Bayer Zsolt: Már átéltük
Semmi új a nap alatt. Ugyanazok a gazemberek, ugyanazok az „elvek”, ugyanaz a becstelenség.
2020. május 16. 09:56

„Vitázott” az Európai Unió parlamentje. A „vita” a magyar demokrácia és jogállam állásáról folyt.

Felrémlik József Attila is: Alkalmi vers a szocializmus állásáról (Ignotusnak). Ma az Európai Parlamentben már csak a szocializmus állásáról lehet vitázni, magukat konzervatívnak és jobboldalinak becézgető kis nyomorultak egymás sarkára hágva akarnak szocialistábbak lenni a szocialistáknál. Ja, mielőtt elfelejtem: ezt nevezik amúgy demokráciának és jogállamnak.

A „vita” amúgy a „zöldek”, a szocialisták és a kommunisták kezdeményezésére indult – Murphy is megmondta: az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül.

A „vita” mérlege: szinte teljes érdektelenség. A nagy ellenzéki portálok (Murphy!) közül is csak a 444 számolt be részletesen az egész nagy szellentésről, de hát őket ezért tartják és etetik.

A „vita” a magyar kormány részvétele nélkül folyt le. A magyar igaz­ságügy-miniszter jelen akart lenni, de ezt a legnagyobb darabok nem engedték meg neki (nekünk).

És ez az, ami egyedül fontos és említésre méltó. Ez az, amit már átéltünk. S talán több mint szimbolikus, hogy éppen az akkori gyalázat századik évfordulóján játsszák el újra a gyalázatot – s persze ugyanazok.

1920-ban indultak el az első világháborút lezáró úgynevezett „béketárgyalások”. Kik is voltak a „békecsinálók”? David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia (a legsötétebb gazember) miniszterelnök és persze Woodrow Wilson amerikai elnök (híres 14 pontjából három és felet vettek végül figyelembe). A „békecsinálók” tevékenységének és a hiénamentalitású „utódállami” vezetőknek (élükön Benessel) köszönhettük a második világháborút, ezt ne feledjük el soha. Ha létezne igazság, mindnek ott kellett volna ülnie Nürnbergben a vádlottak padján (persze csak Orlando élte meg azt az időt).

Nos, a trianoni békediktátum tárgyalása, a feltételek kidolgozása a magyarok részvétele nélkül zajlott.

Létezett egy ezeresztendős államalakulat Európa közepén, a történelem átjáróházának a kellős közepén, amelyről a „demokratikus elvek” alapján úgy döntöttek a „demokraták”, hogy megfosztják területének kétharmadától, népességének kétharmadától, ásványkincseitől, erdeitől, bányáitól, vasútvonalaitól, minden életlehetőségétől.

Teljesen „demokratikusan” halálra ítéltek egy ezeréves államot, egy európai nemzetet.

És azt az országot nem engedték a tárgyalóasztalhoz, amelyet éppen halálra ítéltek. Istenem! Mennyire jellemző! Apponyi gróf végül csak január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot. Csodálatos beszédet tartott – teljesen feleslegesen. Addigra már ugyanis minden el volt döntve.

Pont úgy, mint most. Semmi új a nap alatt. Ugyanazok a gazemberek, ugyanazok az „elvek”, ugyanaz a becstelenség. Le kell ezeket sz… sajnálni.

A mi nemzetünk túlélte Trianont is.

Pont ezeket a szarjankókat ne élnénk túl? Elegendő, ha soha nem felejtjük Apponyi gróf szavait: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”

Erről van szó. Ráadásul ezek most sírt sem tudnak ásni. Csak lelketlenül hazudozni és igazi meggyőződés nélkül verhofstadti szájszagot árasztani.

magyarnemzet.hu
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Gyűlöletcunamit indított a baloldal Müller Cecília ellen
    Ismét Müller Cecília került a balliberális médiumok célkeresztjébe. Ezúttal Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke köszörülte a nyelvét az országos tiszti főorvos személyén és munkásságán a Népszavában, összességében azt nehezményezve, hogy az emberek köszönetet mondanak Müller doktornő munkájáért. A 444.hu sem cáfolta meg magát: kapva kapott az alkalmon, hogy lefasisztázza a szakembert.
  • Négyből semmi – A szegedi szabadstrandok múltja és jelene
    „A szabadstrandok elvételére tett kísérlet merénylet a magyar nyár ellen” – olvasható az MSZP legújabb hazugságkampányában, melynek aláírásgyűjtő akciójába nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a párt szegedi önkormányzati képviselői is. Azok, akik az elmúlt másfél évtizedben asszisztáltak ahhoz, hogy a Tisza-parti baloldali városvezetés Szeged valamennyi szabadstrandját fölszámolja.
  • A legnagyobb veszély az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba
    „Engem nem érdekel, hogy ki hergel kit. A tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, vagy a politikusok hergelik kiállásra őket. Ennek a boncolgatásától el kéne lépni, és a kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni” – Rátóti Zoltánt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem frissen kinevezett kuratóriumának tagját kérdeztük modellváltásról, elvégzendő feladatokról, jogkörökről, ellenállásról, illetve szembesítettük a sértett felek követeléseivel. Interjúnk.
MTI Hírfelhasználó