Kereszténydemokrácia újratöltve
Bájos, amikor ellenzéki megmondóemberek és politikai outsiderek határozzák meg, mi (nem) a kereszténydemokrácia.
2019. február 23. 14:36

„Mi, szociáldemokraták...” – kezdte beszédét a CDU újdonsült elnöke a párt úgynevezett migrációs workshopján, amelynek az elhibázott bevándorlási politikával való szembenézés, tisztázás lett volna a deklarált célja. Beszédes elszólás, Freud is megirigyelhetné.

 

A 2006 óta a Fidesszel szoros politikai szövetségben működő Kereszténydemokrata Néppártot (KDNP) „igazhitű” bírálói mindeddig azzal támadták, hogy „nem is létezik”, azaz nem tölti be a küldetését, a kereszténydemokrata értékek képviseletét a magyar politikában. Orbán Viktor miniszterelnököt ugyanakkor az „illiberális demokráciára” vonatkozó, nyilvánvalóan protest értelmű 2014-es tusványosi beszédéért állították pellengérre. Emlékezetes: „Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek.” (Orbán Viktor 2017. április 26-i parlamenti felszólalása). Adódik a logikus következtetés: liberális demokrácia = (igaz) kereszténydemokrácia.

 

Amikor ilyen ideológiailag zavaros okfejtéseket hallunk és olvasunk, érdemes gyanakodni – nehogy lépre menjünk. Még nyilvánvalóbbá vált ez a politikai kakofónia akkor, amikor Orbán Viktor 2018. május 4-i rádióinterjújában nyilvánvalóvá tette: „nem liberális demokráciát építünk, hanem kereszténydemokráciát” – amelyben tehát az emberi méltóság a legfontosabb, a hatalmi ágak szét vannak választva, a szabadság egy feltétlen érték, a családokat támogatják, a globális ideológiákat elvetik, hisznek a nemzet fontosságában, küzdenek a teljes foglalkoztatottságért, fontosnak tartják a nők egyenjogúságát (de nem egyformaságát), és nem akarnak olyan változásokat, amelyek az egyházellenesség és az antiszemitizmus erősödésével járnának az országban.

 

A kereszténydemokrácia melletti elköteleződését a miniszterelnök 2019. február 10-i évértékelőjében is megerősítette Európa legambiciózusabb családvédelmi akciótervével, amely egy már korábban is igen méltányos családpolitikára épült. Ebben még az „igazhitűeknek” is nehéz volt fanyalogni valót találni, így csak a legkeresztényibb skandináv államból, a hetente bérmálkozó Gyurcsány Ferenctől vagy az antiszemita rasszista egyenesgerincű Jobbikkal összebútorozott baloldali pártoktól lehetett szőrmentén olyanokat hallani, hogy ez egy elhibázott, netán egyenesen „náci” lépés volna. És akkor még nem beszéltünk a történelmi egyházak bőséges támogatásáról, a szegénység csökkentése érdekében tett korszakos lépésekről (munkahelyteremtés, ingyenes közétkeztetés, ingyen tankönyvellátás, rezsicsökkentés), a határon túli magyar közösségek megerősítéséről. (Mert, bár erről a balliberálisok mélyen hallgatnak, a kereszténység nemzeti és nemzetek közötti, nem pedig nemzetek fölötti jellegű!)

 

Mindezek után legalábbis nehéz azt vélelmezni, hogy a kereszténydemokrácia eszmeisége a magyar kormánytól idegen volna. Sebaj, az „igazhitűek” azért ilyenkor is megtalálják a napi fanyalogni valót. Magyarország nem vállal szolidaritást a menekültekkel! – harsogják, miközben a valódi menekültek helyben történő segítésére tett igen komoly magyar erőfeszítéseket (Hungary Helps) rendre elhallgatják vagy éppen gyalázzák. A jobboldali média nem elég „keresztény”, nem elég „erkölcsös – panaszolják, mintha nem tudnák, hogy a tömegmédia korában a politika már nem szólhat csak a gyakorló vallásosak és/vagy erkölcsileg feddhetetlenek szűk köréhez. (Ez egyébként egyháztörténetileg éppen a szekták panasza volt a nem eléggé „tiszta”, nem eléggé kizárólagos – azaz a „tökéletesek” szűk körén kívül mindenkit kizáró – „bűnös” Egyházzal szemben). Végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg az örökzöld korrupciós témáról sem, ami gyakran azt jelenti, hogy a multinacionális, globális nagytőkével és hazai kiszolgálóival szemben a kormány a magyar vállalkozókat támogatja. (Persze, a valódi korrupciót üldözni kell, ebben nem lehet engedményt tenni!)

 

Skandalum! – skandálják kórusban Európa és a magyar ellenzék nagy „kereszténydemokratái”, akik az Egyház tanításához híven ragaszkodókon kívül gyakorlatilag bárkivel (szocialisták, liberálisok, globalisták) hajlandók összefogni.

 

Tudják: „mi, szociáldemokraták...”

 

hiúz

gondola.hu
  • Az amerikai recept nem másolható
    Szakítanunk kell azzal széles körben elterjedt nézettel, amely szerint az alapító atyák, az unió létrehozói alulról építkező, a nemzetek szuverenitására épülő, konföderatív európai közösség létrehozásában gondolkodtak. Ez az állítás nem állja meg a helyét, sőt inkább az ellenkezője az igaz.
  • Salvini: a Conte-kormány elárulta Olaszországot
    Giuseppe Conte miniszterelnök "eladta" Olaszország szuverenitását és gazdasági érdekeit, és ezért "Macron és Merkel vállveregetését" érdemelte ki. Conte azért nyitotta meg a kikötőket, mert "ezt ígérte az EU-nak, és ezért cserébe ismét kormányon maradhatott" - hangoztatta Salvini. Megjegyezte, hogy a Conte-kormány ezzel nem "Salvini, hanem 60 millió olasz ellen" cselekszik.
  • A szélsőség "úgynevezett magyar értékekről" nyerített
    Nincsenek magyar értékek, a magyar etnikum semmivel sem járult hozzá a kontinens gazdagításához az elmúlt ezeregyszáz évben.
MTI Hírfelhasználó