Helyben segítsük az afrikai gyerekeket
Eljut-e hozzánk, hogy naponta mintegy 8500 öt év alatti gyermek éhen hal? Naponta nyolc- és fél ezer kisgyermek. Nem intézhetjük el azzal, amit egy nagyon gazdag ismerősöm mondott, hogy legalább nem lesz a földön túlszaporodás - fogalmaz Szabó Tamás volt miniszter, a Mária Rádió elnöke.
2019. július 30. 08:38

A világon több mint 60 millió gyermek éhezik, ennek csaknem fele Afrikában, és naponta csak Afrikában nyolc és fél ezer gyermek hal éhen. Az 5 évesnél fiatalabbak fele meghal. Szabó Tamásnak, a Mária Rádió elnökének tett föl kérdéseket a Présház.

- Elnök úr, a Nourish the Children (NTC) program 2002 óta működik, ma naponta 130 000 gyermeket táplál. Hatására pl. Malawiban megszűnt a gyermekéhezés. Mit üzen ez nekünk, magyaroknak?

- Mi, magyarok a világ gazdagjai közé tartozunk, ha érezzük ezt, ha nem. Részesei vagyunk annak az egy milliárd embernek, akik nem éheznek, akik körül viszonylag béke van, akiknek a háborúk nemzedékek óta nem nyomorítják meg az életét, akiknek élete bizony sokkal könnyebb, mint a többi közel hét milliárdé. Észre lehet-e venni nekünk a felfoghatatlan szegénységet és nyomort? Felfogható-e, hogy a világon az emberek közül minden kilencedik nem jut elég táplálékhoz? Eljut-e hozzánk, hogy naponta mintegy 8500 öt év alatti gyermek éhen hal? Naponta nyolc- és fél ezer kisgyermek. Az első üzenet az, hogy nem tehetünk úgy, mintha ezek a tények nem lennének. Nem intézhetjük el azzal, amit egy nagyon gazdag ismerősöm mondott, hogy legalább nem lesz a földön túlszaporodás. Sőt szerintem azzal sem intézhetjük el, hogy de mit tehetünk mi, egy közepes nagyságú nép, nem is a leggazdagabb, hiszen bármit tennénk, nem oldja meg a problémát. A fő üzenet azonban az, hogy mindenki tehet valamit. Igen, nem tudunk mindent megoldani. Nincs aki mindent meg tud oldani. De valamit, amit én tenni tudok, azt csak én tudom megtenni, senki más. S mindenki tehet valamit.

Engem lelkesít az a gondolat, hogy lehetőségünk lenne összefogni és cselekedni. Lehetősége lenne a magyar társadalomnak, cégeknek, egyéneknek, civileknek, szervezeteknek, hogy segítsenek az éhezés csökkentésében. Kitűzhetnénk egy célt közösen. Például hogy gondoskodunk gyermekekről. Kitűzhetnénk egy nagy célt, hogy gondoskodunk folyamatosan huszonötezer gyermekről, hogy ne halljon éhen. Mert mindenki tud döntést hozni, hogy esetleg tesz-e valamit, vagy sem. Lehetőségünk lenne megmutatni, hogy milyen is a magyar ember. Hogy van szíve. Hogy tele van szeretettel. Hogy átérzi mások baját. S hogy segít. Adni jó. Jót tenni jó. Mindenkinek jó érzés, ha jót tesz.

Az az álmom, hogy mi leszünk az a nemzet, amelyik széles mozgalomként áll oda az éhezők mellé. S tudom, ha ezt tennénk, milyen jót tenne a lelkünknek.

- A magyar társadalom részt vesz az NTC programjában: ételt vesz és adományoz. Egy gyermek egy napi ellátása 200 forintba kerül. Mit tehetünk azért, hogy a felnövő afrikai gyermekek ott, Afrikában boldoguljanak, saját hazájukat építsék, ne jöjjenek Európába segélyezett életmódért?

- Sokféle segítő program van. Nem kell nekünk kitalálni mit és hogyan tegyünk, hanem valamelyik mellé oda kell állni és megtolni a szekerét. Olyan programot kell választani, amelyben a táplálék tudományosan megalapozott az összetétet illetően, amelynek alapanyagait helyben termelik, ahol a kész élelmet is helyben állítják elő, ahol a gyermekeknek a táplálékoz szervezetten, például iskolákban adják oda. S még valami nagyon fontos: Az éhség elleni program csak akkor lehet sikeres, ha az képzéssel párosul, ha a segélyezettek megtanulnak termelni, ahol tehát a segítség nemzedékekre kihat a kultúra erősödése révén. A szegénység, sőt a nyomor a migráció döntő oka. Ha helyben, otthon lenne ezeknek az embertömegeknek kilátása, élelme, munkája, akkor kisebb lesz a nyomás.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Mária Rádió a szervező és koordinációs munkát elvégzi, de nem a nyilvánosság előtt viszi az ügyet. Arra meg kell nyerni hiteles személyeket. A magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot már megkapta afrikai műfordító: Gabriel Zanmaku Olembe Kinshasa-Kongóból. Ő a Future Africa szervezet egyik aktivistája is. Hogyan vonhatunk be hiteles afrikai embereket, akik nem az embercsempészek és az általuk korrumpált brüsszeli bürokraták felbéreltjei, hanem önzetlenül Afrika jövőjéért dolgoznak?

- Egy nagy mozgalomról álmodom. Olyan mozgalomról, amelyhez mindenki tud viszonyulni. Mindenki maga dönti el, mit tesz. De képzeljük el, milyen gyógyító és felemelő hatása lenne, ha minden település azt mondaná: vállalom, hogy nem engedek éhen veszni gyermekeket. A kis település egy gyermekről, a nagyobb sok gyermekről gondoskodna. Vagy ugyanígy, minden vállalat azt mondaná, részt vállalok. A kisebb cégek egy gyermeket, a nagyobbak akár sokat. Hiszen 10 gyermek megmentése sem kerül havi 60 ezernél többe! S vannak nagy cégek, ahol 100 gyermek megmentésének havi 600 ezer forintja se jelentős. S mi lenne, ha az Opera, a színházak egy teltházas előadás bevételét felajánlanák? Ha a Sziget, vagy más fesztiválok zászlójukra tűznék: mi segítünk az afrikai éhező gyermekeken. Ha a keresztény egyházak karöltve, együtt tennének az afrikai éhezőkért? Ugye milyen szép lenne egy ilyen spontán népmozgalom?

De a lényeg, hogy nem élelmiszersegélyhez adjuk oda a hozzájárulásunkat. Hanem ahhoz, hogy a helyi tudás, ismeret fejlődjön, hogy a helyi gazdaság el tudja látni a népesség táplálását.

preshaz.eu
MTI Hírfelhasználó