Megint elfelejtettek gratulálni - nincs európai baloldalunk
Éppen az Európa-ellenesek támadják Európa-ellenességgel azokat, akik meg akarják védeni a nemes kontinenst.
2019. május 27. 12:06

Továbbra sincs európai baloldal Magyarországon. Noha sokpólusúvá vált az ellenzék, az európai szintet egyik vesztesnek sem sikerült megugrania. Döbbenetes módon Horn Gyulát kell visszasírniuk azoknak, akik azt szeretnék, hogy hazájukban európaiak képviseljék a baloldalt is.

Azok a kilencvenes évek…

Ezzel a címmel írt kötetet az akkor már csak volt miniszterelnök 1999-ben, s nem sokkal később a Kossuth jelentette meg a kötetet. Ennek 493. oldalán a következőt olvassuk: 1998-ban „Május 24-én (…) valamikor este kilenc óra felé bizonyossá vált a vereségünk. Többedmagammal kiültünk a házban rendezett sajtókonferenciára. (…) A sportszerűség jegyében gratuláltam a győztesnek, s azt kértem, hogy a kormányalakításnál az ország stabilitását tartsák szem előtt.”

Mindezt a Gondola írta 2014. május 20-án.

Akkor, 2014-ben, még áprilisban egy Mesterházy vezetéknevű, azóta süllyesztőbe került baloldali politikus felejtett el gratulálni a győztesnek – ahogy sportszerűen Horn Gyula 1998-ban ezt megtette.

A gondola cikke 2014 tavaszán hatott.

Még a 2014 májusi európai parlamenti választás előtt szóltak Mesterházynak, megmutatva neki a Gondola cikkét, benne a Horn-idézettel, és pár héttel később fogcsikorgatva ugyan, de a politikus ekkor már gratulált a győztesnek. Bajnai Gordon még ekkor sem tudott felnőni az európai szinthez.

Sírjuk vissza Mesterházyt is?

Vagy a Cenzor Tündért? Vagy Kovács László elvtársat? Ők – ez utóbbi kettő – személyiségek voltak, és megütöttek egy szellemi színvonalat, még akkor is, ha ezt a tudást nem az ország érdekében használták föl, és szürke erkölcsi réteggel vonták be a demokráciát.

A kétpólusú SZDSZ most együtt 16,55 százalékot ért el.

Mondhatnánk aggasztónak is, de minősíthetjük kihívásnak is, mely feladatokat jelöl. Kapcsolatba kell lépni azzal a fiatalsággal, amely természetes – életkorából adódó – módon lázadni akar, és így áldozatává válik az NGO-propagandának.

Ma nem a magyar kereszténydemokrácia ellen kell lázadni.

Hanem a nyugat-európai extrémitások ellen: a társadalmakra tömeges bajt erőltető, templomokat romboló, családokat szétverő, genderrögeszmét sulykoló, nemzeteket bomlasztó, titkosszolgálati eszközökkel lejárató csapdákat állító pénzügyi oligarchia ellen.

Épp a Fidesz-KDNP lép föl ez ellen a politikai gólem ellen.

A lázadóknak, ha nem az NGO-extrémitás áldozatai, éppen ebben a lázadásban kellene segíteni az európai politikát. Ma ugyanis a nemzetek Európájának képviselete jelenti az igazi európai politikát.

„Európa-ellenes pártok….”

A baloldal címkézi így a visegrádi országok hazafias pártjait. Dupla fenekű propagandafogás. Éppen az Európa-ellenesek támadják Európa-ellenességgel azokat, akik meg akarják védeni a nemes kontinenst.

Erre azonban nem figyel föl a hazafias pártok médiagépezete.

Mint ahogy arra sem figyelnek föl a demokraták, hogy a demokrácia beteges kinövéseként élősködésre is föl lehet használni a politikát. Nemcsak arra, hogy tankönyvmegrendelést adjanak a pártember családtagjának. Hanem ennél is nyíltabb élősködésre.

A Flaszterparaszt új pártba lép.

Egy pártban már megbukott, onnan kiselejtezték. Most magát a pártot is kiselejtezte a társadalom, és az élősködő nyomban föllelkesedett: ráerőlteti magát egy most felemelkedett pártra – s amilyen selejtes a liberális politika: oda be is fogadják.

Ez már a közélet lezüllöttségét mutatja.

Nagy kihívást jelentő feladat tehát: a politika erkölcsi színvonalát is emelni – már az őszi önkormányzati választások előtt.

Kovács G. Tibor
MTI Hírfelhasználó