Ne legyen szuperállam az unióból!
Az Európai Bizottság (EB) most éppen az Orbán-kormány egyik legújabb családtámogatási intézményével, az úgynevezett babaváró támogatással szemben támaszt szakmainak álcázott kifogásokat.
2019. május 18. 09:23

Arra hivatkozva, hogy az sérti az uniós versenyjogot, vagyis, magyarán mondva, sérti a bankok érdekeit. Tehát babák támogatása helyett a bankok támogatása. Ez egyszerre szimptomatikus és szimbolikus ügy. Az előbbi azért, mert jól tükrözi azt, hogy a Juncker-féle EB-nek melyek a prioritásai, mit gondol az Európát sújtó demográfiai válságról, a munkaerőhiány lehetséges kezeléséről – és mit gondol a bevándorlásról és annak lehetséges kezeléséről.

Az Orbán-kormány áprilisban bejelentett családtámogatási csomagja egyértelmű modellt nyújtott Európa számára: a demográfiai problémákat és a munkaerőhiányt nem migránsok tömeges unióba áramoltatásával, ezzel egy kevert fajú és identitását vesztett népesség, egyfajta Eurábia létrehozásával, hanem az európai családok, illetve a gyermekvállalás pénzügyi támogatásával kell és lehet megoldani. Így és ezáltal menthető meg az európai, keresztény alapokon nyugvó kultúra.

A jelenlegi EB-nek – és a mögöttük álló, valójában irányítószerepet betöltő globális pénzügyi elitnek – azonban mindez úgy hangzik, mint ördögnek a harangzúgás. A brüsszeli bürokrácia ugyanis már régen eldöntötte, hogy a migráció menedzselése a fő cél, amelyben a bankok és pénzintézetek – mint például a MasterCard – az igazi partnerek, az európai családok pedig ellenségek, mert még képesek lesznek gyermekeket szülni.

Nyilvánvaló tehát, hogy az Európai Bizottságnak az uniós versenyjogra való hivatkozás pusztán eszköz ahhoz, hogy megnehezíthesse az Orbán-kormány családbarát intézkedéseinek életbelépését, horribile dictu példává válását más tagországok számára.

Már csak azért is nyilvánvaló ez, hiszen a babaváró támogatás ugyanolyan banki konstrukcióban lép életbe július elsejétől, mint a korábbi csok (családi otthonteremtési kedvezmény) és a csok+ hitel, ám az utóbbiakat nem támadta meg az Európai Bizottság az uniós versenyjog megsértése okán.

De ezenkívül: a migránsok létfenntartására kitalált bankkártyát is egy, fent már említett pénzintézet kezeli, az ENSZ és az unió támogatásával, ám természetesen fel sem merült semmiféle versenyjog megsértése. Hogyan is merülne fel, hiszen éppen a bevándorlók áttekinthetetlen, ellenőrizetlen támogatása, finanszírozása tartozik az Európai Bizottság és az ENSZ legfontosabb céljai közé.

Hogy egyébként a migránskártyához könnyen hozzájuthatnak illegális migránsok, sőt terroristák is? Sebaj, ahol esztergálnak, ott hullik a forgács; a nemes cél, Európa multikulturálissá és kevert fajúvá tétele érdekében némi, a terrortámadások következtében bekövetkezett-bekövetkező emberáldozatot vállalni kell.

Az Európai Bizottság a babák támogatása helyett a bankok és a terroristák támogatása mellett teszi le a voksát. Azt hiszem, ez erkölcsi mélypont, tehát ez több mint hiba, ez bűn. Nemcsak szimptomatikus, hanem szimbolikus is. Azt fejezi ki, hogy az EB valóban be akar avatkozni a tagállamok kormányainak hatáskörébe tartozó gazdasági-szociális döntésekbe is, ezáltal a nemzeti parlamentek törvényhozási munkájába.

Igaza van Pokol Bélának, amikor a jurisztokrácia unión belüli uralmáról ír és beszél, hiszen itt arról van szó, hogy a meglévő uniós jogrendszert a brüsszeli elit a lehető legnagyobb rugalmassággal és kreativitással kezeli, s ha érdekei és céljai azt diktálják, akkor például az uniós versenyjogot is kénye-kedve szerint használja vagy nem használja.

Éppen elég erős példa ehhez Jean-Claude Juncker elnök elszólása, amikor arról kérdezték, hogy más országokkal szemben Franciaországot miért nem marasztalja el az EB a megengedett költségvetési hiány túllépése miatt, akkor annyit nyögött ki: „Franciaország az Franciaország.”

Olaszországra viszont, mióta Matteo Salvini migrációellenes politikát folytat, már nem mondható, hogy „az Olaszország”. Olaszország fekete bárány lett, tehát vele szemben az Európai Bizottság kegyetlenül érvényesítette a költségvetési hiánnyal kapcsolatos szankciókat. Jupiter és kisökör? Nem. Egy a lényeg: ha Jupiter vagy, ha kisökör vagy, tartsd magad a liberális-globalista fősodor irányvonalához, s akkor veled szemben nem érvényesítik az elasztikus, mindenre és mindennek az ellenkezőjére is használható uniós jogszabályokat.

Ám jaj neked, ha szembemész a fősodorral! Akkor életbe lépnek a jogok és jogszabályok veled szemben, és megnézheted magad! Ez tehát valóban az unió jurisztokráciája, amely az EB-nek elképesztő mozgásteret kínál a tagállamok megfegyelmezésére és szankcionálására.

Az unió immáron 68 éves történetében kezdettől az Európai Bizottság volt az a szervezet, amely a nemzetek feletti, szuperföderális célokat önmagában megtestesítette és képviselte.

Az uniós folyamat 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség létrejöttével vette kezdetét, s e szervezet keretei között megalakították az úgynevezett főhatóságot, amely lényegében a mai Európai Bizottság elődje volt.

A főhatóság első elnöke, Jean Monnet a kezdetektől fogva azt hirdette, hogy a főhatóságnak egyfajta tagállamok feletti európai államnak kell lennie, amely önmagában testesíti meg az európai államokat. Az Európai Egyesült Államok gondolata tehát – ha nem is ezekkel a szavakkal – már ekkor megfogalmazódott.

Az EB szuperállammá formálása mint cél mindennél erőteljesebben jelent meg újra az elmúlt tíz évben, de különösen 2015 után. Barroso volt bizottsági elnök már arról beszélt, hogy „az unió tulajdonképpen egy birodalom”, de még látványosabb Angela Merkel nyilatkozata 2012-ből: „Természetesen az Európai Bizottság egy napon kormánnyá alakul majd, aminek az Európai Tanács lesz a második kamarája.”

A nemzetek szuverenitásának megtörési szándéka számunkra teljes egészében elfogadhatatlan. Valóban van egy olyan szintje a magyar belügyekbe való beleszólásnak, amit kőkeményen vissza kell utasítanunk, mert a nemzeti szuverenitásunk közvetlen veszélybe került.

És az egyetlen megoldás, ha az unió szervezetét, működésmódját, filozófiáját és szemléletmódját radikális reformokkal megváltoztatjuk a szuverenitás irányába, különben nem biztos, hogy lehetőség lesz bent maradni egy, a nemzeti, tagállami önállóságot széttaposni kívánó unióban.

Fricz Tamás

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

magyarnemzet.hu
MTI Hírfelhasználó