A magyar törvény válaszlépés az EU Bíróságának ítéletére
Kedden az Országgyűlés elfogadta a menekültügyi eljárás módosításáról szóló törvényt, melynek értelmében a menedék iránti kérelem magyarországi benyújtása csak egy külképviseleten benyújtott előzetes szándéknyilatkozat pozitív elbírálása után lesz lehetséges.
2020. június 17. 20:17

A magyar törvényhozás aktusa az illegális migráció ellehetetlenítését szolgálja, egyfajta válaszlépés az EU Bíróságának közelmúltbeli ítéletére, mely szerint a tranzitzónák nem működhetnek tovább. A mostani pengeváltás ugyanakkor „csak” egy újabb fejezet abban az évek óta folyó harcban, melynek tétje, hogy az illegális migráció mindenkit megillető, globális szociális joggá válik-e. Az egyik oldalon a bevándorlást feltétlenül támogató, a menekültügyi jogszabályokat eredeti értelmükből kiforgató szervezetek állnak, míg a másik oldalon a józan ész hívei, magyar szuverenitást védelmezők. Előbbi „kategóriában” a főszerepeket az Európai Unió Bírósága mellett az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) és próbaperek sokaságában migránsokat képviselő Helsinki Bizottság játsszák.

A Helsinki Bizottság – és más jogvédők is – már a kezdetektől, 2015-től támadták a tranzitzónákat, mivel azok akadályozták a menedékkérők szabad mozgását. A Helsinki Bizottság először az EJEB-hez fordult: az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben 2019. november 21-én született jogerős ítélet. A Helsinki Bizottság által képviselt két bangladesi menedékkérelmük elfogadhatatlanná nyilvánítását követő kitoloncolásuk miatt benyújtott kérelme alapján az EJEB megállapította, hogy a tranzitzónában való tartózkodásra kötelezés nem fogva tartás ugyan, de vizsgálni kell, hogy mi történhet a menedékkérőkkel kiutasításukat követően. A végleges döntés szerint tehát a tranzitzónákból nem lehet az elutasított kérelemmel rendelkező személyeket Szerbia felé eltávolítani, csak ha igazolható, hogy Szerbiában nem fenyegeti őket semmilyen veszély. A Helsinki Bizottság azonban már nem bízta a véletlenre a kérdést, és az EUB-nél is eljárást kezdeményeztek az ügyfeleik által indított közigazgatási perekben.

2020-ban az EUB a járvány idején, gyors egymásutánban három olyan döntést is hozott, amelyben egyértelművé tette, hogy Magyarország nem védheti meg magát a migránsok befogadását célzó akarattal szemben. 2020. március 19-én az LH kontra Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal ügyben hozott döntésében az EUB egy kurd származású szír állampolgár elutasított menedékkérelmével kapcsolatban kimondta: nem utasítható el a menedékkérelem elfogadhatatlanság miatt azért, mert a kérelmező olyan államon keresztül érkezett az érintett tagállam területére, amelyben nincs kitéve üldözésnek vagy súlyos sérelem veszélyének, vagy amelyben biztosított a megfelelő szintű védelem. A menedékjog iránti kérelmet tehát érdemben kell elbírálni, akkor is, ha a szomszédos ország biztonságos ország státuszából más következne.

Az Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság és társai ügyben 2020. április 2-án közzétett döntésében az EUB kimondta, hogy Lengyelország, Magyarország és Csehország a migránsok áthelyezésére szolgáló határozatnak való megfelelés megtagadásával kötelezettséget szegett, hazánk már 2015. december 25. óta nem tett eleget a kötelezettségeinek, vagyis Magyarországnak be kellett volna fogadnia a migránsokat. Végül az FMS és társai kontra Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság ügyben 2020. május 14-én hozott döntésében az EUB FMS és FNZ afgán állampolgárok tranzitzónai tartózkodásával kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy a menedékkérők tranzitzónában való elhelyezése, valamint a harmadik országbeli állampolgárok zárt területű tranzitzónában való folyamatos tartózkodásra kötelezése is őrizetnek minősül. A menedékkérők négy hetet meghaladó, tranzitzónában fenntartott őrizete jogellenes, a kiutasítási határozat hatálya alatt álló harmadik országbeli állampolgár őrizete pedig nem haladhatja meg a 18 hónapot. Sem a menedékkérők, sem a kiutasításra váró személyek nem tartózkodhatnak tehát hosszabb ideig a tranzitzónában, vagyis be kell őket engedni az ország területére. Az EUB lényegében kimondta: aki magyar területre lép, és a menedékkérelméről szóló eljárásban nem születik döntés egy hónapon belül, az mehet, amerre lát, ha pedig valamilyen különös okból történt üldözésre hivatkozik, akkor pedig rögtön szabadon kell bocsátani.

A járvány alatt meghozott ítéletek mellé gyorsan felsorakozhatnak az Országgyűlés által 2018 júniusában elfogadott jogszabály-módosítások és Magyarország alaptörvényének hetedik módosítása (Stop, Soros!-jogszabálycsomag) miatt indult eljárást lezáró döntés is. A Stop, Soros!-jogszabálycsomag ugyanis kimondta, hogy nem kaphat menedékjogot az, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve. Az Európai Bizottság szerint ez a szabályozás a vonatkozó irányelv mellett az Európai Unió alapjogi chartáját sérti, így „a 2018-ban elfogadott jogszabályok ellentétesek az uniós joggal”. Figyelembe véve, hogy a bizottsági keresetlevelet 2019. december 20-i dátummal szerepeltetik az EUB nyilvántartásában, előfordulhat az is, hogy még ebben az évben döntés születik a Stop, Soros!-jogszabálycsomagról is, hiszen a migrációs szempontból fontos döntéseket az elmúlt időszakban nagyon gyorsan, néhány hónap leforgása alatt hozta meg az EUB. Ebben az ügyben az uniós bírák nemcsak egy törvényt, hanem az alaptörvény módosítását vizsgálják. Éppen ezért feltétlenül nagy jelentősége lesz ennek a döntésnek, hiszen a kedvezőtlenebb forgatókönyv szerint az EUB megállapíthatja azt is, hogy a magyar alaptörvény ellentétes az uniós joggal, ez pedig feltétlenül történelmi esemény lenne, amely nagyban meghatározná a tagállamok és az uniós szervek jövőbeli viszonyát.

Alapjogokért Központ
MTI Hírfelhasználó