Bűnözők Röszkén túl
A magyar hatóságok nagyrészt megakadályozták a bűncselekmény elkövetését, néhány bűnözőt elfogtak.
2020. január 31. 17:21

A 2020. január 28-án hajnalban egy nagyobb csoport tagjaként Röszkénél, a közúti határátkelőhely kerítésén át, illegálisan magyar területre lépő csoport elfogott tagjainak pere január 30-án a Szegedi Járásbíróságon. A vádlottakat tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzár tiltott átlépésének bűntettében mondta ki bűnösnek a bíróság, és egy év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta, valamint négy évre kiutasította őket Magyarország területéről. Egyikük fertőző bőrbetegsége miatt a vádlottakat maszkban, az egész testüket és fejüket is fedő kezes-lábasban és kesztyűben vezették a bíróság elé. MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Röszkénél 2020. január 28-án hajnalban migránsok nagyobb bandája - mintegy hetven köztörvényes bűnöző - próbált a kerítést megrongálva magyar területre jutni a délvidéki oldalról. A magyar hatóságok nagyrészt megakadályozták a bűncselekmény elkövetését, néhány bűnözőt elfogtak. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház 2020. január 30-án

- Profeszor úr, a magyar hatóságok a schengeni határt védték, azaz teljesítették európai uniós kötelességüket. Brüsszelből mégsem jött köszönet. Miért?

- Amikor a Brüsszel szót ilyen kontextusban használjuk, akkor ezen evidens módon az Európai Unió vezető szerveit, tágabb értelemben az európai integráció uralmi elitjeit értjük. Ám ahhoz, hogy bármilyen e struktúrára vonatkozó kérdésére választ kapjunk, ahhoz arra van szükség, hogy viszonylag pontos képet, mondhatni „finom felbontású” képet alkossunk róluk, ami nem könnyű, bár nem is lehetetlen feladat. Sajnos az elmúlt évtizedek során erről az uralmi struktúráról egy teljesen használhatatlan hamis kép alakult ki, mert az egész erről szóló beszédtér alkalmatlan a lényeg elbeszélésére. Az az értelmezési keret és fogalomkészlet, amellyel a szakértők szakszerűen elbeszélték, és java részt elbeszélik ma is mindezt, az a szó szoros értelmében „semmitmondó”, mert pont arra lett kitalálva, hogy semmit se mondjon a lényegről, hisz a lényeg nem tartozik a „közre”, sőt pontosan annak érdekében kell mindent megtenni, hogy a „köz” semmiképpen ne értse a lényeget. A drámai változás részben 2008-ban a nagy globális válsággal, majd 2010-ben kezdődött, amikor a kétharmados többséggel megválasztott Fidesz-kormány vezette Magyarország lett fél évre az Európai Unió soros elnöke. Orbán Viktor ellen az egész európai uralmi elit felvonult, össztüzet zúdítva például az akkor elfogadott magyar médiatörvényre. Csupán azért, mert e lépésével Orbán Viktor és kormánya legalább egy kis rést szeretett volna nyitni azon a gigantikus hazugság-falon, amit a fő áramlatú média jelentett szerte Európában. Újabb még drasztikusabb fordulat következett be 2015-ben éppen a migráció körül kialakuló beszédtér látványos konfliktusai nyomán, ami végül is a 2019-es Európai Parlamenti választások során lett igazán kézzelfogható mindenki számára. Az elmúlt évtized nagy drámái tették és teszik azóta folyamatosan világossá, hogy nincs többé visszatérés a „senki nem tud semmit, miközben mindenki tud mindent” infantilis bújócskázásának egyszerre cinikus és gyermeteg játszóterére, mert ami globálisan zajlik, az nem játék. Nem játék, és nagyon úgy néz ki, hogy az európai keresztény fehér ember számára végzetes következményekkel járhat. Hogy megértsük azt az egyébként jogos kérdést, hogy amikor egy tagország komoly áldozatokat és kockázatokat vállal azért, hogy mindenképpen teljesítse az egyik legfontosabb kötelezettségét, a schengeni határok megvédését, akkor „Brüsszel” hallgat, nos, ahhoz egy egészen más narratívára van szükség. Amivel először is szembesülni kell, az az, hogy Európa az elmúlt hetvenöt év során nem volt igazán „tényező” a globális hatalmi térben, és az elmúlt egy-két évtized során maradék befolyását is elveszteni látszik. Társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és média elitjei egyszerű kollaboránsok, akik a globális birodalom stratégiai érdekeinek gátlástalan kiszolgálói. Viszonylag jól azonosíthatók azok a finanszírozási csatornák is, amelyeken át a globális szuperstruktúra, a „globalo gazdi” igyekszik „jól tartani” engedelmes kiszolgálóit. Talán egyetlen igazán komoly kivétel adódik ebből a háború óta eltelt korszakból, ez Charles De Gaulle francia elnök, aki az Atlanti óceántól (tehát az Egyesült Királyságot már nem tartalmazó!) az Uralig terjedő Európában gondolkodott, és vesztére, ezt hangoztatta is. Az a tény, hogy egy olyan polgárháborúval buktatták meg 1968-ban, ami azóta a globális szuperstruktúra kulturális tömegpusztító fegyvereinek „fegyver-kísérleti lőtereként” vált történelmi szimbólummá, sokat elmond sok mindenről. De Gaulle volt tehát az egyetlen igazi államférfi, aki felismerte, hogy ha Európa nem tesz meg mindent azért, hogy felismerje az őt fenyegető veszélyeket, és világos önazonosságát megfogalmazva bátran nem száll szembe ezekkel, akkor a sorsa megpecsételődik. Igaz, meg is lett a jutalma, hisz az ellene szervezett 1968-as polgárháborút követően 1969-ben lemondott és 1970-ben meg is halt. Kései utóda, Francois Mitterand már csak halálos betegen merészelt olyan interjút adni, amit azzal kezdett, hogy Európa, bár nincs ennek tudatában, de háborúban áll, egy „láthatatlan” ellenséggel szemben, amely ádáz és kegyetlen, Európa teljes felszámolására tör.

Az Európai Bizottság székháza Brüsszelben - wikipedia

Európa népei, és az egyes európai országok lokális elitjei a 2008-as globális válságig viszonylagos kényelemben és biztonságban éltek, így nem nagyon látták értelmét a valósággal való szembesülésnek. Az elmúlt több mint egy évtized során viszont egyre brutálisabban kell szembesülniük azzal, hogy a „valóságos valóság” nem egészen azonos azzal, amit a globális véleményhatalmi diktatúra eddig valóságként próbált eladni számukra. Az első reakciók értelemszerűen érzelmi és indulati jellegűek, az európai polgárok lázadozni kezdtek, ám e lázadás mögött még nem nagyon van átfogó világértelmezési logika, így egyelőre inkább csak a káosz fokozódik. De még a polgárokénál is nagyobb káosz van kialakulóban Európa uralmi elitjeinél, vagyis „Brüsszel” bajban van, nagy bajban! A legfelső uralmi struktúrában egyelőre senki nincs, akinek tudása, bátorsága és becsülete volna, így a „dicséretre” egyelőre hiába várunk. Annál többen maradtak viszont olyanok, akik az európai polgárok egyre fenyegetőbb lázadására, bízva globális gazdáik minden eddiginél erőteljesebb támogatásában, ellentámadással válaszolnak. Valahogy úgy, mint a szklerotikus késő-szovjet uralmi struktúrákban azok, akik a teljes széthullás előtti utolsó percekben is azt hangoztatták, hogy még több szocializmusra van szükség. (És akiknek utódjaiból és protezsáltjaiból aztán pillanatok alatt dollármilliárdosok lettek néhány évvel később!) A jelenlegi „Brüsszel”, vagyis az uralmi elit többsége, élén az Európai Bizottság új elnök asszonyával, óvatosan taktikázik, továbbra is kitart a globális birodalom szolgálatában, de azért egyes nyilatkozataiban már érzékeltetni próbálja az „idők szavát”, és az új narratívák képviselői mellé áll, vagy legalább is „megértő” álláspontjukkal szemben. Az előttünk álló évtized során eldől, hogy lehet-e áttörés ezen falon, és lesznek-e újra méltó vezetői Európának

- A szerb hatóságok nem tettek semmit, hiszen Belgrád - részben érthetően - örül, ha megszabadul a bűnözőktől. Ezt a tényt miképpen lehet a Brüsszeli politikummal letagadhatatlanul tudatosítani?

- Metternich herceg mondta egyszer, hogy a Balkán a bécsi palotája délnyugati sarkánál kezdődik. Ebben a cinikusan fölényes mondatban benne is van a lényeg. Az a lényeg, amely szerint a globális táplálék-láncban magasabban lévők nemcsak gátlástalanul kifosztják az alattuk lévőket, hanem közben még megvetően fintorognak is, ha a kifosztottak „állaga” éppen kifosztottságuk miatt, nem mindig kifogástalan. Ebben a német, orosz, török birodalmi erőtérben, ahol a Balkán elmúlt évszázadai formálódtak kétségtelenül nem tudott kialakulni az elegáns és méltóságtejes politikai kultúra. Mindenki úgy küzdött a pillanatnyi életéért, ahogy tudott, az „elvi politizálás” időhorizontjának távlatai maximum a jövő hét közepéig terjedtek. Ez persze nem mentség csak magyarázat. A balkáni országok többsége, mint a vasreszelék darabkái, mindig úgy igyekeztek „beállni”, ahogy a mágneses erővonalak azt megszabták. Csak hát a történelmi három birodalom helyett ma legalább fél tucat birodalmi mágnes erővonalainak interferenciái „borzolják” ezt az amúgy is éppen eléggé kaotikus mágneses teret. Szerbia is ehhez igyekszik alkalmazkodni, Reményik Sándor versének címével szólva, ahogy lehet, és most nagyjából így lehet.

Reményik Sándor - wikipedia

A szerb elit valahogy úgy van vele, hogy ez a „nagy fiúk” játéktere, ők inkább kimaradnának belőle, a migráns jön-megy, Szerbia marad, valahogy így. Egyszerűen csak azt érzékelik, hogy tektonikus erők csapnak össze, és egyelőre nem igazán gondolják azt, hogy markánsan állást kellene foglalniuk e lemez-tektonika globális erő-központjainak szándékainak megítélését illetően. Az előbb elemzett „Brüsszel” számára pedig szintén nem igazán számít, hogy ki hogyan próbálja a történelmi túlélés legújabb mutatványait véghezvinni a Balkánon, ahol mindenki mindig „sajátszámlás” vagyis, ha rutinos kötéltáncosként leesik, akkor „béke poraira”. Arról szó sincs, hogy Brüsszelnek bármit „tudatosítani” kellene, Brüsszel köszöni szépen, módfelett „tudatos” folyamatosan, csak ez a „tudat” egy cinikus-pragmatikus tudat, ami számára a Röszkénél történtek nem érik el a hivatalos ingerküszöböt. Már csak azért sem, mert a történteket egyszerűen „tesztként” kezelik

- Szakértők szerint kiképzett katonák hajtották végre a hazánk elleni támadást, egyenruha és fegyver nélkül. A NATO-val miképpen lehet megértetni, hogy adott esetben a nagy tömeg, amely katonai alakzatban mozog, egyértelműen fegyver, tehát katonai védelmet kell gyakorolni?

- A NATO az „Amerikának” látszó globális birodalom hadászati ereje, következésképpen a feladata a birodalmi stratégia végrehajtásának katonai kikényszerítése, és ha „valakivel” akkor a NATO-val aztán végképp nem kell „megértetni” semmit, hiszen számára nem az „értelem”, hanem a katonai parancs a meghatározó. Ettől a kérdésnek még van értelme, nagyon is! Mert rámutat arra, hogy attól a struktúrától várjuk, formailag egyébként joggal, azt, hogy segítséget nyújtson, amely az e fenyegetést előidéző birodalmi diktátum katonai ütőereje. Vagyis, hogy nem a NATO-val van baj, hanem velünk, hogy ennyire nem működik az „ellenség-barát” felismerő rendszerünk, ami pedig háborúban nem elhanyagolható szempont. Már pedig háború van! Adott esetben a NATO egyébként habozás nélkül katonai erőt alkalmazna az Északi Áramlat 2. gázvezeték megépítését megakadályozandó, ha erre parancsot kapna.

Az Északi Áramlat - azuzlet.hu

Vagyis az „Amerikai Birodalom” saját legfőbb szövetségesét, Németországot is kész lenne katonailag megakadályozni bármiben, ami ellentétes a birodalom érdekeivel. Akárcsak a déli stratégiai partnere, Törökország esetében is bármikor szembe fordulna a NATO az USA után második legnagyobb NATO hadsereggel, ami azért elég tragikomikusan hangzik. Ezek az abszurd példák jól jelzik, hogy a NATO esetében bármikor nyílt konfliktusba kerülhet a globális birodalmi érdek és az éppen a NATO formális céljaira hivatkozó lokális tagországi érdek. A migráció globális szervezése és kiterjesztése, ennek nyomán Európa felszámolása globális hatalmi érdek, így a NATO-ra ebben a kérdésben biztos, hogy nem számíthatunk. Pontosabban szólva, akár számíthatunk is a részvételére, de biztos, hogy nem a mi oldalunkon. A migránsokat szigorúan titkos „fedett” tisztek ezrei kísérik, a katonai alakzatba „fejlődés” így az „alaki kiképzés” fontos eleme, ez számukra sima rutin. Ezen a demonstráción, mert az volt mindaz, ami Röszkén történt, megmutatkozott a fölényük, és ebből le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. Még akkor is, ha ez igen kényelmetlen és kényes kérdéseket is felvethet.

- A migránsokat embercsempészek, tehát köztörvényes bűnözők hozzák a térségbe. Őket európai uniós politikusok támogatják, azaz testületekben lévő bűnpártolók, bűnrészesek, cinkosok. Vélhetően nem butaságból vagy humánumból, hanem ellentételezésért - azaz számos európai testületben köztörvényes korrumpált bűnözők is tevékenykednek. Ezt a könnyen átlátható tényt miért nem lehet tudatosítani az európai társadalmakban?

- Egy bonyolult gyilkossági ügyről van szó, Európa elleni gyilkossági kísérletről. Az elkövetőknek legalább három szintjét kell tudni megkülönböztetnünk, ha valóban meg akarjuk érteni e gyilkossági kísérlet anatómiáját. Az első szint a közvetlen elkövető, a bérgyilkos, a második szint a megbízó, és végül a megbízó megbízója, aki többnyire „nem létezik”, mint tudjuk. Az előbb már említett „fedett tisztek” és az embercsempészek bűnözői hálózata a bérgyilkos szintje. A második, a megbízók szintje, a globális „civil szervezetek” (NGO) hálózata, és az őket finanszírozó, illetve politikai kommunikációval média-háttérrel támogató uralmi csoportok. És végül a megbízók megbízói, a globális birodalom hatalmi szuperstruktúrája. Ezt az egész háromrétegű komplexumot kellene igen részlet-gazdag módon ábrázolnunk ahhoz, hogy megértsük, pontosan miként is működik ez a globális masinéria. Sok részlet ismert már számunkra, ám a rendszer, ha nem is hermetikusan, de meglepően jól zár.

Zárt hálózat - pixabay

 

Feltehetőleg az érintetteket nyomatékosan figyelmeztették, hogy nem igazán tenne jót sem személyük, sem családtagjaik egészségének ha „szivárogtatnának” bármit is arról, hogy mit és hogyan visznek végbe valójában. De azt el kell ismerni, hogy professzionális szervezésről van szó, egy olyan több-dimenziós globális hálózatról, amelynek pontos felépítését és komplex működési módját még csak most kezdjük megismerni, és megérteni. Ami pedig az európai társadalmakat illeti, a tudatosítás valóban döntő fontosságú, és ehhez olyan gigantikus médiarendszerekre van szükségünk, amelynek ereje és hatósugara meghaladja a birodalomét, ami egyelőre még csak álom. Ezért egyelőre az európai társadalmak legalább fele valamiféle „negatív hallucinációt” él át. Mert, aki hallucinál, az valamit lát (látni vél), ami nincs ott. A mai világban ellenben nagyon sokan egyszerűen nem látják azt, ami viszont ott van, nagyon ott van!

- A szakértők szerint a röszkei támadás csak az első volt, ezután további, még ravaszabb – gyerekeket, asszonyokat és korrupt médiumokat felhasználó – rohamok következnek. Ezeket itthoni NGO-hisztériakeltés fogja segíteni. Hogyan védekezhetnek a magyar családok?

- Ebben a lepusztuló, önmagát a káosz felé lökdöső világban minden közösséget az általam itt a Présházban is már sokszor jelzett három erény léte segíthet, a tudásé, a bátorságé és a becsületé. A magyar nemzet nevű emberi közösség, pontosabban e közösség maradéka számára tehát a legfontosabb, hogy legyen valóságos tudása, amelynek megszerzése a mai világban igen nehéz feladat. Hogy legyen bátorsága, hogy merjen cselekedni, ha eljön a cselekvés ideje.

A legfőbb közjó az iskolázott gyermek - pixabay

És végül, hogy legyen becsülete, hogy ki is tartson igaza mellett, akkor is, ha „jövedelmezőbb” a dezertálás. És sajnos valóban így van, az idő nem nekünk dolgozik, újabb és újabb és egyre ravaszabb és brutálisabb hullámok jönnek. Már csak azért is, mert az egész folyamat globális demográfiai talapzata egyre inkább ellenünk fordul, nagyon leegyszerűsítve az európai keresztény fehér ember fogyatkozóban, míg rajta kívül az összes többi, ezen belül különösen az afrikai negroid rassz minden elképzelhetőnél gyorsabban növeli lélekszámát. Nem kell ahhoz népesedési szakértőnek lenni, hogy belássuk, ha ez a XXI. század folyamán végig így marad, akkor a XXII. században már minden okafogyottá válik számunkra. A háború utáni közel egy évszázad négy nemzedékének lejtője a magyarságnál is megmutatkozik, 1950-ben még kettőszázezer felett volt a születésszám, a hetvenes években már csak 170 ezer, az ezredforduló harmadik nemzedékében alig több mint kilencvenezer, és a várható negyedik nemzedékben jó, ha hatvanezer körül lesz. Ez idő alatt Afrikában egy tízmilliós országban évente átlagosan négyszázezer gyerek született, vagyis míg ez idő alatt náluk összesen harmincöt millió, nálunk jó, ha hétmillió. A közlekedő-edény kíméletlen logikája itt is működik, a „kiegyenlítődés” erői előbb vagy utóbb utat törnek maguknak. Jó lenne, ha nem várnánk tétlenül a végítéletet.

preshaz.eu
  • Gyurcsányi fordulat: igazat mondott
    A gyurcsányi cél ez volt: „visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól…” Mi fűtötte? Az, hogy „ történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok.”
  • Pluralizmus Ismét Működésben – PIM
    Ez itt a kérdés – Otthonosabbá tenni a magyar világot. Ezzel a címmel készített negyvenperces beszélgetést az M5-ös művelődési köztelevízió a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, Demeter Szilárd székelyföldi íróval, költővel, filozófussal.
MTI Hírfelhasználó