Mire lobbantott fényt a Máglyatűz?
A Máglyatűz célja a valós hatalmi folyamatok bemutatása volt, mert Magyarországon számos illúzió és tévhit van a környező világról, akár Oroszországról, akár Romániáról – fogalmaz Demkó Attila író.

Nélkülözhetetlen a székely autonómia kialakítása - rögzíti Demkó Attila író, a Máglyatűz című nagysikerű regény szerzője. Neki tett föl kérdéseket a Gondola.

- Mint Ön vallja: a magyarság egy veszélyes környezetben él, de ebből nagyon keveset lát az átlagember. Ezzel a médiát bírálja? A sajtónak többek közt pont az lenne a szerepe, hogy a veszélyekről tájékoztassa a társadalmat.

- Nem bírálok senkit. A sajtó foglalkozik, általában korrekten, az olyan látványos és rendkívül sajnálatos eseményekkel, mint az úzvölgyi incidens volt, vagy az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom. De magát az események hátterét, kontextusát nehéz pár ezer karakterben elmagyarázni, még akkor is, ha az újságíró otthon van a témában. A közvélemény ezért nem érzékeli a veszélyt. Ennek történelmi okai is vannak. Az tény, hogy egy nagyon hosszú időszakban, az 1940-es évek végétől 1990-ig nem, vagy csak nem objektívan lehetett beszélni bizonyos kérdésekről – például Trianonról, a szomszédos nemzetekhez való viszonyunk problémáiról. Ebben a hosszú korszakban az általános, mélyen igazságtalan és vak válasz az volt, hogy mindennek a magyar nacionalizmus az oka, de majd a szocialista fejlődés megoldja a problémákat. 1990 után szabadabb világ jött, de igazán nem beszéltük ki a történelmünket és az abból fakadó, máig ható veszélyeket. Erre, a történelem és a veszélyek kibeszélésére tesz egy kísérletet a Máglyatűz, a formátumból adódóan mélyebben, mint amire a napi sajtó képes lehet.

- A székely és természetesen a partiumi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai autonómia a magyar megmaradás egyetlen valódi garanciája – véli Ön. Miért hagyja ki Burgenlandot, miként már az Antall-kormány is kifelejtette az akkor még több mint tízezer magyart a Magyar Állandó Értekezletből, és azóta minden kormány elfeledkezik a mára 8 ezresre csökkent nemzettestről?

- Amikor gondolkodom a kérdésről, nem hagyom ki. Természetesen ugyanannyira érdekel, mi lehet a megoldás a magyar megmaradásra a kis lélekszámú közösségeknél, mint Erdély esetében. A Horvátországhoz, Szlovéniához és Ausztriához került magyarság lélekszáma, élethelyzete más. Nem az elnyomás a probléma. Romániához képest ami Ausztriában, de különösen Szlovéniában és Horvátországban van, az példamutató. Ezekben az országokban sajnos az alapvetően természetes (nem az uralkodó nemzet nyomásából fakadó), ezért nagyon nehezen leküzdhető demográfiai és asszimilációs folyamatok jelentik a problémát.

- Minthogy magyar autonómia még csak föl sem merül a Felvidéken, a Kárpátalján, a Partiumban, a Délvidéken – Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában –, hogyan lehet, akár belső-magyarországi együttműködéssel olyan kulturális közösségeket megerősíteni, amelyek a nyelv megőrzését és gyarapítását, a magyar művészeti élet gazdagítását végzik az adott területen?

- Én a biztonságpolitika területéről jöttem, és a könyvem is elsősorban ezzel az aspektussal foglalkozik egy kitalált történet keretein belül. Szakértőnek ezért a kérdést illetően nem gondolnám magam, persze ötleteim vannak. Ami 2010 óta történik kormányzati szinten, az előremutató. Amennyire látom, talán a szórakoztatóműsorok területén lehetne többet tenni. Valami olyat alkotni, ami olyan színvonalú, hogy az egész nemzet követi, nézi, ami mindenkinek szól. A civil társadalom is tehetne többet. Nekem és barátaimnak másfél évtizede van egy alapítványunk, a Hármashalom Alapítvány, amely pontosan ezzel foglalkozik. A magyar kultúra és nyelv őreit támogatjuk, a lehetőségeink szerények, de megtesszük, amit tudunk. Épp egy hétvégi programra készülök kárpátaljai pedagógusokkal. Sok ilyen civil kezdeményezés van, de talán lehetne több is, ártani nem ártana. Ha valaki jót akar tenni, foglalkozhat akár a magyarság ügyével is.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Kötete, a Máglyatűz érzékelteti, hogy a magyar érdekérvényesítés egy mögöttes térben is zajlik, és a messze az országhatárokon túl elkezdődik. Ennek fölfedezését hogyan lehet fiataljaink körében tömegessé tenni akár új kötettel, akár más fortélyokkal?

- Volt egy ötletem, hogy a fiatal generációkat egy a magyar történelmet bemutató stratégiai játék köthetné össze a határokon átnyúlva – ezt az 1848 című számítógépes játék ihlette. Szeretjük vagy nem, az ifjabb generációk a számítógép képernyője előtt mindenképpen többet ülnek a kelleténél. Ez a realitás. Valami színvonalas ezen a területen sok olyan fiatalt a magyar történelem és az összetartozás-tudat felé terelhetne, aki egyébként egy amerikai vagy angol játékban égeti el az idejét. A Máglyatűz is egy kísérlet volt a szórakoztatva tanításra, lesznek majd új könyvek is, de először az angol verziót akarom elkészíteni. A maga módján az is a magyar érdekérvényesítés egy kis eszköze lehet a nemzetközi térben.
M. P.

gondola
  • Putyin téved, a liberalizmus nem elavult, hanem...
    Az úgynevezett „liberalizmus” ma is világhatalomra törekszik, éppúgy, ahogy egykor a világ egyhatodát uraló kommunizmus. Ebben is hasonlít egymásra a „liberalizmus” és a kommunizmus.
  • Az állam a legrosszabb tulajdonos...
    „Az állam a legrosszabb tulajdonos” – ismételgette mantraként számos külföldről megfizetett – fölbérelt – politikus a kilencvenes években. Sokan bedőltek nekik, mert ez a külföldi propagandaközpontban megfogalmazott mondat nagyon hatásos volt. Négy évtizednyi kommunista uralom után jól hangzott.
MTI Hírfelhasználó