Késő tavaszi ébredés?
A végső erőviszonyokat a további egyezkedések fogják kialakítani, melyek során minden bizonnyal létre fog jönni egy nagykoalíció.
2019. május 29. 14:22

Európai szavazás után

Május 26-ával lezárultak az európai parlamenti választások az EU összes tagországában. Talán az eddigi legnagyobb ideológiai harc folyt az EU-n belül két szembenálló fél között. Az egyik nagy erő a bevándorlás-ellenes, szuverén nemzetállamokból álló Európai Unió gondolatának támogatóit, a másik pedig az Európai Egyesült Államok híveit jelenti. Természetesen jelen voltak más kisebb ideológiai vonalak is, melyeknek más meghatározó kampánytémájuk volt (pl. a klímavédelem), azonban a fő kérdéseket tekintve ezek is odasorolhatók valamelyik nagy táborhoz.

Kik a képviselői az egyes irányoknak?

A bevándorlás-ellenes, szuverén, de együttműködő nemzetállamokból álló EU támogatói legmarkánsabb képviselőjeként láthatjuk Orbán Viktort és a Fidesz–KDNP-pártszövetséget (52,62%) mint az Európai Néppárt tagját. A magyar kormánypártok a második legnagyobb százalékos aránnyal nyertek Európában a máltai Munkáspárt (55,9%) mögött (viszont a legnagyobb különbséggel, mivel a hazai második helyezett Demokratikus Koalíció mindössze 16,2%-t ért el, a máltaiak ezüstérmese, a Nemzeti Párt viszont 36,2%-t kapott). Nem véletlenül szerepeltek ilyen jól a magyar kereszténydemokraták, hiszen világos, reális és tisztán érthető célokat és pontokat fogalmaztak meg a keresztény Európa védelmében. De ugyancsak jól szerepeltek a más – konzervatív, nemzeti vagy új-jobboldali – pártcsaládokhoz tartozó, de a bevándorlás és nemzeti szuverenitás kérdésében a Fidesz–KDNP-vel azonos álláspontot képviselő erők, közülük többen – mint a lengyel Jog és Igazságosság, az olasz Liga vagy a francia Nemzeti Tömörülés – meg is nyerték hazájuk európai parlamenti választását.

A másik oldalon a Guy Verhofstadt vezette liberálisok és a náluk még mindig erősebb (de korábbi támogatóik egy részét elvesztő) Frans Timmermans vezette európai szocialisták által vizionált Európai Egyesült Államok hívei állnak. Az európai baloldalt itthon az MSZP és a Demokratikus Koalíció jeleníti meg (bár utóbbi a szocialisták helyett akár másik frakcióhoz is csatlakozhat). A DK meglepetésként fölényesen nyerte a hazai ellenzéki pártok közti versenyt a „szuperfegyver” Dobrev Klárával. Jogosan merülhet föl a kérdés, hogy ő hogyan is lehet döntő tényező? A válasz az, hogy a baloldali szavazók szemében is egyre hiteltelenebb, a politikusi teljesítmény és tehetség hiányát agresszióval pótolni igyekvő (lásd Bangóné és Ujhelyi patkányozása) MSZP eddigi szavazói új, hasonló gyökerű vagy ideológiájú pártot kerestek, viszont kevésbé volt szimpatikus nekik az MSZP-t pártelnökként leamortizáló, majd cserbenhagyó Gyurcsány Ferenc. Az ő politikailag kevésbé elhasználódott, listavezetővé előlépett feleségében, Apró Antal unokájában az ellenzéki választók egyszerre láthatták meg a kommunizmus máig itt kísértő szellemét, illetve a „nyugatos” liberális-(szociál)demokrata Európai Egyesült Államok eszméjét képviselő emancipált női vezetőt, így sokan átpártoltak.

A liberális irányzat elsősorban a szintén győztesnek kikiáltott, a 21-ből két képviselői helyet megszerző Momentum Mozgalom által lesz képviselve Magyarországról – azonban Európában valóban komolyan előretörtek a liberálisok és a zöldpártok is.

Hogyan tovább?

A végső erőviszonyokat a további egyezkedések fogják kialakítani, melyek során minden bizonnyal létre fog jönni egy nagykoalíció. Ebben részt vehet a legtöbb mandátumot szerzett Európai Néppárt Manfred Weberrel az élén, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) Frans Timmermans-szal. A többséget a két legnagyobb pártszövetség sem tudja  ezúttal biztosítani az Európai Parlamentben, így kénytelenek lesznek egyezkedni a megerősödött Zöldekkel, az ugyancsak előretört, Guy Verhofstadt nevével fémjelzett Liberálisok és Demokraták Szövetségével, a Macron francia elnök köré csoportosuló centrista liberális erőkkel, esetleg az Európai Konzervatívok és Reformisták pártszövetségével (a különböző, a Néppárttól jobbra álló politikai erőkkel Weber kizárta az együttműködést). A kampányban ide-oda sasszézgató bajor politikusnak tényleg nagyon ügyesen kell lavíroznia ahhoz, hogy ő legyen a következő bizottsági elnök.

A helyzetet bonyolítja, hogy a bizottsági elnök és más csúcsvezetők tekintetében meghatározó az unió állam- és kormányfőinek szerepe, akik az ideológiai és pártszempontokon túl a nemzeti érdekeiket is kőkeményen képviselni igyekeznek majd.

Az még a jövő kérdése, hogy a Fidesz–KDNP marad-e a Néppártban ezek után is, vagy más utat fog választani…

Mi az az Európai Egyesült Államok és miért nem kérünk belőle?

Az Európai Egyesült Államok gondolata – ahogyan manapság szokás értelmezni – a magyar pártok közül a DK programjában kapott kiemelt szerepet. De milyennek képzelik el a liberálisok (szocialisták stb.) ezt az „olvasztótégelyt”?

Az Európai Egyesült Államok egy centralizált, az USA-hoz hasonló felépítéssel rendelkező politikai és területi tömörülés vízíója, amelyben nem vagy csak nagyon kis részben lenne szerepe az egyes tagországok (vagy akkor már csak tagállamok) helyi vezetésének, kultúrájának és hagyományainak. A ma meglévő európai nemzetállamok jogköre jelentősen szűkülne, ezzel elveszítenék függetlenségüket és nemzeti szuverenitásuk jó részét.

Az Európai Egyesült Államoknak lenne egy közös elnöke, akinek a személyére az amerikaihoz hasonló választáson szavazhatnánk, az Európai Bizottság lenne a kormány, az Európai Tanács pedig a szenátus. A közös vezetés olyan területeken hozna döntést, amely jelenleg a tagországok hatásköre, mint például a közös védelem, a szociálpolitika és az adópolitika. Az Európai Egyesült Államok gondolatának egyik szószólója Guy Verhofstadt, a liberális ALDE európai parlamenti frakcióvezetője.

Az elképzelés papíron megvalósíthatónak tűnik, sőt akár jogilag is (bár kérdés, hogy hány, a történelem során egymással szembekerült és akár most is sérelmeket hordozó ország adná át saját sorsának irányítását a többieknek). A nemzetek Európájának hívei viszont az európai birodalom létrehozását elfogadhatatlannak és megvalósíthatatlannak gondolják az európai kulturális, nemzeti és nyelvi különbségek miatt.

Szerintük – szerintünk – pont az a szép Európában, hogy megőrizve az identitásunkat, nyelvünket, helyi és nemzeti tradícióinkat, saját szokásainkat és kulturális sokszínűségünket – a kölcsönös tisztelet és együttműködés jegyében – biztosítjuk a kontinens fejlődését. Mi azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké lenne, Magyarország magyar ország maradna, és a multikulturalizmus és muszlim milliók betelepítése helyett az Európai Unió visszatérne a kereszténydemokrata alapítók elveihez, és megvédené a keresztény civilizációt annak minden vívmányával.

TOAB, egy fiatal kereszténydemokrata szavazó

gondola
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
MTI Hírfelhasználó