Amikor sorsunkat a saját kezünkbe vettük
30 évvel ezelőtt, 1990. május 2-án ült össze a rendszerváltást követő első szabadon választott Országgyűlés. Több szempontból is kiemelten fontos volt ez a nap Magyarország történelmében, nem csak, mert a rendszerváltás egy kiemelt pillanatáról volt szó, hanem azért is, mert a történelem szimbolikus és valós terében kapcsolódott a XX. század meghatározó eseményeihez.
2020. május 2. 23:55

Ez volt az az Országgyűlés, amely első határozatával az 1956-os forradalom kitörésének, valamint a harmadik magyar köztársaság kikiáltásának napját, október 23-át állami ünneppé nyilvánította, miközben a képviselők között és a karzaton megannyian foglaltak helyet azok a honfitársaink, akik 1956-ban a magyar szabadságért küzdöttek, majd a vérbe fojtott szabadságharcot követően szenvedtek a diktatúra börtöneiben, váltak az állambiztonság megfigyeltjeivé vagy kerültek távol választott hivatásuktól, sok esetben pedig hazájuktól is, amikor az emigráció kényszerű útjára léptek. 

Az ülés megnyitásakor az ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás külön köszöntötte a mai határokon túl élő magyarokat, utalva ezzel az 1920-ban az országot megcsonkító trianoni békediktátumra. Trianonról, Magyarország egyik legnagyobb tragédiájáról, és az elszakított területek magyarságának sorsáról a kommunista hatalomátvételtől kezdve egészen addig nem lehetett beszélni a magyar parlamentben.

A Himnusz eléneklése és Petőfi Sándor A nemzetgyűléshez című versének elszavalása után az első beszédet az ekkor 87 éves Varga Béla katolikus pap, az 1945-ben összeülő Nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke mondta el. Varga Béla atya nem csak a második világháború utáni időszak kiemelkedő alakja volt, Balatonboglár plébánosaként már a Horthy-korszakban is jelentős társadalmi és politikai szerepet töltött be, mind papként, mind képviselőként, mind pedig a hazánkban menedékre találó lengyelek segítőjeként.

1990. május 2-án a magyar parlamentben tehát jelen volt a teljes XX. század: Trianon, a Horthy-korszak, a második világháború, a fenyegetett demokrácia korszaka; 1956, a kommunista diktatúra szörnyűségei, és mindezeket követően a rendszerváltás eseményei, hogy lezárulhasson az évszázad és elindulhasson Magyarországon egy új, demokratikus alapokra helyezett korszak. Antall József ezen a napon tartott első miniszterelnöki beszédében hangzott el a következő mondat: „Azt hiszem, most olyan történelmi órához érkeztünk, amikor megkísérelhetjük sorsunkat saját kezünkbe venni.”

Nagyon sokat lehet azon vitatkozni, hogy milyen is volt a magyar XX. század, és miként foglal benne helyet annak utolsó mozzanata, a rendszerváltás. Azon is lehet vitatkozni, hogy „kezünket” ki szorította, szorítja, tépi, húzza. Az azonban nehezen vonható kétségbe, hogy a magyar nemzet az új korszakhoz érve saját kezébe vette, vehette sorsát. Az pedig már újabb kérdéseket vet fel és vitákra adhat okot, hogy mennyire tudtunk éni a történelmi lehetőséggel. 

1990. május 2-a azonban kétség kívül azon ritka pillantok egyike hazánk történelmében, amikor nemzeti egységünk kézzelfogható közelségbe került, és ezt az egységet az ekkor összeülő, szabadon megválasztott parlament képviselte, amely ekkor képes volt közösen, pártokon és politikai érdekcsoportokon átívelően olyan döntéseket hozni, amelyek segítettek a vérzivatarokkal és tragédiákkal teli XX. század lezárásában és méltó feldolgozásában. Lehet, hogy mindez csak néhány múló pillanat volt, de ezt a rövid időt is illő lenne megbecsülni.

Három évtized telt el azóta, generációk nőttek fel, amelyek tagjainak már nincs személyes emléke sem a rendszerváltásról, sem a XX. század azt megelőző eseményeiről. A 30 évvel ezelőtti események átélőinek és a történészek feladata lenne, hogy emlékeztessenek erre az időszakra, és megértessék a mai fiatalokkal ennek fontosságát. Mégis miről szól általában május hónap eleje? A nemzeti történelmünkhöz és identitásunkhoz nem igazán köthető május 1-ről, a munka ünnepéről. Ha megnézzük, hogy melyek azok a tavaszi napok, amelyek még élnek történelmi emlékezetünkben, valószínűleg azt tapasztaljuk, hogy megelőzi május 2-át április 4-e, hazánk „felszabadításának” a napja, de még március 21-e, a Tanácsköztársaság kikiáltásának a napja is. Bármilyen kiábrándító, de el kell ismernünk, hogy 30 évvel a kommunista diktatúra bukása után, még mindig élénkebben él a társadalom emlékezetében a „három tavasz ünnepe”, mint az 1990-ben szabadon választott parlament első ülésének a napja.

Teendő tehát van bőven. Folytatnunk kell rendületlen elszántsággal a XX. századi magyar történelem feldolgozását, és meg kell ismertetnünk, be kell mutatnunk az eseményeket, a folyamatokat, az összefüggéseket. Láttatnunk kell a társadalom minden rétegével, hogy a rendszerváltás – benne 1990. május 2-val – minden hibája és árnyoldala ellenére úgy zárta le a XX. századi, tragédiákkal teli magyar történelmet, hogy átvezette az országot a kommunista diktatúrából a parlamentáris demokráciába. „Megkísérelhettük sorsunkat saját kezünkbe venni.”

A nézeteket, véleményeket ütköztetni kell, csak ez visz minket előrébb, csak így lehet feldolgozni a múltat és megérteni a jelenre is ható folyamatokat. Mégis megvannak azok a „közös pontok”, amelyekben mindannyian – vagy legalábbis a nagy többség – egyetérthetünk. Ilyen közös pontokként csak a közelmúlt eseményeit szemlélve elismertük már, hogy Trianon, a holokauszt legnagyobb tragédiáink közé tartozik, 1956 pedig forradalom és szabadságharc. Fontos lépést tehetnénk meg, ha a rendszerváltást olyan közös pontként tartanánk számon, amely visszaadta az ország szuverenitását, a demokrácia értékeit. Az egészséges történelemszemlélet kialakulásához elengedhetetlen, hogy legalább a keretekben egyetértsünk.

A 2013-ban létrehozott Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum célja, hogy a tudomány és az ismeretterjesztés eszközeivel igyekezzen feltárni, bemutatni és megértetni a rendszerváltás, és ezen keresztül az egész XX. század folyamatait, ezzel elősegítve egy egészséges nemzettudat és történelemszemlélet kialakítását. A cél elérésének érdekében indítjuk el a mai napon, a május 2-i események 30. évfordulóján közösségi média felületeinket, amelyeken igyekszünk a szélesebb közönséget megszólítani. Reméljük, hogy munkánkkal segíthetjük a magyar társadalmat múltjának jobb megismerésében és feldolgozásában. Ahogy bízunk abban is, hogy munkánknak köszönhetően elérhetjük, hogy május első napjai nem a meleg sörről és hideg virsliről fognak szólni, hanem a szabadon választott Országgyűlés első üléséről.

Nyári Gábor / retorki.hu
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Trianon 100 - Vérző Magyarország 10. rész
    Sorozatunk végén egy kicsit megpihenünk. Csak képeket nézünk és emlékezünk. Szép régi magyar képeket, szép régi magyar emlékeket. Nézünk, emlékezünk és nem felejtünk. Nem, nem, soha.
  • Már épül a Magyar Zene Háza üvegfala
    Már épül a Magyar Zene Háza egyes szakaszokon 12 méter magas, vízszintes szerkezeti osztás nélküli, egybefüggő homlokzati üvegtáblákból álló homlokzati üvegfala, amely a maga nemében egész Európa legnagyobbja lesz.
  • Magyarország elsőként fogja megszüntetni a különleges jogrendet
    Magyarország sikeresen zárta le a koronavírus elleni védekezés első szakaszát, amelyet követően az uniós tagállamok között elsőként fogja megszüntetni a különleges jogrendet - jelentette ki Varga Judit igazságügyi miniszter az EUObserver című brüsszeli hírportálon csütörtökön megjelent írásában.
MTI Hírfelhasználó