Virágvasárnapi passió
Amikor ízlelgetjük az érthetetlen isteni ragaszkodást
Ha tehát a szenvedéstörténetet elővételezzük virágvasárnap, úgy húsvét teljes, tágabb összefüggése adja meg azt a hátteret, ami alapján a Jeruzsálembe való bevonulás gesztusa érthetővé válik.
2020. április 5. 10:33

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Míg a jeruzsálemi liturgiában az V. században Jézus dicsőséges bevonulását elevenítették meg a történések eredeti helyszínének varázslatában, addig a római liturgiában ekkor már a szenvedés vasárnapjának (dominica passionis) hívták a virágvasárnapot. A pápa ezen a vasárnapon, majd nagyszerdán kommentálta a Máté evangéliumából felolvasott szenvedéstörténetet. Bár a virágvasárnapi liturgiánk fontos része a barkaszentelés és a körmenet – amikor a bevonulás evangéliumát felolvassuk –, a liturgia középpontjában a passió áll. Mindmáig az adott évnek megfelelően valamelyik szinoptikus evangéliumból (Máté, Márk, Lukács) olvassuk vagy énekeljük. 

Sokat töprengtem azon, miért kell virágvasárnap passiót olvasni. Hiszen a dolgok időrendjében ez az elővételezés zavart okoz, nagypéntek még odébb van. Mintha megkettőznénk a szenvedés elbeszélését. Miért nem elég, ha megállunk a bevonulás evangéliumánál virágvasárnap?

Különös, hogy bár a liturgikus év ünneplésében ott van a mimézis, az üdvtörténet eseményeinek minél pontosabb felelevenítésére való törekvés, az idősíkok mégis összecsúsznak, és így vagy úgy a teljes misztérium, az Ószövetség, a megtestesülés és a húsvét mindig jelen van a liturgiáinkban.

Ha tehát a szenvedéstörténetet elővételezzük virágvasárnap, úgy húsvét teljes, tágabb összefüggése adja meg azt a hátteret, ami alapján a Jeruzsálembe való bevonulás gesztusa érthetővé válik: aki most érkezik, az király, uralkodó, megmentő, megilleti a nép ünnepi üdvözlése. A királyság beteljesül, itt, most, azonnal. De egészen másképpen, mint ahogyan azt a Jézust ujjongva fogadók gondolnák. Jézus az árulás éjszakáján, a magára hagyatás, az elítéltetés és a megvetés pénteki napján, a passió bugyraiba alászállva a kereszten foglalja el királyi trónusát. Ezért kell olvasnunk virágvasárnapon a passiót, még ha időrendben előrevisz is bennünket. 

Ahogy telnek a napok, az idősíkok most a mi időnkben is összezavarodni látszanak.

Mintha valamiféle sajátos időtlenségbe csúsztunk volna, ahol nehéz különbséget tenni hétköznap és hétvége között.

Egy ismerősöm írta ki a Facebook-oldalára: „Zorka kérdezi: Hétfő vagy kedd van? – Csütörtök, kislányom. – Olyan időtlen minden.” Igen, olyan időtlen minden. Az emberi szétcsúszás időtlenségébe, amit a mostani járvány okoz, az otthon maradóknak és az első vonalban küzdőknek egyaránt Isten időtlensége lép be. Elővételezzük azt a jót, amit most még nem látunk: a járvány bugyrai felé közeledve bizalmat szavazni Istennek. Annak az Istennek, Krisztusnak, aki szerette a világot, és halálra adta magát értünk. Mást most nem is tehetünk, csak időzni bírunk mellette; befogadni, ízlelgetni ezt az érthetetlen isteni ragaszkodást.

Magyar Kurír
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó