A keresztényellenesség sok kattintást hoz
A liberális demokrácia egy olyan rejtett szellemi terror-gépezet, amely valójában csak azokkal szemben korlátlanul megengedő és türelmes, akik hajszálpontosan azt és úgy képviselik, amit ő helyénvalónak tart. E szellemi terror egyik megnyilvánulása a „politikailag korrekt” beszédmód.
2020. május 5. 16:05

Címképünkön: Jean-Léon Gérôme: Keresztény mártírok utolsó imája a római arénában

A kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Minden öt ember közül, akiket vallásuk miatt üldöznek, négy keresztény. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház 2020. május harmadikán.

- Professzor úr, Afrikában Kalasnyikovval, Magyarországon a gúny nyilaival lövöldöznek a keresztényekre. Egy nagy múltú szélsőbaloldali lap egyértelműen aljas keresztényellenes karikatúrát közölt. Ha a gúnyra a kereszténység iróniával válaszolna, összehívnák-e az ENSZ Biztonsági Tanácsát?

- Az emberi létezés talán egyik legszomorúbb jelensége az, amikor valakit a hite, meggyőződése, vagyis a legmélyebb lelki, erkölcsi, szellemi önazonossága miatt ér bántódás, megaláztatás, vagy egyenesen üldöztetés. Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, érdemes egy kicsit szélesebb optikában szemügyre venni ezt az egész kérdéskört, ez egyúttal nekem is nagyon hasznos lehet, mert mi tagadás elég nehéz ilyenkor indulatok nélkül válaszolni egy nyilvánvaló provokációval kapcsolatban. Már pedig az indulat soha nem jó tanácsadó, még akkor sem, ha érthető. Érthető, de nem menthető. És azért nem menthető, mert a harag, düh, indulat, akárcsak a félelem, szorongás, aggodalom negatív szellemi energiák olyan örvénylését jelenítik meg, amelyek megakadályozzák azt, hogy helyesen ítéljünk. Ha nem tudunk helyesen ítélni, akkor nem tudunk helyesen dönteni, és ha nem tudunk helyesen dönteni, akkor nem tudunk helyesen cselekedni. Márpedig súlyos veszélyeknek teszi ki magát minden olyan emberi közösség, amely tartósan képtelenné válik a helyes cselekvésre. De, mint a Tao mondja, jót cselekedni mindig nehéz és fáradságos, ellenben rosszat cselekedni mindig könnyű és szórakoztató, csoda-e, ha sokkal több a rossz cselekedet, mint a jó. Másokat kigúnyolni és megalázni tehát könnyű és szórakoztató, de, mint minden rossz cselekedet ez is egészen bizonyosan a rendezetlenség lejtőjén át egyenesen a káosz felé vezet. Nincs ebben persze semmi meglepő, sajnos, az emberi létezés igen régóta tart lefelé ezen az entrópikus lejtőn, és egyelőre nem is nagyon tudunk semmi megnyugtatót mondani arról, hogy van-e, lehet-e egyáltalán visszafordulás erről a végzetes lejtőről. Az önmagával való azonosság átélése minden ember számára a létezés legmélyebb lényege még akkor is, ha ez nem feltétlenül tudatosodik bennünk. Ennek egyszerűen az, az oka, hogy egy emberi lény közösség nélkül nem tud létezni, és az identitás mindig egy közösség szellemi lényegével való azonosulás, s mint ilyen, végtelen lét-hajtóerő. Érthető tehát, hogy minden ember nagyon érzékenyen reagál minden olyan hatásra, amely kétségbe vonja, megkérdőjelezi, kigúnyolja, megalázza, vagy egyenesen fizikai létében fenyegeti az azonossága miatt. Tegyük azért hozzá halkan, hogy nem új jelenségről van szó, hisz az elmúlt évezredek során számos tragikus eseménysor kapcsán éppen az identitásuk miatt ért szörnyű megtorlás emberi közösségeket. A világ három legjelentősebb monoteista vallása, a zsidó, keresztény és moszlim vallás követői között az elmúlt évezredek során számos brutális súrlódási felület alakult ki, és illúzió volna azt gondolni, hogy a mai helyzet bármiben különbözne attól, ami száz éve, vagy éppen kétezer éve jellemezte e három identitás követőinek egymás iránti attitűdjeit. A liberális demokrácia ugyan álságosan azt állítja magáról, hogy ő aztán a legteljesebb mértékben megértő, és elfogadó minden más identitással szemben, de ez egy cinikusan primitív hazugság, és akkor még nagyon megengedő voltam. A liberális demokrácia egy olyan rejtett szellemi terror-gépezet, amely valójában csak azokkal szemben korlátlanul megengedő és türelmes, akik hajszálpontosan azt és úgy képviselik, amit ő helyénvalónak tart. E szellemi terror egyik megnyilvánulása a „politikailag korrekt” beszédmód, amely arra hivatkozik, hogy udvarias és tárgyilagos módon kell kommunikálni.

Politikailag korrekt szájzár - istockphoto.com

Csakhogy ez valójában egy brutális és kiközösítő fegyelmező erővé válhat egyetlen pillanat alatt, mert azonnal hülye és/vagy gazemberként bélyegez meg mindenkit, gyűlöletbeszélő kirekesztőként, aki nem az ő diktátumait követi. Ezzel szemben viszont önmagának korlátlan szabadságot követel, és tekint természetesnek mindenben, ami a „másságot” a perverz pusztító, a világot a rendezetlenség fel taszító rombolást jelenti. És ha ő alázza meg, gúnyolja ki aljas és provokatív módon bárki más önazonosságát, azt, mint a könnyed derű, a humor, és a szólásszabadság szép és természetes megnyilvánulást ünnepli, és ünnepeltetné mindenkivel. A legnagyobb baj az, hogy ez egy fondorlatosan megszerkesztett és felállított csapda, ami eleve úgy van összerakva, hogy ne tudjunk jó választ adni rá. Mivel eleve provokáció, így a legfőbb célja az, hogy jogos indulatunkban válaszul valami olyat mondjunk vagy tegyünk, amire aztán a (liberális) világ minden fegyelmező-hatalmi gépezetét bevethetik ellenünk, és ezt a szívességet nem volna szerencsés megtenni nekik. Attól meg végképp tartózkodnunk kell, hogy esetleg szimmetrikusan visszasértsük őket (pedig, ahogy a vicc mondja, igény volna rá), mert a globális büntetés-ipari gépezet a legteljesebb mértékben őket szolgálja. A jogállam eleve az ő hamis konstrukciójuk, azt hívják jogállamnak, ami a globális hatalmuk akarat-átviteli mechanizmusait zökkenőmentesen üzemelteti. Éppen ezért gyerekes illúzió velük szemben bármilyen jogi aktusban reménykedni. Amit tehetünk, az inkább lelki, erkölcsi, szellemi természetű, ilyen és hasonló megnyilvánulásaikat, egy történelmi „sötét energia” örvényléseiként kell szemlélni, és egy igen hosszúra nyúló tanulási folyamatként kell felfogni. A kereszténység legmélyebb szellemiségével, Jézus tanításaival mennénk szembe, ha bármilyen formában viszonozni akarnánk a támadásaikat. Bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek, mondja Jézus még a keresztfán szenvedve is. És nemcsak a népük nem tudja, de az őket vezető, vagy inkább megvezető uralmi struktúrák, az önmaga létezést is tagadó, annak már a feltételezését is büntetőjogilag szankcionáló elitjeik sem. Úgy kell rájuk tekintenünk szánakozva, mint egy emberen túli, pusztító erő zsoldosaira, akik a legmélyebb lételméleti értelemben valóban nem tudják mit cselekszenek, éppen ezért megítélésüket, pláne elítélésüket bízzuk nyugodtan a Gondviselésre. Az általuk elkövetett bűnök eleve magukban hordozzák a büntetést, ezzel így szerencsére nem nekünk kell foglalkoznunk. Amit tehetünk, az annyi, hogy néven nevezzük mindazt, ami történik, ahogy most is tesszük, hogy tanuljunk.

- Ahogy az várható volt: a kozmopolita struktúra, miután kiderült, hogy a vallásgyalázót szembesíteni akarják a jogállamisággal, hőst fabrikált a gyűlölködő karikaturistából. Lehet-e ilyen brutális provokációra okosan reagálni, amely reagálás nem csinál mártírt a provokátorból, s ha igen: hogyan?

- A karikatúrista a sajtó szerint így nyilatkozott. „A pernek is állok elébe. Nem vagyok jogász, de abból, amit eddig a megígért feljelentésről tudni lehet, nem hiszem, hogy megáll a bíróság előtt még a mai, nem éppen ideális körülmények között sem”. Vagyis, ahogy már említettem, a jogállam az ő konstrukciójuk, így jogi elégtételben reménykedni felesleges, mint ahogy abban is, hogy az őt követőket, és mindebben örömüket lelőket jobb belátásra téríthetjük. Hogy mennyire mélyre süllyedt már ez a világ, és mennyire kilátástalan dolog evilági konstrukciókban, mint rendőrségben, ügyészségben, jogrendben reménykedni, azt drámai pontossággal írta le a Charlie Hebdo francia hetilap 2015-ös ügye.

Puskás merénylő a francia vicclap elleni támadás után - rfi.fr

Ez a sajtótermék egyszer, még a sajnálatos 2015-ös események előtt például a címlapján az Atya, a Fiú és a Szentlélek megjelenítésére azt vélte a legalkalmasabbnak, hogy e három szellemi lényeg éppen análisan közösül egymással. És nyilván azt is természetesnek gondolták, hogy ezen minden keresztény, de akárcsak jóérzésű ember majd felszabadultan kacag, és találja ezt hihetetlenül szellemesnek és vidámnak. Nekem azonban valami már akkor is azt súgta, hogy nem feltétlenül fog tudni mindenki felszabadultan mulatni ezen, mint ahogy, töredelmesen bevallom, én sem tudtam. A három már említett monoteista vallás közül a kereszténység mellett egy másik legszentebb szellemi lényegét is hasonló módon jelenítették meg, feltételezem ott sem váltott ki ez osztatlan lelkesedést. Aztán történt, ami történt. Hogy mi történt, arról persze soha semmit nem fogunk megtudni, úgy hogy inkább úgy fogalmaznék, hogy elénk vetítettek egy történetet arról, hogy két maszkot viselő személy gépkarabéllyal kivégezte az egész szerkesztőséget. Eddig inkább csak egy szokványos és unalmas összeesküvés, nem elmélet, hanem gyakorlat, az igazán tanulságos az, ami ez után következett. (Van még egy bohózati elem is az ügyben, mert a rendőrség ugyan ezt a Párizs belvárosában fényes nappal lejátszódó történést nem tudta megakadályozni, de az elkövetés után néhány perccel már meg is találták az elkövetők precízen egy autóba „odakészített” személyi okmányait. A globális forgatókönyvírók úgy látszik nem sokat bajlódnak új sémák kitalálásával, érdekes módon egy másik hasonlóan „meggyőző” történetüknél is ugyanezt a trükköt adták elő, csak akkor New York volt a helyszín.) Szóval, ami igazán tanulságos, az az, hogy ezt követően kiadták a globális parancsot, hogy je suis Charlie, hogy kiderüljön, vajon a kivégzett szerkesztőséggel vagy a kivégzőikkel azonosulsz-e elvtárs. És mi van, ha valaki úgy véli, hogy a kivégzőket és kivégzettek pontosan ugyanaz a „nem létező” világerő építette fel, és vitte e brutális színjátékban szembe egymással csak azért, hogy az egész világot belekényszeríthessék ebbe a hamis választásba, ahol a látszólag egymással szembe menő két oldal egy és ugyanaz? Nos, ezért gondolom azt, hogy nekünk méltósággal és elegánsan el kellene emelkedni ettől a hazug és mocskos síktól, amit a szadista főkonstruktőr, vagy inkább fődestruktőr éppen a csapdába ejtésünk érdekében barkácsolt össze nagy ravaszul. Végezetül csak egy adat. A Charlie Hebdo vásárlóinak a száma a történés előtt heti harmincezer volt, a történés utáni héten hatmillió. A mostani karikatúra alkotója büszkén újságolta, hogy a személyes oldalát egy hónapban általában húszezren látogatják, ám a megjelenés utáni két napban több mint harmincezren kattintották rá. No comment. Ez az egész nem a mi szintünk.

- Még úgynevezett "keresztény" celebek is "kiálltak" a kereszténygyalázó karikaturista mellett. Ha csak korrumpált, felbérelt celebekről van szó, a fejlemény érdektelen. Ám ha asszimilált figurák tették ezt, milyen jövőnek nézünk elébe?

- Erre is csak azt tudom válaszolni, hogy ez az egész egy végzetes csapda, ez a világerő különös vonzalmat érez az ilyen „csiki-csuki” konstrukciók iránt, mondhatni egész történelmi korokon átívelő „munkásságát” főként ez jellemezte. Jól kijönni ebből mi semmiképpen sem tudunk, így Wass Albertet hívnám segítségül.

Wass Albert 

Üzenet haza című versének utolsó sorában minden benne van

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

 

preshaz.eu
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • „Késelés történt, agyonlőtték a gyanúsítottat”
    A „politikai korrektség” pszichoterrorja hatott. Egy újságíró agya áldozatul esett: meghibbant attól a megfeleléskényszertől, amelyet környezete kialakított benne. Nem merte leírni azt, hogy a tettes, a bűnöző, a terrorista.
  • Semjén: Mindszenty József életpéldája erkölcsi iránytű
    Mindszenty József hercegprímás, szent életű és vértanúsorsú bíboros életpéldája erkölcsi iránytű volt életében és napjainkban is az - hangoztatta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeum új épületszárnyának alapkőletételi ünnepségén.
  • Áder: jól kezeltük a járványt
    Magyarország és Szlovénia a lakosságszámához viszonyítva a legjobban teljesítők közé tartozik az Európai Unióban a koronavírus-járvány kezelésében, mind a megbetegedések, mind az elhalálozások alacsony száma alapján - mondta Áder János köztársasági elnök csütörtökön Budapesten.
  • A demokraták nagy novemberi szocialista forradalmat álmodnak
    Szocialista forradalomra készül a Demokrata Párt, írja új könyvében a jobboldali Breitbart szerkesztője. Joel Pollak szerint az utcai zavargások csak az első lépései annak a folyamatnak, amivel Trump ellenzéke magához ragadná a hatalmat.
MTI Hírfelhasználó