Jobboldali és migrációkritikus a közép-európaiak többsége
Nehezen heverne ki egy újabb kudarcot az ellenzék
Lezárult a regisztrációs időszak a májusi EP-választásokra, az egyik legfrissebb mandátumbecslés szerint a Fidesz—KDNP tizennégy képviselőt delegálhat az Európai Parlamentbe, s ezzel az eddigi legjobb eredményét ismételhetné meg. A Magyar Nemzet által megkérdezett elemzők úgy vélték, hogy egy rossz ellenzéki szereplést követően az őszi önkormányzati választásokon jelentősen csökkenne a kormányváltást akaró választók voksolási kedve.
2019. április 25. 09:41

Keddben délután lejárt a pártok számára biztosított határidő a májusi európai parlamenti választásokra történő regisztrációjukhoz. A Nézőpont Intézet legutóbbi mandátumbecslése szerint a Fidesz–KDNP 14 mandátumra számíthat az elérhető 21-ből, s ezzel az eddig elért legjobb, 2009-es eredményét ismételhetné meg.

A kormánypártoknak jelenleg 12 képviselője van a strasbourgi székhelyű testületben, de a korábbi három uniós voksolás egyikén sem jutottak ennél kevesebb mandátumhoz.

 

Csodavárók. A baloldal és a Jobbik mindig sokat remélt az uniós voksolásoktól, de hiába Fotó: MTI/Illyés Tibor

A becslés szerint az MSZP–Párbeszéd mindössze két képviselőt delegálhat az EP-be, pedig a szebb napokat látott szocialistáknak 2004-ben még kilenc európai parlamenti képviselőjük volt. Az előrejelzés szerint a Jobbik és az LMP újból három, illetve egy mandátumot szerezhet, a Momentum pedig EP-képviselő nélkül maradhat.

– A korábbiakhoz képest rendkívüli jelentősége lesz a mostani EP-választásnak. Ez a Fidesz számára elsősorban az európai politizálás terén fontos, itt akarja a súlyát növelni, a kormányzópárt tulajdonképpen a Sargentini-jelentés óta erre készül – jelentette ki lapunknak Horn Gábor, a Republikon Intézet igazgatója.

Szavai szerint az ellenzék szempontjából felvetődik a kérdés, hogy az ország megosztottságának megfelelően képes lesz-e megszerezni a mandátumok felét. – Ezen az arányos, listás választáson majd az erősorrend is kiderül, így például az, hogy az MSZP–Párbeszéd visszaveszi-e a Jobbiktól a vezető ellenzéki erő szerepét.

Nagy kérdés, hogy a Momentum és az LMP képes lesz-e megugrani az öt százalékot. Ha a Momentumnak ez sikerül, akkor részévé válik a magyar politikai életnek, ha pedig nem, akkor vége van ennek a történetnek – fejtette ki Horn Gábor, hozzátéve: az utóbbi forgatókönyv arra utalna, hogy az emberek szerint nincs rájuk szükség a politikai palettán, ezért a Momentum számára a legnagyobb a tét.

Az igazgató arra is kitért, hogy Gyurcsány Ferenc állításával szemben az EP-választásnak nagy a jelentősége az önkormányzati választás szempontjából is. – Hiszen ha az ellenzék nem tudja hozni az országra jellemző nagyjából fele-fele eredményt, akkor híveik ősszel már el sem mennek szavazni a sorozatos kudarcok miatt.

Ha pedig bármelyik szereplő részéről meglepetés születik – akár pozitív, akár negatív irányba –, az a már most megkötött megállapodásokat is újragondolhatóvá teszi az önkormányzati választáson – mutatott rá az elemző.

– Amikor a magyar emberek politikailag aktív részében kormányváltó hangulat volt – 2004 és 2009 erre tökéletes példa –, akkor vagy az EP-választások előtt vagy azok után kormányváltásra is sor került – fogalmazott lapunknak adott értékelésében Tóth Erik, a Nézőpont Intézet elemzője.

Mint mondta, 2004-ben a választások után Medgyessy Péter körül fogyott el a levegő, 2009 tavaszán pedig Gyurcsány Ferenc bukása jelezte előre, hogy az akkori balliberális kormánypártok és politikai erők nem sok jóra számíthatnak az EP-választásokon. – Nem kormány-, hanem ellenzékváltó hangulat kezdett kialakulni 2014-ben, s ez azóta inkább erősödött, mintsem gyengült.

Bokros Lajos expénzügyminiszter pártjának napokban történt megszűnése pedig előrevetíti, hogy május 26-án sem számíthatnak sok jóra a jelenlegi ellenzéki formációk vezetői.

Kormányváltó hangulat ugyanis nincs, a másik térfélen zajló, elsősorban az önkormányzati választásokra koncentráló pártok közötti acsarkodás pedig az EP-választások utáni új politikai helyzetben folytatódni fog – fejtette ki a politológus, aki szerint éppen ezért nagy hiba előre alkudozni az őszi együttműködésről.

Jobbra tarts
Egyértelműen migrációkritikus állásponton van a közép-európai országokban élők többsége, és a régió lakosainak nagyobb része jobboldaliként és konzervatívként, semmint baloldaliként határozza meg magát – de­rül ki a Nézőpont Intézet Magyar Nemzet számára 12 közép-európai országban készített közvélemény-kutatásából.

A felmérés szerint a régió 113 millió fős teljes felnőtt népességből hozzávetőleg 68 millióan kritikusak a bevándorlással szemben, s mindössze harmadannyian, 24 millióan pártolják a migrációt. A legkevésbé a V4-országok válaszadói szeretnének kevert népességű országban élni.

A felmérés tanúsága szerint a migrációkritikusság egy olyan közös közép-európai attitűd, ami jelen van a német ajkú országok, a V4-ek lakosai, illetve a balkáni országok társadalmában is, minden vizsgált területi egységben a bevándorlással kapcsolatban kritikusak voltak túlnyomó többségben.

Ennek megfelelően a régió lakosai a leghatározottabban a bevándorláshoz való viszonyukat illetően tudták besorolni magukat, hiszen egy skálán, amelynek első pontja a migrációpártiságot, a tízes pedig a migrációkritikus álláspontot jelölte, átlagban 7,6-del jellemezték világnézetüket a közép-európai választópolgárok.

A hagyományos bal- és jobboldaliságot mérő spektrumon 6,2-nél, a liberális-konzervatív skálán pedig 5,7-nél helyezték el magukat a régió szavazói. Közép-Európában a leginkább jobboldali és konzervatív társadalom is a magyar – 6,9-es és 6,5-es átlagokkal. Migrációkritikusságban viszont a csehek minimálisan, de még határozottabbak: 9,2-es átlagukkal egy tizeddel közelebb helyezkednek el a tisztán migrációkritikus állásponthoz, mint a magyarok.

A felmérés szerint összességében azt is elmondható, hogy nincs olyan közép-európai ország, ahol inkább baloldali lenne a társadalom. A liberális-konzervatív megosztottság valamivel jobban megosztja a régiót, de még így is egyértelműen a konzervatív irányba dől el a mérleg nyelve. Bulgária és Horvátország esetében vannak csak kis többségben a liberálisok, de ezen szavak jelentése nem mindenhol azonos.

Címkép: Ljubljana és Piran, Szlovénia

Magyar Nemzet
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
  • Több halálutat is átépítenek
    Hamarosan négysávos úttá építik át az M1-es és az M7-es egy-egy viszonylag rövid, de annál balesetveszélyesebb leágazását. Az M70-est az év végén, az M15-öst jövő tavasszal adják át a forgalomnak. Dolgoznak a kivitelezők több országos főút bővítésén is, ahol ma még sok baleset történik.
  • Ellenszer
    A harminc éve hegemón helyzetben lévő neoliberális „washingtoni konszenzus” lebomlása lehetőséget ad arra, hogy a jobboldal megerősítse pozícióját, mint a globalizáció veszteseinek képviselője. Ehhez természetes eszmei partnerének, a konzervativizmusnak fel kell fedeznie gazdag szociálkonzervatív hagyományát.
  • Építkezés és gyűlölködés közül kell választani
    Míg az ellenzék békétlenséget, addig a kormánypártok építkezést és fejlődést kínálnak a választópolgároknak, akiknek e két lehetőség közül kell választaniuk az októberi önkormányzati voksoláson – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kósa Lajos, a Fidesz önkormányzati választásokért felelős kampányfőnöke, aki komoly indulatokra és hazugságokra számít az ellenzéki pártoktól a most kezdődő kampányidőszakban.
MTI Hírfelhasználó