadályozzák azt. Ezeknek a fogalmaknak a közös jellemzőjük az, hogy anélkül használják őket igen széles körben, hogy valóságos tartalmuk körül akárcsak valamilyen hozzávetőleges egyetértés alakult volna ki. Sőt az esetek többségében már eleve az a beszédtér is blokád alá került, amelyben egyáltalán elkezdődhetnének ezek a tisztázó viták. Márpedig egy tisztázatlan jelentésű fogalom csak a káoszt és anarchiát szolgálhatja. Mindebből ugyanis az következik, hogy e fogalmak alkalmazása tökéletesen önkényes, és valójában fegyverként használják őket az eltérő elbeszélési módok lejáratására és/vagy teljes elhallgattatására, így a helyett, hogy mi is használni kezdenénk őket, inkább arra kellene rámutatnunk, hogy e mérgezett álfogalmak csak a globális diskurzus-tér további szétroncsolását szolgálják. A rasszizmus mellett ilyen hamis metafogalom például a szegregáció, a homofóbia, vagy éppen az antiszemitizmus is. Kikerülendő e nekünk állított csapdákat eleve bele sem kellene mennünk ezekbe a diskurzusokba, jelezvén, hogy a tisztázatlan tartalmú fogalmakkal folytatott minden beszélgetés elve értelmét veszíti, még azelőtt, mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. Persze tudatában vagyok annak, hogy ellenfeleink éppen ezekre a csapdákra építik ellenőrizetlen globális hatalomgyakorlásukat, és aligha fognak esélyt adni nekünk e csapda leleplezésére és hatástalanítására, de törekednünk alapvetően mégis mindig erre kellene. Sajnos a helyzet még ennél is sokkal rosszabb, mert a demokrácia és jogállam is ugyanilyen hamis metafogalmak, amelyek arra szolgálnak, hogy elfedjék a „nem létező” birodalom globális diktatúrájának valóságos működését. És végül, hogy még ezt is fokozzam egy kicsit, sajnos a rendőrség, mint jelenség társadalomfilozófiai lényege az eddig említettekből adódóan nem más, mint hogy történelmi bomlástermékként próbáljon fennmaradni. E, belátom, elég különös megfogalmazás jobb megértéséhez érdemes végig gondolnunk, hogy a görögök már több mint kétezer évvel ez előtt is világosan látták, hogy egy közösség teljes felbomlásának három fázisa van, az anómia, az anarchia és a káosz. Az anómia a lélek belső rendjének a megbomlása, amikor még a külső ember-közi térben látszólag minden rendben van, de a lélek mélyén kódolt rejtett normatív struktúrák már sérültek. A következő fázis az anarchia, amikor a rend felbomlása már az ember-közi térben is megjelenik, de ilyenkor még rendészeti eszközökkel fenntartható, no nem a rend, hanem a rend látszata, és e látszat fenntartását kellene hogy szolgálja a rendőrség, meg egyáltalán minden rendészeti intézmény. Ám ez a fegyelmező hatalmi apparátus már történelmi bomlástermék, így legfeljebb szükséges rosszként fogadható el, helyes működése társadalom-filozófiailag értelmezhetetlen. Funkciója mindössze annyi, hogy ameddig ez lehetséges próbáljon meg mindent elkövetni azért, hogy az adott emberi közösség ne hulljon bele a harmadik végzetes fázisba, amit a görögök káosznak neveztek, amikor már nincs az a rendészet, ami akárcsak a rend látszatának a fenntartására is képes lehetne.

 

Káosz

Ami az Európai Parlament mostani állásfoglalásában szerepel, az többszörösen is abszurd, hiszen egy eleve hamis metafogalomra, a rasszizmusra építve, a szintén önkényesen használt demokráciára és jogállamra hivatkozva egy történelmileg eleve tisztázhatatlan fegyelmező intézmény (a rendőrség) „helyes” (mármint általuk helyesnek vélt) működtetésének fontosságára hívják fel a figyelmet mesterkélt teatralitással. Ami pedig az Ön által említett 2006 október 23-ai eseményeket és a következményeket illeti, az a teljes kudarc, ami a történések feltárását, a felelősök megtalálást, és legfőképpen a tanulságok levonását illetően bekövetkezett, azt hiszem önmagáért beszél. Az pedig, hogy Ön nemzetközi testületekről tesz említést, mintegy ezektől remélve az „igazságtevést”, az a legteljesebb önellentmondás, hisz ez a bizonyos „nemzetköz”, ez maga a „láthatatlan” birodalom, és őt kapcsolatba hozni az igazsággal, emberséggel, méltányossággal, logikai képtelenség. Félreértés ne essék, beszélnünk persze kell mindezekről, de ha a történelmi megoldást keressük, akkor nem ringathatjuk magunkat illúziókban, amíg a minket körülvevő világ ebben a mostani létszerveződési módban tengeti életét. Márpedig ahogy ez kinéz, ez még eltarthat néhány módfelett kalandosnak ígérkező évszázadon keresztül.

- Az Európai Parlament „határozottan elítéli a rasszizmus, a gyűlölet és az erőszak minden formáját, valamint a meghatározott faji vagy etnikai származású, vallású vagy meggyőződésű, illetve nemzetiségű személyek ellen irányuló fizikai és szóbeli támadásokat a köz- és a magánszférában egyaránt; emlékeztet arra, hogy társadalmainkban nincs helye a rasszizmusnak és a megkülönböztetésnek." Ennek szellemében Brüsszel mit fog cselekedni a pozsonyi központú állammal szemben amiatt, hogy „a Szlovák Földalap kezdeményezésére több millió euró értékű ingatlant akar elkobozni az állam egyes személyektől, mégpedig azzal az indokkal, hogy a jogosultak felmenői magyar nemzetiségűek voltak és ezért a Beneš-dekrétumok értelmében földjeiket a tulajdonosaiktól már korábban el kellett volna kobozni"?

- A Benes dekrétum zavartalan történelmi érvényesülése a lehető legjobb példa arra, hogy a globális értelmező hatalmi erőszak tökéletesen önkényesen foglalhat állást bármilyen kérdésben. Mindaz, ami 1914 óta Európában zajlik, az egy hihetetlenül szégyenteljes folyamat, amelynek során egyfelől végtelenül mesterkélt hamis pátosszal hivatkoznak szabadságra, egyenlőségre, testvériségre, megbékélésre, emberségre, önrendelkezésre, demokráciára, jogállamra, és soha olyan cinikus, brutális kegyetlenséggel nem tiporták lábbal ezeket a látszólag fennkölt eszméket, mint éppen ebben az időszakban. Trianonban, Nürnbergben, vagy éppen a Hágai Nemzetközi bíróságon olyanok ítéltek abszolút kétségbevonhatatlannak álcázott erkölcsi piedesztálról, akiknek a nagy tragédiákban játszott történelmi felelőssége legtöbbször sokkal nagyobb volt, mint azoké, akiket elítéltek. Pontosabban szólva ezek az ítészek valójában csak ócska és szánalmas bábfigurák, aki gátlástalan cinizmussal készségesen eljátszották a birodalom által rájuk osztott szerepet. Elvileg két lehetőségünk van, illetve inkább csak volna. Az egyik, hogy meg nem alkuvó nyíltsággal leleplezzük és totálisan elutasítjuk ezt az egész szemfényvesztő színjátékot a mesterségesen összetákolt hamis fogalmaival, elméleteivel és arra épített gyakorlatával együtt. A másik, hogy színleg elfogadjuk ezeket az undorító, ócska és önkényes „játékszabályokat”, és leleményes agyafúrtsággal szívósan küzdünk az igazunkért, „ahogy lehet”. Ez az a két létszemlélet, amit Bibó István túlfeszült lényeglátásnak és lényeglátó realizmusnak nevez.

Bibó István 

Persze ez a választási lehetőség csak elméleti, mert a gyakorlatban úgyis csak ez második, a Reményik Sándor által megfogalmazott „minden percünk kínzó kiegyezés, ahogy lehet” marad csupán. Pontosabban sajnos van egy harmadik is, amit Bibó „hamis realizmusnak” nevez, és ami minden történelmi tragédiánk közvetlen előidézője volt, amikor azok kerültek uralmi pozícióba, akik a saját közvetlen és rövidtávú hasznuk oltárán gondolkodás nélkül hajlandók voltak a nemzet minden értékét, akár egész jövőjét feláldozni. Amivel szembesülnünk kell, az, az, hogy Trianon, illetve a történelmi folytatásaként a második világháborút lezáró párizsi egyezmények következményeit illetően semmilyen hivatkozással semmit sem sikerült elérnünk. A legbrutálisabb példa a globális hatalmi arroganciára, az Koszovó. Egy iszlám terroristák, kábítószer és szervkereskedelemre épülő bűnszövetkezetek brutális kegyetlenséggel és állandó jelentős „birodalmi” támogatással üzemeltett szörnyállama a legteljesebb elismerést élvez, minta demokrácia csúcsa, míg a székely autonómia ügye napirendre sem kerülhet. Nem hiszem, hogy bármilyen illúziónk lehetne bármiről, végzetes történelmi csapdában vagyunk, és a csapdába került okos vad meglapul, miközben szívós türelemmel készül a csodával határos szabadulásra, lévén, hogy a csoda az egyetlen realitás. 

- Az Európai Parlament „támogatja a közelmúltban George Floyd halálát követően az európai fővárosokban és szerte a világ városaiban a rasszizmus és a megkülönböztetés ellen lezajlott tömeges tiltakozásokat." A közelmúltban egy közép-európai fővárosban egy 18 éves és 1 napos személy két embert ölt meg késsel, és az eme bűncselekményben rasszista indítékot sejtő törvénytisztelő, munkájukból élő polgárok egy tömege később rasszizmus-ellenes demonstrációt szervezett – ennek megtartását azonban akadályozták. Mi lesz ennek a kettős mércének – már a belátható jövőben –. a következménye?

- Ami most a világban zajlik, az szervesen illeszkedik azok közé a „csinált forradalmak” közé, ami már maga francia forradalom is volt, aztán a közel múltban az „arab tavasz”, a Kijevben megkonstruált puccs 2014-ben, vagy a Hong Kong-ban újra és újra megszervezett polgárháborús kísérlet. Annyi a különbség, hogy most e globális „forradalmi hullám” kiinduló pontjaként a „birodalom” a saját nemzetállami talapzataként üzemeltett Amerikai Egyesült Államok nevű történelmi tákolmányt használta fel. (Ezzel a megnevezéssel nem a szerencsétlen „amerikai népet” akarom megbántani, nem ő tehet róla, hogy ontológiai értelemben ő valójában nincs, csak egy mesterségesen összetákolt pszeudó-nemzet, amit, mint most látjuk, bármikor végzetesen szembe lehet fordítani önmagával.) E „forradalmi hullám” egy nagyobb stratégiai projektbe illeszkedik, amelynek végső célja feltehetőleg először az európai keresztény fehér ember maradékának, majd ezt követően a mai értelemben vett emberiség döntő többségének a felszámolása. Az európai (eredetű) keresztény fehér ember felszámolását azért látszott egyszerűbbnek és kézenfekvőbbnek Amerikából elindítani, mert ott éppen a történelmi gyökértelenség okán sokkal zavarosabb és labilisabb a fehér emberi önazonosság, mint Európában. És sokkal könnyebb volt az álságos tematizációt az elmúlt ötszáz év történéseinek önkényesen meghamisított értelmezési keretébe kényszerítve a globális hisztéria alapjává tenni. Ám az Európai Parlament állásfoglalása jól jelzi, hogy a globális fődestruktőr a hisztérikus önpusztítást Európa számára is kötelezővé tette, és ahogy azt már számos alkalommal láthattuk, Európa uralmi elitjei a „hamis realizmus” szokásos gátlástalan cinizmusával végig is nyomják a gyártósoron az egész anyagot. És mivel e globális hisztéria fontos eleme, hogy ügynökhálózatuk mindenütt megtalálja a maga „lokális négereit”, akiknek történelmi feljogosítottsága a spontán bosszúra abszolút kézenfekvő, így nyilván nálunk is megindult a cigány-magyar permanens polgárháború beizzítása. Amit egyébként a jogvédőnek álcázott hálózataik a szegregációra és rasszizmusra irányuló hamis vádjaikkal, komplex „érzékenyítéssel” már sokoldalúan előkészítettek. Szerencsére egyelőre ez a lokális projektjük nem nagyon látszik működőképesnek, mert a magyar társadalom józan többsége, ha nem is tudja, de sejti, hogy mihez akarják eszközül használni. Ami a magyar hatóságokat illeti, erre ugyanaz vonatkozik, mint amit az imént Reményik Sándorra hivatkozva említettem, ahogy lehet.

Reményik Sándor

A cigánykérdésben gyors, határozott rendeződést hiába vár bárki. Többször volt már alkalmam szólni itt már erről, úgy hogy csak röviden és vázlatosan a következőket tudom megismételni. Ha egy gyerek eleve a semmibe születik bele, sem a család, sem az iskola, sem a munka világa nem tudja ellátni a személyét illető lét-karakter megformáló funkcióit, akkor, az nem lesz beilleszthető lét-karakter. Ha pedig nem lesz beilleszthető, akkor állandó súrlódás alakul ki, ami rendszeresen ismétlődő túlhevüléshez vezet. Amit átélünk, az az, hogy a rendszerváltás rendszere, vagyis a globális hatalmi szerkezetbe való visszaillesztésünk keretei még az előző szerveződési módnál is alkalmatlanabbak, nem hogy a kérdés megoldására, de még elemi szintű kezelésére is. Amiben döntő szerepet játszik az, hogy satuba fogott minket ez a „nem létező” globális hatalmi struktúra. Globális hatalomgazdasági kényszerei a cigányságot brutálisan kilökték a még meglévő struktúrákból is, és azóta ugyanennek a nem létező erőnek a másik lokális ügynökhálózata, civil szervezetnek és jogvédőnek álcázva hamis és életveszélyes „öntudattal” tölti fel az így semmibe hulló kétségbeesett tömegeiket. Létrehozva ezzel a végső önmegsemmisítésbe vezető detonátorokat. Az elmúlt évtized heroikus kormányzati törekvései, valamint a magyar társadalom és a cigányság még mindig józan többségének példátlan türelme tette, és reméljük teszi is lehetővé e detonátorok hatástalanítását.  

preshaz.eu
  • Fel kell venni a harcot a gravitáció ellen!
    A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.
  • A gyurcsányi „semmi”
    „A Világgazdaság korábban megírta, Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben összesen kétmilliárdnyi osztalékot vett fel céges érdekeltségeiből. 2016-ban 1.179 millió forintot, 2017-ben 228 millió forintot, 2018-ban 298 millió forintot, 2019-ben pedig 238 millió forintot” – adta tudtul a média az idén februárban. És ez „csak” az osztalék.
MTI Hírfelhasználó