25 év múlva minket is elérhet az iszlamizáció
Azért is juthattunk el idáig, mert az ún. „politikai korrektség”, mely nemcsak új tabukat felállítva gátolja a vitát, hanem egyúttal igyekszik kitörölni a hagyományos keresztény értékeket is – aláásta a nyugati társadalmi berendezkedéseket és sokan még ha gondolják is, de kimondani már nem merik az igazságot - mondta Latorcai János a Vasárnapnak.
2020. június 30. 09:08

„Meggyőződésem, hogy ezt a szellemi fordulatot innen, Közép-Európából lehet és kell végrehajtani, mert csak itt maradt meg olyan keresztény gyökerű társadalom, mely erre képes lehet. Ha ez nem sikerül, akkor 25 év múlva Nyugat-Európa iszlamizációja minket is elér” – nyilatkozta Latorcai János a KNDP politikusa, az Országgyűlés alelnöke a Vasárnapnak.

– Az Európai Unió stagnál, lélekszáma fogy, a tagállamok közötti viták újra és újra kitapinthatók. Új, kétes liberális ideológiák jelennek meg. Európa bajai sokfélék, de miből eredeztethetőek?

– A bajok meglehetősen régről erednek, de szembeötlővé igazán csak az elmúlt évtizedekben váltak. Látnunk kell ugyanis, hogy nyugaton már nagyon hosszú ideje zajlik a modern Európa egyik legfontosabb politikai hagyományának, a kereszténydemokráciának a kiüresedése, miközben ezzel párhuzamosan a Szovjetunió szétesésével megszűnő kommunista fenyegetés hiányában – a liberális elit támogatásának köszönhetően – a radikális baloldali ideológiák egyre inkább szalonképessé válnak.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kommunizmus áldozatai emlékalapítvány hangulatvizsgálati jelentése, mely szerint a 2000-es években felnőtt amerikai fiatalok körében a szocializmus a legnépszerűbb társadalmi berendezkedést. A megkérdezettek 7 százaléka pedig ennél is tovább menve, kijelentette, hogy legszívesebben egy kommunista társadalomban élne. Ennek fényében már Bernie Sanders, a Demokrata Párt egyik elnökjelölt aspiránsának a kommunista rendszereket dicsőítő megnyilvánulásai sem tekinthetőek annyira meglepőnek.

Bernie Sanders 

– Az elmúlt hetekben tapasztalható black lives matter-mozgalom is ebből eredeztethető?

– Igen, az elmúlt években szinte napról napra felbukkanó, az utóbbi hónapokban igazán látványosan felerősödő és pusztító multikulti és antirasszista mozgalmak valójában ennek az eszmének a szülöttei.

Kollektív, osztályharcos szemléletű mozgalmak, melyek célja már nemcsak a jelen és a jövő megváltoztatása, hanem a múlt végleges eltörlése is.

Ezen mozgalmak legalább ugyanennyire veszélyes velejárója a kollektív bűntudatkeltés, a többségi társadalom állandó hibáztatása, miszerint a nyugati világ rosszul bánik a kisebbségekkel, a nőkkel és más jól vagy kevésbé jól körbehatárolható társadalmi csoportokkal. Ez a mindeddig verbális, de most már fizikai értelemben vett agresszió folyamatos védekezésre kényszeríti a társadalmak konzervatív és nem mellesleg már a hagyományos liberális rétegeit is. A defenzíva pedig értékfeladással jár, miként azt a Winston Churchill szobrát ért támadásokra adott reakciók is jelzik.

– Az európai politikai elit, a döntéshozók hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe?

– Azért is juthattunk el idáig, mert az ún. „politikai korrektség”, mely nemcsak új tabukat felállítva gátolja a vitát, hanem egyúttal igyekszik kitörölni a hagyományos keresztény értékeket is – aláásta a nyugati társadalmi berendezkedéseket és sokan még ha gondolják is, de kimondani már nem merik az igazságot. A „politikai korrektség” szinte egyeduralkodó erkölcsi abszolútummá vált, nem kímélve sem embert sem Istent.

Alister McGrath északír teológus fogalmazta meg, hogy amint eltűnik Isten ideája, a társadalom valami mást, egy másik fogalmat emel transzcendens szintre, azért, hogy morális és spirituális felsőbbrendűségét biztosítsa.

Alister McGrath

Ma éppen ennek a kísérletnek a szörnyű eredményeit láthatjuk az Európai Unió néhány tagállamában is.

– Az európai kultúra is számos eddig nem látott kihívás elé néz (migrációs válság, koronavírus-járvány, társadalmi feszültségek stb.) Magyarország milyen utat járhat be a térségben?

– A jövő Európája két olyan kérdésről fog szólni, amikre csak együtt tudunk választ adni.

Ezek a demográfia és a biztonság.

A koronavírus járvány és az azzal összefüggő sokk jelezte, hogy napjaink globalizált gazdasága törékenyebb, mint gondolnánk. A szinte végtelenbe nyúló termelési láncok megszakadása teljes iparágak kényszerű leállásához vezetett, amelyek újraindítása napjaink legnagyobb kihívása.

Meggyőződésem, hogy a jövőben a Wilhelm Röpke kereszténydemokrata közgazdász által lefektetett, a mérték és az arány elveire nagyobb hangsúlyt helyező gazdaságpolitika fog előtérbe kerülni, melynek egyik leglátványosabb eredményeként a termelés és a fogyasztás földrajzi értelemben közelíteni fog egymáshoz.

Wilhelm Röpke

Ebben a helyzetben a kereszténydemokrata politika egyértelmű célja a hazai termelők támogatása, mely természetszerűleg az ellátásbiztonságot is növeli.

A kereszténydemokrata gazdaságpolitika – szemben a neoliberális szemlélettel – elsődlegesen embereket és nem fogyasztókat, piaci szereplőket lát, ezért a biztonság kérdését sem lehet csak és kizárólag materiális oldalról megközelíteni. Az anyagi biztonság és ezáltal a tervezhető jövőkép természetesen számunkra is alapvető, de a személyes és társadalmi biztonság kérdését az nem írhatja felül. Ezért is kezelte a kormány a koronavírus-járvánnyal összefüggő védekezés során minden mást megelőző prioritásként az emberi életek védelmét.

– A kereszténydemokrácia eszméje és képviselői hogyan tudnak ebben segíteni?

– Mi kereszténydemokraták azt is valljuk, hogy az emberi életnek nem csupán materiális, hanem szellemi-, ha tetszik létfeltételei is vannak. Ezeket a létfeltételeket alakította át már a tömeges migráció Nyugat-Európa számos államában, s ha a demográfia trendeket nézzük, akkor helyenként ez már visszafordíthatatlannak mondható.

A demográfia szempontjából – az imént említett migráció miatt – a hazai népesség növekedése kulcsfontosságú kérdéssé vált. E téren a Fidesz-KDNP által bevezetett családtámogatási rendszer igen kedvezőnek mutatkozik. Mutatóink azonban sajnos még így sem érik el a hosszú távú fennmaradáshoz szükséges arányt.

Ezért egyértelmű, hogy a gyermekvállalás fizikai és anyagi akadályainak elhárításán túl szemléletváltásra is szükség van.

Az előttünk álló negyedszázad meghatározó kereszténydemokrata feladata lesz az ehhez a szemléletváltáshoz szükséges szellemi alapok kimunkálása, melynek során nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a demográfiai sikeresség szoros összefüggést mutat a valláshoz fűződő kötelék erejével.

Meggyőződésem, hogy ezt a szellemi fordulatot innen, Közép-Európából lehet és kell végrehajtani, mert csak itt maradt meg olyan keresztény gyökerű társadalom, mely erre képes lehet. Ha ez nem sikerül, akkor 25 év múlva Nyugat-Európa iszlamizációja minket is elér. Tehát nemcsak a népesség fogyását kell megállítani, azt növekedésbe fordítani, hanem meg kell erősíteni hitünket és meg kell teremtenünk, le kell raknunk a 21. századi kereszténydemokrácia alapjait is.

– A migrációs válság óta gyakorta hangzik el, hogy Magyarország – és a Közép-Kelet Európai régió – ragaszkodik keresztény vallásához és kultúrájához, de ez mennyire van így a valóságban? Hogyan erősíthetjük meg hitünket és az Isten-keresőket?

– Európában a vallásosság, különösen a keresztény felekezetekhez való tartozás hosszú ideje csökkenőben van, sőt az elmúlt évtizedekben ez a folyamat drámaian felgyorsult. Sajnos e téren a közép-európai régió és benne Magyarország sincs jó helyzetben.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az ország túlnyomó többsége nem gyakorló keresztény, az újraevangelizálás pedig a jelen körülmények között lehetetlennek látszik. A hívek számának növelése mellett tehát választ kell találnunk arra is, hogy mit jelent a keresztény kultúra gyakorló keresztények nélkül. Ez a két kihívás valahol összefügg, ugyanis ha a keresztény kultúra fogalmát – nem hívők számára is – képesek vagyunk tartalommal megtölteni, ahhoz társadalmi és politikai célokat rendelni, akkor van esélyünk arra – az egyházak áldozatos munkája mellett – hogy ismét gyarapodjanak és virágozzanak vallási közösségeink.

A migrációs válsággal összefüggésben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a hívők mellett létezik egy olyan társadalmi réteg, amelynek tagjai ugyan nem hívők vagy nem gyakorolják vallásukat, de klasszikus értelemben mégsem tekinthetőek ateistának.

Ezek az emberek a hétköznapokban kulturális örökségként elfogadják a keresztény egyházak társadalmi tanítását és az azokból sarjadó hagyományokat, de lelki életüket nem ennek alapján élik.

A magyar kormány 2010 óta számos lépést tett az egyházak társadalomban betöltött hagyományos szerepének helyreállítása érdekében, legyen szó akár az oktatásról, akár a szociális ellátásokról.

Szimbolikus jelentősége van annak is, hogy a 2011-ben elfogadott Alaptörvény nemzeti imádságunk első sorával kezdődik és ezáltal Isten nevét beemeli a magyarság legfontosabb közjogi dokumentumába. Ez nemcsak értékválasztás, hanem értékközvetítés is, mely meggyőződésem szerint akkor lehet sikeres, ha az egyházak és a politika képes egymás autonómiáját is tiszteletben tartó partneri módon együttműködni. Ennek hiányában Európa nemcsak keresztény hitét, hanem keresztény szellemi alapjait is el fogja veszíteni, mert a liberális globalisták a nemzetekben és az egyházakban, pontosabban az identitással rendelkező hívek közösségében látják utópisztikus álmaik megvalósulásának kerékkötőit.

– Melyek azok a legfontosabb elvi, nemzeti és gazdasági értékek, melyeket semmiképpen sem szabad veszni hagyni a következő évtizedekben?

– A jóslás mindig nehéz dolog, különösen a jövőt illetően, fogalmazta meg egykoron oly találóan Niels Bohr.

Niels Bohr

A jelenlegi tendenciák szerint azonban valószínűsíthető, hogy Kína felemelkedésével világunk ismét kétpólusúvá válik. Európa és benne Magyarország két – még nem tudni biztosan, hogy vetélkedő vagy együttműködő – szuperhatalom közé fog ékelődni, mely alapvetően meghatározza majd az elkövetkezendő évtizedek politikai lehetőségeit.

Hazánk számára éppen ezért továbbra is kulcskérdés marad a nemzeti függetlenség megőrzése.

Ez azonban nem elzárkózást, hanem az együttműködés keresését kell jelentse majd, mind az Egyesült Államokkal, mind Kínával. A pragmatikus gazdasági együttműködés mellett mindenképpen arra kell törekednünk, hogy az ne vezethessen beolvadáshoz, s miként a történelem folyamán két nagyhatalom között, ha áldozatok árán is, de képesek voltunk nemzeti, keresztény identitásunkat megőrizni, úgy a jövőben is ezt kell tennünk.

Az identitás megőrzésének az alapja pedig amióta világ a világ, a család.

Éppen ezért az általánostól a konkrét felé haladva, ha valamit az elmúlt 10 év kormányzati munkájából külön ki szeretnék emelni, mint elsődlegesen megőrzendő elvi, nemzeti és gazdasági értéket, akkor az nem lehet más, mint a 2010 óta létrejött komplex családtámogatási rendszer.

A családi adózás bevezetésének, valamint az anyasági és otthonteremtési támogatások köre bővítésének és más hasonló juttatásoknak köszönhetően Hazánk a családtámogatási célokra GDP-arányosan az Európai Unió legtöbbet fordító államai közé került.

Szellemi elődeink, a Demokrata Néppárt képviselői már a második világháború befejezése előtt is megfogalmaztak a maihoz igencsak hasonló javaslatokat, így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy családpolitikánk kereszténydemokrata alapokon nyugszik.

Ha ezt a vívmányunkat nemcsak megőrizni, hanem továbbfejleszteni is képesek leszünk, akkor hiszem, hogy miként Orbán Viktor miniszterelnök úr is többször megfogalmazta, Magyarország valóban a 21. század nyertesévé válhat.

Tóth Gábor    

vasarnap.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó