A hungarofóbia mérlege
Egyhetes konferencia is kevés lenne annak taglalására, hogyan ártott társadalmunknak a legvisszataszítóbb rasszizmus. Mégis fontos, hogy elkészüljön a hungarofóbia mérlege.
2019. szeptember 11. 23:22

Ugros eliminandos esse… Újabban gyakran idézett, többféleképp fordított latin szövegrész: a magyarok legyenek kiiktatva. Elvben egy 14 éves – Lajos – király rendelte ezt el, valójában az akkori „Brüsszel” agytrösztje rendelkezett így 907-ben.

A pozsonyi csatát megnyertük.

A hungarofóbia azonban semmit nem enyhült az eltelt 1192 esztendőben. Száz évvel ezelőtt mohón osztozkodtak az ország területén szélsőséges rasszisták, nacionalisták, s valóban: területünk kétharmadát elragadták.

A magyarok harmada került idegen impériumba.

A legvisszataszítóbb rasszizmus a hungarofóbia, hiszen a szomszédos népek rengeteget köszönhetnek nekünk. Számos nációnak mi fordítottuk nyelvére a Bibliát. Van olyan, amelynek himnusza is egy magyar népdal dallamára hangzik.

A jócselekedeteket nem tudják megbocsátani nekünk.

Évezrede Vajk bajor feleségével hungarofób bajor testőrség jött Esztergomba, majd Székesfehérvárra. Fia, aki trónörökös volt, vitatott körülmények között halt meg, s jött Orseolo Péter, akit „Német Péternek” is nevezett az akkori közvélemény.

Nem véletlenül: hungarofób volt.

Még abban az évszázadban Salamon német hűbérbe hajtotta fejét – mennie is kellett. Lászlónak keletről jött seregekkel volt alkalma megverekedni, ám a Szentszékkel szemben is meg kellett védenie a haza függetlenségét.

Számos királyunk halt meg furcsa körülmények között.

Rabló mongol nyila zúgott felettünk, majd töröktől rabigát vállainkra vettünk. A tatárok ellen küzdő IV. Bélát a bécsi pénzvilág sarcolta, Nándorfehérvárt francia tüzérek ágyúzták, majd Rákóczit fosztotta ki a közelebbi, s hagyta cserben a távolabbi Nyugat.

Kossuth a bősz civilizátorok elől a régi ellenséghez menekült.

Széchenyit pedig a kamarilla üldözte át – vagyonelkobzás és valódi tébolyda kilátásba helyezésével – a másvilágra. Csak a kötéllel fogott bakák kellettek a Lajtán túl az uralkodófamíliák közötti belharcokra.

Versailles-ban hentesmunkát végeztek a hungarofóbok.

Eduard Benes sátáni zsenialitással dolgozott az Ungaros eliminandos esse immár évezredes programján. És az oligarchia bőszülten csapkodott a hentesbárddal, körülhántolták a magyarok hazáját.

És jött március 19., majd április 4.

Tovább szabdalták az országot, lánckerékkel taposták a megmaradt magyar földet. 1956-ban a Nyugat megismételte az 1945-ben elkövetett bűnt: odalökte a népet ama Acélember utódainak, akit előzőleg Churchill is „az Ördögnek” nevezett.

Majd felállították az adósságcsapdát.

Szivattyúzták ki a pénzt az agyonhajszolt társadalomból, röhögve a beállt demográfiai ellehetetlenülésen. Az összeomlás után pedig „privatizáció” címén összehörcsögölték az évtizedek alatt keservesen előállított vagyont.

„Az atomerőművet úgysem tudják kivinni az országból.”

Egy hungarofób miniszter asszony nyerítette ezt bele a közrádióba – ám megbukott, mielőtt nyélbe üthette volna az ügyletet. A pénzszivattyú azonban újra felpörgött, majd amikor lelassult: hisztériában tört ki a Nyugat oligarchiája.

A magyar etnikum adóbefizetéseit a magyar kultúrára költsük.

Számos közintézkedés bátorítja a fiatalokat a gyermekvállalásra, hiszen a legfőbb közjó az iskolázott gyermek. A hungarofób szélsőség ez ellen is ágál, hiszen minden újszülött fokozza klímabajokat – nem az afrikai újszülöttek: csakis a magyar családok magyar újszülöttjei.

Még a klímavédelem sátáni arca is ránk vicsorítja fogát.

Ezeroldalas könyvet lehetne írni a 907-es pozsonyi csata óta felszínre örvénylett hungarofóbiáról, egyhetes konferencia is kevés lenne annak taglalására, hogyan ártott társadalmunknak a legvisszataszítóbb rasszizmus.

Mégis fontos, hogy elkészüljön a hungarofóbia mérlege.

Kovács G. Tibor
 

Kovács G. Tibor
  • Majdan Minszkben
    A demokrácia exportja. Ezt a „sok munkát” végezte az USA évtizedeken át – borzalmas következményekkel. A „sok munka” során eltettek láb alól számos vezetőt, egyet például Észak-Afrikában, s ennek nyomán megindult a migránsáradat Európa felé.
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Karácsony alkalmatlan a városvezetésre
    Virtuális politizálás Budapesten - A Tarlós-korszak tudatos építkezését felváltotta a virtuális politizálás időszaka, megelevenedni látszik a Demszky-éra utolsó éveire jellemző pangás kora. Mindez a 2022-es választásra készülő „habarékellenzék” kormányzásra való képességét is előre jelzi.
  • Védjegyek is oltalmazzák a magyar borokat
    Nemzetgazdasági érdek, hogy a hazai termesztők a különböző oltalmakkal meg tudják védeni a minőségi magyar borokat, ebben nyújt segítséget szolgáltatásaival a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.
  • "A CDU elárulta a kereszténységet"
    43 év után kilép a pártból Merkel hangos kritikusa: Eugen Abler, aki szerint a párt elárulta a „C”-t, vagyis a keresztény értékeket. „Azzal, hogy újabb kultúraidegen menekülteket és illegális bevándorlókat hívunk be, életmódunkat és az otthon érzetét tesszük kockára.”
MTI Hírfelhasználó