Három nyelv, egy haza: Dél-Tirol, a nemzetiségi autonómia mintapéldája
A második világháború lezárása után más nemzetiségek is elszakadtak anyaországuktól, így például a Dél-Tirolban élő osztrákok is. Hogyan jutottak el az autonómiái? Miképpen váltak Olaszország legfejlettebb tartományává?
2020. június 14. 21:29

Ma a nemzetiségi autonómia mintapéldájaként szokták emlegetni Dél-Tirolt, amelyet szintén az első világháborút követően csatoltak el anyaországától, a létrejövő Osztrák Köztársaságtól. Az út nem volt egyenes az autonómiáig, mintegy ötven évbe tellett a mai státusz elnyerése. Az 1920 és 1930-as évek a dél-tiroli német anyanyelvűek számára kemény olaszosítási kísérletekről szóltak.

A kezdet igazán nehéz volt

Arno Kompatscher, Dél-Tirol tartományi miniszterelnöke a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elmondta, 1945, a II. világháború vége lezárta a fasizmus, a nemzetiszocializmus éveit, így lehetővé vált az is, hogy a Mussolini és Hitler között kötött megállapodás alapján elköltöztetett német anyanyelvűek visszatérjenek. Hozzátette, Mussolini terve az volt, hogy az áttelepítéssel Dél-Tirol teljesen olasszá válik.

A háború után meg kellett szervezni a kitelepített németek visszatérését, és azt is, hogy visszanyerjék állampolgárságukat – mondta. Azonban 1946-ban ugyan már rég a múlté volt a fasizmus és nemzetiszocializmus, de a háború utáni fiatal demokráciában, Olaszországban a régió olaszosítása a politika része maradt, ez azt jelentette, hogy az ország más vidékeiről költöztettek be olaszokat. Emellett a közhivatalokban, közszolgálatban továbbra is csak olasz anyanyelvűek jutottak munkához, a németül beszélők nem. Továbbá erőteljes iparosítás volt a mezőgazdasági területek rovására. Szóval nem oldódtak meg a problémák, és ott volt mindenekelőtt az autonómia intézménye, amit megígértek a párizsi békeszerződés mellékleteként szereplő, Gruber – di Gasperi osztrák-olasz egyezményben. Ez az autonómia viszont az összevont két tartományra Dél-Tirolra és Trentinóra vonatkozott, amelyben már olasz többség volt. Ez tehát egy igazán kemény csata volt” – fogalmazott.

Elmondta, 1945-ben Filius Magnago egykori dél-tiroli kormányzó és pártelnöknek kellett elmagyarázni, hogy annyi idő és várakozás után, az új demokratikus Olaszországban miért nem jöhetett létre egy fair autonómia, mivel az első autonómiát egyáltalán nem jellemezte a tisztességesség.

Hozzátette, ezt a lehetőséget csak a második autonómia-megállapodás hozta létre 1972-ben.

Kiemelte, 1945 után az embereket nehéz volt meggyőzni arról, hogy lemondjanak az Olaszországtól való elszakadásról és az Ausztriához való visszacsatolás követeléséről. Ennek oka pedig a nehéz időszakok tapasztalatai voltak – mondta. A rossz emlékek miatt nehéz volt meggyőzni őket, hogy elfogadják a kompromisszumos megoldást a második világháború után.

Sikerült meggyőzni egy szűkebb réteget a maradásról, és így elindult a fejlődés is 

Az első két évtized, amikor Olaszország nem járt el méltányosan Dél-Tirollal rendkívül nehéz volt. Ennek ellenére Magnago-nak sikerült a német nyelvű közösség szűk többségét meggyőznie a maradásról – mondta. Hozzátette, ezután kezdődött el az a pozitív irányú fejlődés, ami magába foglalta a jogok biztosítását a németül beszélőknek; a nyelv használatát, a német nyelvű iskolák, óvodák létrehozását valamint a közszolgálati állások betöltésének lehetőségét.

Filius Magnago mindig azt mondta, az autonómia semmit nem ér akkor, ha nem kapcsolódik hozzá pénzügyi autonómia, hiszen végső soron a pénz teszi lehetővé egy terület működését – mondta Arno Kompatscher. Hozzátette, Filius Magnago szabályozásának köszönhetően minden adóbevétel és befizetés 90 százaléka a tartományban marad.

Azt is elmondta, „vannak olyan szolgáltatások, amelyeket az állam biztosít, ezek közé tartozik a rendőrség, amelyet állami forrásokból tartanak fenn, ugyanígy a bírósági rendszer, illetve a bírák fizetése, mert a bíróságok fenntartása időközben tartományi hatáskörbe került. Állami hatáskör az adók megállapítása, valamint a védelmi és külpolitikai döntések is” – tette hozzá.

Kiemelte, a tartományban maradó adó 90 százalékából finanszírozzák többek között a közszolgáltatást; az egészségügyet, utak fenntartását, szociálpolitikát, oktatást, minden kulturális tevékenységet, gazdasági támogatásokat, az infrastruktúrát. „Ez jól látható a dél-tiroli polgárok számára is, tudják, hogy a befizetett adóik nem elfolynak valahová a nagy semmibe, hanem Dél-Tirolban maradnak és számukra hasznosulnak. Így javul az adómorál is.

Ez persze a gazdasági fejlődés egyik alapeleme is, a másik pedig, hogy saját magunk alakítjuk ki a szabályozási környezetet, például építési előírásokat és a gazdasági támogatásokat is” – fogalmazott.

A hegyvidéki gazdálkodás is virágzik 

A beszélgetés során arra is felhívta a figyelmet, hogy Dél-Tirolban az emberek nem költöznek el a hegyvidékről. A tartomány komoly támogatásokat nyújt a hegyvidéki gazdálkodók számára, infrastruktúrát fejlesztenek, bekötőutakat építenek a tanyákra, valamint komolyan támogatják a termelést is annak érdekében, hogy megmaradjon a kultúrtáj, ami a turizmus szempontjából is kiemelten fontos.

Az autonómiát állandóan óvni és védelmezni kell, zajlanak is Európában különböző viták az autonómiáról, például Erdélyben, Székelyföldön.

Ezekben a vitákban pedig elhangoznak olyan megjegyzések és érvek, hogy az autonómia veszélyes, mert az a független állam előszobája lenne, ám Dél-Tirol éppen annak a példája, hogy ennek nem kell így lennie.

Arno Kompatscher elmondta, Dél-Tirolban is vannak olyan politikai erők, amelyek azt állítják: az autonómia csak egy lépcsőfok, egy köztes állapot abba az irányba, amely az újra csatlakozáshoz, az Ausztriával való újraegyesüléshez vezet.

Hozzátette, „Nem vagyunk önálló állam. Dél-Tirol Olaszország része, viszont a széleskörű autonómia lehetővé teszi, hogy nálunk a három nyelv, a három kultúra, a német, a ladin és az olasz nyelvű három népcsoport ne csak békésen éljen egymás mellett, hanem egymást kölcsönösen erősítse is”. (A ladinok egy népcsoport Olaszország északi részén – a szerk.)

hirado.hu - Kossuth Rádió Vasárnapi Újság
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • Felkapcsolták a Szent Péter téri karácsonyfa fényeit
    A fénygyújtás pillanatára elállt az eső, és a tér megtelt elsősorban római családokkal és külföldiekkel.
  • Hazánk kormánya elhivatott a családtámogatás ügyében
    Magyarország kormánya elhivatott a családok támogatása ügyében, minden intézkedést úgy hoznak meg, hogy szem előtt tartják a családok érdekeit; legyen szó kisebb vagy nagyobb családokról, vagy olyanokról, akik gyermekeiket egyedül nevelik - mondta a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) fiatalokért felelős helyettes államtitkára szombaton Budapesten.
  • Katolikus ifjúsági házat avattak Székelyföldön
    Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára az avatóünnepségen elmondta: a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági rendezvényeinek központjává váló létesítmény megszentelt helyen, a fogyatékkal élőket táboroztató Szent Gellért Alapítvány Rehabilitációs és Rekreációs Háza szomszédságában épült.
MTI Hírfelhasználó