Növekvő mozgástér az Európai Parlamentben
Az Európai Parlamentre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mintha az a nemzeti parlamentek egyfajta uniós változata lenne.
2019. június 20. 09:11

A valóság azonban az, hogy az EP és az Országgyűlés működése között ma több a különbség, mint a hasonlóság. És ez a jövőben sem lesz másként, sőt: az elkövetkező ciklusban éppen a különbségek felerősödését fogjuk tapasztalni.

Az utóbbi hetekben a hazai sajtó is sokat foglalkozik a formálódó európai parlamenti képviselőcsoportokkal. A hírportálok részletesen beszámolnak arról, hogy a nemzeti pártok melyik EP frakcióhoz csatlakoznak, milyen új frakciókat hoznak létre, és így tovább. Fontos látnunk azonban, hogy az európai parlamenti képviselőcsoportok nem úgy működnek, mint a nemzeti parlamentek frakciói, nem úgy, mint ahogy azt a magyar Országgyűlésben megszokhattuk.

 

Orbán Viktor miniszterelnök 2015 májusában

Az Európai Parlament frakciói sokkal diffúzabbak, kevésbé jellemző rájuk a frakciófegyelem. A most kezdődő ciklusban éppen ez a széttartó, diffúz jelleg fog megerősödni. Az elmúlt ciklusokban is volt arra példa, hogy egy képviselőcsoport tagpártjai különbözőképp szavaztak egy-egy ügyben, ebben az új ciklusban azonban már úgy kell tekintenünk az Európai Parlament működésére, mint egy ad-hoc szövetségkötések mentén formálódó zsibvásárra, ahol a szereplők aktuális érdekeik szerint kötnek folyamatosan átrendeződő koalíciókat.  

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az EP-frakciók megszűnnének létezni, csak arról van szó, hogy csökkenni fog a jelentősége annak, hogy az egyes nemzeti pártok melyik képviselőcsoporthoz tartoznak. Párcsaládhoz tartozás helyett pragmatikusabb érdekek mentén fognak együttműködni az Európai Parlament szereplői. Erre utal az is, hogy az Európai Unió két legnagyobb frakciója a jelek szerint nem lesz képes keresztülvinni az akaratát és megválasztatni egyik vagy a másik pártcsalád jelöltjét, Webert vagy Timmermanst az Európai Bizottság élére. Erről majd a nemzetállami vezetők döntenek.

A folyamat Magyarország szempontjából kedvező, hiszen hazánkat egy gyorsan manőverező, határozott fellépéssel bíró, erős kormánypárt képviseli az EP-ben. A Fidesz-KDNP mozgástere növekedni fog, képviselőinek ugyanis még inkább lehetőségük lesz arra, hogy a nemzeti érdeket, a nemzeti szuverenitást szem előtt tartva az egyes felmerülő ügyek mentén ad-hoc koalíciókat kössenek a többi párttal. Még egy olyan helyzet is elképzelhető, amikor a magyar kormánypárt képviselői az EP liberális frakciójával kötnek alkut és szavaznak együtt valamely kérdésben. Ideológiai megfontolások helyett egy pragmatikus működési modell fog érvényesülni, ami azonban nem elvtelen kompromisszumkötéseket jelent, hanem a nemzeti érdek hatékony érvényesítését.

Lánczi Tamás

igazgató, XXI. Század Intézet

mozgasterblog.hu
MTI Hírfelhasználó