Úzvölgyi hőseink méltósága
A temető körül kialakult helyzet a Hargita és Bákó megye közti határvitára vezethető vissza. Az 1968. évi 2. számú törvény egyértelműen kimondja, hogy Úzvölgye település Csíkszentmárton községhez, Hargita megyéhez tartozik.
2019. november 7. 10:40

Székelyföldön és szerte a Kárpát-medencében elemi erejű felháborodást váltottak ki az úzvölgyi temetőben történt események. Jogsértés? Államközi megállapodások megszegése? Kegyeletsértés? Provokáció? – még szavakat is nehéz találni arra, ami velünk, halottainkkal s unokáinkkal történt. Vajon így járnak-e majd a mi hamvaink is, és vajon a feltámadás reményében elhunytak közül még kit szánnak hasonló sorsra elleneink?

A temető körül kialakult helyzet a Hargita és Bákó megye közti határvitára vezethető vissza. Az 1968. évi 2. számú törvény egyértelműen kimondja, hogy Úzvölgye település Csíkszentmárton községhez, Hargita megyéhez tartozik.

Köztudott, hogy évtizedek óta a szentmártoni önkormányzat gondozza a temetőt, 1994-ben újította fel magyarországi támogatással. 1972-ben és 1985-ben egyes kataszteri hivatali tisztviselők önkényesen úgy döntöttek, hogy az Úz-pataknál legyen a megyehatár, pedig a megyehatárok és településhatárok megváltoztatása csakis törvénymódosítással lehetséges. Sőt, ha település is érintett, akkor a parlament döntését megelőzően referendum szükséges, az ilyen hivatalnoki döntéseknek, mint az imént említett, nincs törvényerejük.

A múlt rendszerbeli anomáliákat követően, 1998-ban kezdte el Csíkszentmárton és Dormánfalva akkori vezetősége a határvonal tisztázását. Előbb 1998-ban, majd egy 2001-es helyszíni bejáráson Dormánfalva és a Bákó megyei kataszteri hivatal képviselői önkényesen, egyoldalúan meghúztak egy határvonalat Dormánfalvának kedvezve, figyelmen kívül hagyva bármiféle törvényes előírást. A fentiek ellenére a Hargita megyei prefektus az idei botrányig és azt követően sem volt hajlandó kezdeményezni a pert, holott ez az ő hatásköre. Valószínűleg tudatában volt(ak) annak, hogy Hargita megye nyerne, és ez egyeseknek nem tetszene.

2019. április 12-én jutott tudomásomra a dormánfalviak törvénytelen építkezése. Hargita megye prefektusát még aznap megkerestem ez ügyben, és kértem, hogy sürgessük meg a határvita rendezését, mert törvénytelenségek sorát követik el Dormánfalván, amit csak egyféleképpen lehet megállítani: ha a közigazgatási határ visszakerül a korábbi helyére, és újra Hargita megyében szerepel Úzvölgye minden hivatalos dokumentumban. A prefektus arról biztosított, hogy napirendre tűzi a határvitát.

Csíkszentmárton önkormányzata ekkor levélben szólította fel a dormánfalviakat, hogy állítsák le az úzvölgyi temetőben zajló építkezést, és állítsák vissza az eredeti állapotot. Hargita Megye Tanácsa részéről azonnal számos intézményhez fordultunk: a dormánfalvi és Bákó megyei önkormányzathoz, a hargitai és bákói prefektúrához, az országos és a Bákó megyei kataszteri hivatalhoz, az Országos Levéltár Hargita megyei osztályához, az országos építkezési felügyelőséghez. Április 25-én Csíkszentmárton újabb átiratban fordult Dormánfalvához, én feljelentést tettem a temetőben történt rongálás miatt. Április 29-én levélben hívtam fel Bákó Megye Tanácsa figyelmét arra, hogy Dormánfalva jogtalanul vette leltárába az úzvölgyi temető területét. Dormánfalva főjegyzőjével és főépítészével is egyeztettem az ügyben.

Minderről beszámoltam Csíkszentmártonban, a kezdeményezőbizottság alakuló ülésén, mely bizottságot az úzvölgyi temetőért tenni akaró civilek hoztak létre. Bátor és támogatandó kezdeményezés volt, öröm volt látni ennyi tenni akaró embert, akik nemcsak a politikusokra vártak, hanem felismerték a civil jogérvényesítés lehetőségeit, a közérdekű adatok igénylésére vonatkozó 2001. évi 544. törvény erejét. Ezenkívül a Hargita megyei képviselő-testület 2019. május 9-én elvi határozatot fogadott el, amely felhatalmazott engem mint a megyei önkormányzat elnökét, hogy támogassam Csíkszentmárton község önkormányzatát a Dormánfalvával az úzvölgyi temetőért folyó vitában.

Május 10-én Hargita Megye Tanácsa ismételten kérte a prefektusi hivatalt, hogy indítsa újra az eljárást a határvita rendezésére. Már-már úgy tűnt, hogy sikerül elrendezni az ügyet – hiszen a fent felsorolt intézmények is törvénytelennek nyilvánították a dormánfalvi építkezést –, az RMDSZ is lépett Bukarestben, úgy látszott, hogy a bukaresti politikai körökben hallgatnak ránk.

Emellett a közösségünk erejét is felmutattuk május 12-én, az úzvölgyi temetőben tartott ökumenikus istentiszteleten, amelyen több ezren vettünk részt. Május 16-án azonban jól megszervezett, a Ceaușescu hírhedt Securitatéjának módszerei­re emlékeztető akció változtatta meg a dolgok menetét: a frissen épült betonkeresztek és az emlékmű letakarása fekete műanyag zsákokkal. Ez kiverte a biztosítékot országos szinten és innen már eldurvult a helyzet.

Nyomatékosan kértük, hogy ne fogjon senki meggondolatlan akciókba, mert tudtuk, hogy nekünk csak egyszer kell hibáznunk ahhoz, hogy aztán arról harsogjon az egész román sajtó, hogy a magyarok provokáltak, a román részről történt provokációról pedig már senki nem beszél egy ilyen akciót követően.

Mint ismert, a feszültség jú­nius 6-án hágott a tetőfokára, amikor a Hargita és Kovászna megyeiek élőláncot alkotva imádkoztak a temetőnél annak megakadályozásáért, hogy a Moldva felől érkező tömeget kísérő ortodox papok felszenteljék a törvénytelenül állított emlékművet és kereszteket. Tudjuk, mi lett belőle, videók, fényképek tanúskodnak a történtekről.

Július 24-én a Hargita megyei prefektus írásba adta, hogy nem indít pert a Hargita és Bákó megye közti határvitában – amelybe az úzvölgyi temető helyzete is tartozik –, mert azt Csíkszentmárton és Csíkszentgyörgy község kell hogy elindítsa, a keleti határuk ugyanis egyben a megyehatár is. Ennek alapján elkönyvelhettük, hogy kezdődhet a per, amelybe Hargita Megye Tanácsa érdekelt félként lép be.

Ugyancsak július 24-én nyújtottam be írásban a panaszomat a csíkszentmártoni rendőrségen, valamint a csíkszeredai ügyészségen az úzvölgyi temetőben június 6-i élőláncban résztvevők megtámadói ellen. Újabb jelentős lépés az ügyben, hogy október elsején találtunk egy csíkszeredai ügyvédet, aki elvállalta a Hargita és Bákó megye közti határvita perében a hargitai fél képviseletét.

Földünk, közösségünk védelmének felemelő eseménye volt az idei, augusztus 26-i úzvölgyi megemlékezés. Közösségünk megmutatta erejét és elszántságát, nekünk, erdélyi és székelyföldi vezetőknek pedig újabb feladatokat adott. A pereskedés Úzvölgye kapcsán is várhatóan hosszú lesz még, de tenni nem tehetünk mást: küzdünk, míg erőnkből futja.

Borboly Csaba

A szerző székelyföldi politikus, Hargita megye önkormányzatának elnöke

Magyar Nemzet
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó