A demokráciára és nemzetállami függetlenségünkre helyezzük a hangsúlyt
A populizmus védelmében címmel jelent meg a The New York Times című amerikai lap internetes számában a Terror Háza Múzeum főigazgatójának cikke.
2019. október 17. 14:14

Az írás abban a sorozatban kapott helyet, amely véleményformáló személyiségek és hírmagyarázók szemüvegén keresztül vizsgálja a világpolitikai eseményeket és a demokrácia állapotát a különböző országokban.

Schmidt Mária egyetemi tanár történelmi áttekintést ad arról, hogyan küzdöttek a magyarok kultúrájuk és életformájuk megőrzéséért szovjet uralom alatt. Ír a rendszerváltásról és Nagy Imre kivégzett miniszterelnök újratemetéséről, illetve arról, hogy abban a sorsdöntő pillanatban Orbán Viktor mai kormányfő a szabad választások megtartására szólított fel, és követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról.

„Mi magyarok – izgatottan várva, hogy visszavehetjük kezünkbe sorsunk irányítását és lebonthatjuk a vasfüggönyt -, naivan azt hittük, hogy Nyugat-Európa osztozni fog lelkesedésünkben. Azt hittük, hogy más nemzetek is átérzik a kommunizmus alatti szenvedéseinket, és segítő kezet nyújtanak a nehézségek leküzdéséhez. Sajnos ahelyett, hogy mint potenciális szövetségesekre tekintettek volna ránk, miután végre csatlakozhattunk a szabad világhoz, a nyugat-európai országok úgy bántak velünk, mint a hidegháború legyőzött veszteseivel, akiknek meg kell hajolniuk bölcsességük előtt” – írja Schmidt, aki szerint a Nyugat gazdasági erejével megszerezte a magyar piac feletti ellenőrzést, majd 15 évig várakoztatta Magyarországot az Európai Unió „előszobájában”.

„Nem tapasztaltuk meg a tényleges újraegyesítést Nyugat-Európával. Ehelyett arra kényszerítettek bennünket, hogy alkalmazkodjunk a Nyugathoz. Az sosem merült fel Nyugaton, hogy talán nekik kellene alkalmazkodniuk mihozzánk” – írja. Magyarországon közben a volt kommunista rezsim örökösei közül többen meg tudták tartani jelentős befolyásukat a gazdasági és kulturális intézményekben, de hatalmukra jelentős csapást mért Orbán Viktor miniszterelnökké választása 2010-ben – állapítja meg.

„Orbán Viktor Magyarország érdekeit helyezi az első helyre, nem hajlandó követni a brüsszeli bürokraták politikai utasításait, és azon fáradozik, hogy lecserélje a neoliberális gárdát, amely csődbe vitte az országot a pénzügyi válság idején. Felélénkítendő a gazdaságot, különadókat vetett ki a multinacionális cégekre és a bankokra, hogy a lehető legarányosabban ossza el a válság terheit a válságot okozó (és belőle profitáló) piaci szereplők és a magyar polgárok között” – olvasható a cikkben.

A főigazgató felidézi, hogy Orbán Viktor 2014-ben kinyilvánította: Magyarország szakít a 21. század eleji liberalizmussal, amely 2008-ben látványosan csődbe ment. Egyúttal a miniszterelnök kifejezte azon óhaját, hogy a közösségi és a keresztényi szellemiségre, valamint szolidaritásra épülő társadalom épüljön, amelyet ő illiberálisnak nevezett. Az általa előmozdított illiberális váltás és amit ez előre jelzett, a populizmus térnyerése annak a következménye volt, hogy egyensúlytalanság alakult ki a liberális renden belül, mert az az eliteket részesítette előnyben az átlagpolgárokkal szemben – magyarázza Schmidt.

„Ahogy veszít erejéből a liberalizmus, úgy tér vissza Magyarországra a valódi többségi demokrácia és népképviselet” – véli. Szerinte ugyanez történik szerte Európában.

Az európai parlamenti választásokon jelentősen megerősödtek a „populisták” – ahogy Schmidt értelmezi a kifejezést: a demokraták.

A szavazók üzenete világos volt: nagyobb rugalmasságot akarnak a politikában, kevesebb ideológiai dogmatizmust és több kompromisszumkészséget – állapítja meg.

„Lehet, hogy egyesek még nem tudják elfogadni, de a régi világ letűnőben van. Menthetetlen. Amit meg lehet és meg kell menteni, az a nyugati (keresztény) civilizáció” – írja a történész, aki szerint a magyarok nagyon jól tudják, hogy senki nem képviseli úgy az érdekeiket, mint ők maguk.

„Ezért továbbra is a szabadságra, a demokráciára és nemzetállami függetlenségünkre helyezzük a hangsúlyt” – szögezi le.

MTI
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó