Az újságírói képességek odaát vannak
Újraindult a Magyar Nemzet
Hosszú kényszerszünet után újra megjelent a Magyar Nemzet és természetesen megszólalt a balliberális sajtó is. Összeállításunkból kiderül, hogyan vélekednek a szakma nagymesterei az újraindulásról.
2019. február 7. 02:01

Talán nem Orbán Viktornak kéne újságot írni

Az újraindult Magyar Nemzetben kicsit minden ott van, amiért még fideszes koromban is szívesebben olvastam nemfideszes sajtót.

Az mindig nyomasztó, mikor a média és a médiamunkások sorsa kifejezetten politikai üggyé változik, de hát ezt a kort éljük most épp, ember embernek farkasa, néz mint borjú az újkapura. Magyarországon főleg 2010 óta annyira magától értetődően kapcsolódik a sajtó a politikához, hogy már két olyan generáció is megtanult például olvasni, akik, ha így maradnak a dolgok, soha nem fogják megtapasztalni, milyen egy újságcikket csak úgy önmagáért szeretni, és nem azt nézni, hogy vajon Soros György vagy Orbán Viktor kottájából játszik-e az újságíró.

Elmondom, mire gondolok: rendes vidéki gyerekként természetesen a Fideszt szerettem, de azért fel mertem vállalni, hogy a Népszabadságban jobban szórakoztatnak Uj Péter szerdánként megjelenő írásai, mint a mindent halálosan komolyan előadó polgári oldal. Nyilván volt bennem valamiféle félelem attól, hogy most tulajdonképpen a Rossz Oldalt támogatom ahelyett, hogy Kerényi Imre azóta legendássá vált Szerintemjén próbálnék hahotázni, de hát az egyikben tök jól és átláthatóan voltak megfogalmazva gondolatok, a másikban meg egy ijesztő figura mantrázta, hogy Gyurcsány.

Azért fontos ez, mert amúgy a sajtónak igazából nem csak a tájékoztatás, hanem a szórakozatás is feladata lenne, és az a gyanúm, hogy a közpénzből finanszírozott jobboldali médiaholdingot pár napig irányított Varga István is ilyesmire gondolt, amikor a Fidesztől még mentes sajtót dicsérte és hozta fel mérceként, és ami a röhejes körülmények között újraindult Magyar Nemzetet nézegetve ki is derül. 

Ugyanis már megint kiderült a szomorú igazság: pénzből egyszerűen nem lehet minőséget venni. Az újrakiadott Magyar Nemzet ugyanis egyetlen újságban világít rá a közpénzből fenntartott alternatív sajtó összes hibájára: bár messziről úgy néz ki, mint egy veretes múltú újság, kicsit közelebbre érve már azért feltűnik, hogy a tördelőnek fogalma sincs a munkájáról, a grafikusnak senki nem szólt, hogy milyen iszonyat béna az eredetihez képest széthúzott logó, az online felület fejléce elfoglalja a fél képernyőt, és úgy általában nagyjából úgy aránylik az egész egy rendesen összerakott újsághoz, mint ahogy a piacos Niku-cipő a boltban vett Nike-hoz.

Sajnos a Fidesz elveszítve a saját, kritikára is képes holdudvarát, és úgy tűnik, végleg elvesztette azt a know how-t is, ami miatt akár az is előfordulhatna, hogy valaki csak úgy jóérzésből átlapozza valamelyik kiadványát, esetleg azért menne fel a 888-ra vagy a Pesti Srácokra, mert ott mondjuk jól lehet szórakozni a cikkeken.

 Most őszintén, ki élvezi sokadjára is, ahogy a legkínosabb középiskolai stílusban háborognak emberek a liberális véleményterrorról, esetleg arról, hogy valaki valamiért szándékosan tönkre akarja tenni Magyarországot? Létezik ember, akit nem fáraszt ez a komplexusos melldöngetés a libsik lejárt koráról és Európa új királyairól? És mégis kinek szól az saját magukon kívül, hogy barátságfüzet-szerűen üzengessenek az Indexnek?

Talán ahelyett, hogy Kocsis Máté elnézést kér minden kormánymédiánál dolgozó embertől Varga István helyett, így a harmadik kétharmad, a sajtó majdnem egészének tulajdonlása és persze a Példátlan És Soha Nem Látott Támogatás segítségével itt lenne az ideje újra megpróbálni valami olyan terméket is előállítani, ami nem csak a főnöknek tetszik.

 Akkor még az is lehet, hogy nem a főnöknek kell majd arra felhívni a figyelmet, hogy ezt kell venni.

Fekő Ádám / azonnali.hu

Megjelent a Magyar Nemzet, és megtagadta az elmúlt négy évét

Újra a szellemi szabadságharc frontvonalában - ezzel büszkélkedik az újraindult Magyar Nemzet.

Tíz hónappal a bezárása után újra megjelent a Magyar Nemzet – így is lehet értelmezni azt, hogy a lap ma ismét ott van az újságárusoknál. Vagy úgy is: először jelent meg Magyar Nemzet néven a Magyar Idők. A lap egy harmadik magyarázatot választott: azt hirdetik, négy év után jött ki először ma az újság.

 Négy év után - ezzel a címmel került a címlapra az aláírás nélküli vezércikk. Ebben azt hirdetik, hogy ott vannak újra a szellemi szabadságharc frontvonalában, és azt is, hogy a Magyar Nemzet már 2015. február 6-án elesett, most kell újrakezdeni.

Bátor párhuzamot vonnak a lap korábbi újraindulásával – mert már volt olyan, hogy nem jelent meg, 1944-ben a nácik bevonulása után betiltották. Ugyan a G-nap és 1944 történelmi súlya között mintha lenne némi különbség, ez sem probléma, "lám, nem csak a történelem, a sajtótörténet bakugrásai is ismétetelhetik egymást." A vezércikk hosszan idézi az újrainduláskor, 1945. május 1-jén írt köszöntést, amelyben azt írták: „sokan felteszik majd a kérdést, hogy ez a Magyar Nemzet mindenben örököse-e a réginek és egészen vállaljuk-e a múltat? A válasz: nem! Akkor politikai és egyéb körülmények egy és másban eltorzították a Magyar Nemzet igazi arcát.”

A címlap másik cikke is a médiáról szól: jó-e az, hogy egy alapítvány tulajdonában vannak a jobboldali médiaeszközök? Nem jelent túl nagy izgalmat, hogy a válasz igen. Nem is igaz a vád, hogy átalakították volna a médiapiacot, mert „az, hogy az alapítvány tulajdonába kerültek eddig is vállaltan jobboldali médiaeszközök, az aktuálisan fennálló közéleti erőviszonyokat valójában nem változtatja meg” – írják.

A 2-3. oldalon aztán már nem sok meglepetés akad. A legfontosabb témák, amelyekkel a belföld rovat foglalkozik:

  • Szocialista vesszőfutás Budapesten
  • Bukhatják fizetésüket a randalírozó képviselők
  • Vizsgáltja a rendőrség az SZTE irodabérlését
  • Nézőpont Intézet: Csődközelben a Jobbik
  • Szabó Balázs most vesz elégtételt egykori pártján

Az első Magyar Idők címlapján 2015-ben Rogán Antal kérdezte azt, szeretnénk-e, hogy az unokáink egy európai kalifátusban éljenek. A Magyar Nemzet olvasóinak most Boross Péter nagyinterjújával kell beérniük. Nézzük, milyen kérdésekkel próbálták megizzasztani az egykori miniszterelnököt!

"Önnek mit jelent a Magyar Nemzet hagyományos, konzervatív szellemben történő újraindítása?"

"Nem mindennapi az a gyűlölethadjárat, amit ellenünk rendeznek az unióban. Lehet, hogy az a vörös posztó számukra, hogy szilárd az ország és kormánya?"

"Vagy csak ellenséges, de legalábbis ellendrukker, aki vak ezekre az eredményekre a nemzetközi porondon?"

"Addig viszont, amíg a jelenlegi EU-vezetés regnál, végig átlátszó büntetőexpedíciókra számíthatunk?"

"Az iméntiek fényében milyen gondolatokkal, várakozásokkal tekint a javarészt még előttünk álló esztendőre nemzetközi és hazai viszonylatban?"

"Külföldön is általánosan tapasztalható a konzervatív értékek iránti gyűlöletkeltés. A kíméletlen fellépés tehát nem magyarországi specifikum?"

"Vannak régebbi, másféle mentalitású ellenzéki politikusok is."

"Az MTVA-székház elfoglalási kísérletét az ellenzéki sajtó megpróbálja úgy beállítani, hogy őket bántalmazták. Erről mi a véleménye?"

"Mi a ráció az unió lerohasztásában az illegális bevándorlás további támogatásával Németországban?"

"De hát éppen a sajtószabadság korlátozása, a migráció másokra erőltetése kelt olyan hatást, ami miatt sokan valóban a régi vészterhes időkre asszociálnak. Mit remélnek ettől?"

"Idehaza azonban nincsenek különösebb jelei, hogy a lakosság felülne az átlátszó kudarcpropagandának."

"A kulturális, tudományos területen sem csupa új arc van, s inkább a magát függetlennek mondó kormányellenes oldalhoz húznak."

A külföld rovat nem sok izgalmat tartogat, legfeljebb azt tudjuk meg, hogy Szíria szabadulna a nyugati harcosoktól, és hogy kritikus időszakban van az európai külpolitika, na meg hogy May Brexit-sikert ígért, akármit is jelentsen ez. Annál optimistább a gazdasággal foglalkozó pár oldal. Tállai András például elmondja, hogy magyar gyerekekkel képzeljük el a jövőt, kiderül, hogy érkeznek a megemelt fizetések, erősödik Magyarország központi szerepe azzal, hogy ide jön a volt KGST-bank, és még azt is megtudhatjuk, hogy „Kedvező hangulatban csökkent a BUX-index”.

A sportrovatban pedig végre megfejtik, miért nem baj az, hogy amíg Hosszú Katinka edz a Duna Aréna konditermében, addig senki más nem mehet be: „a torna ugyanis – főleg egy nőnél – intim tevékenység”.

Sztojcsev Iván /hvg.hu

Pincemélyre temették a Magyar Nemzet emlékezetét

Saját felületén is csak nehezen böngészhető a lap archívuma, megváltoztatott URL-címekkel süllyesztették el a régi tartalmakat.

Annyira tiszta lappal akart kezdeni az újra kormányakolba terelt Magyar Nemzet, hogy több év digitális emlékezetét süllyesztették el, nehogy könnyen visszakereshetőek legyenek a G-nap után megjelenő tartalmak. Bár az online archívum még elérhető, a URL-eket megváltoztatták, a korábbi formátumra így nem ad találatot a Google sem: „kintről"  csak a cikkek tárolt, formázatlan változatát lehet elolvasni – már ha emlékezünk az eredeti cikkcímre, egy-két kulcsszavára, a szerzőre, valamint kiírjuk a lap nevét is. 
 
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a Nemzet saját felületén próbálkozunk: a keresőprogram csupán a 2019. február 5. után megjelent írásokat ajánlja fel, a lap saját archívumában nem kutat.

Maga az archívum pedig szinte használhatatlan: 202 ezer cikket ajánl fel több mint 22 ezer oldalon, de csak tyúklépésben, oldalanként lépegetve tudunk itt böngészni

.Mivel egy oldal öt írást tartalmaz,  több mint négyezerszer kellene kattintanunk azért, hogy az archívum végére érjünk. Ez jócskán megnehezíti a keresést, és persze azt is, hogy bárki is tükröt tartson a NER-pártivá hangolt újságnak. A lap körüli változásoknak egyvalaki biztosan örül: Orbán Viktor.  
 
A miniszterelnök, aki (mint az Origo  egyelőre elérhető cikke emlékezet)  2015-ben, a Nemzet elvesztése után napbarnított, de morózus képpel forgatta a hozzá lojális Magyar Időket, most gyermeki elégedettséggel forgatja visszaszerzett játékát. Napra pontosan négy évvel a Simicska Lajossal folytatott médiaháború kitörése után.  A győzelemről tanúskodó képet pedig meg is osztja a Facebookon.
 
Az mno-s cikke egy része kereshetővé vált

A nap folyamán elérhetővé vált a G-nap utáni, az mno.hu oldalra felkerült cikkek egy része. Ezeket a magyarnemzet.hu archívumában keresve lehet megtalálni, de még nem az összeset. Az oldalon a keresés közben egy üzenet jelenik meg. E szerint a korábbi tartalmak feltöltése folyamatban van.

Milyen szabadságharc?

Disznóságnak tartja Murányi Gábor, ami a Magyar Nemzettel történt. Az újságíró-történészt – aki 1975-től dolgozott a lapnál, 1991-ben pedig politikai és lelkiismereti okokból távozott a szerkesztőségből – annak kapcsán kerestük meg, hogy a kormánypárti Magyar Idők február 6-án, a G-nap évfordulóján Magyar Nemzetté alakult. 

A Régi Nemzetesek Társaságában jelenleg gondolkodunk azon, hogy kell-e, érdemes-e megszólalnunk a mostani történésekre reagálva – mondta. Murányi ugyanakkor hozzátette: az egyesület már hivatalosan is megszűnt, a bíróságon sincsenek bejegyezve. Az újságíró hangsúlyozta azt is, hogy a Magyar Nemzet történetét nem szabad leegyszerűsíteni a G-nap előtti és G-nap utáni időszakokra, ez ugyanis megalázó. A Magyar Nemzet egykori munkatársa érdeklődésünkre értékelte a régi-új lap keddi számát.

Az utolsó Magyar Időkben azt hangsúlyozták, hogy semmi sem változik, ennek viszont ellentmondott az, amit az új főszerkesztő az Azonnalinak és a Népszavának mondott. Ballai Attila ugyanis azt nyilatkozta, hogy egy mérsékelt, nem a szavazóknak szóló, hanem kiegyensúlyozott sajtóra törekvő lap lesz a Magyar Nemzet – fogalmazott Murányi, aki szerint azt majd a lap további számai fogják eldönteni, hogy melyik változat érvényesül. A beköszöntő vezércikk Murányinak jelzés értékű, ebben ugyanis azt írják: „És újra a szellemi szabadságharc frontvonalában.”

Milyen szabadságharc? A saját tábora radikálisaival, vagy a szitokszavakkal ellátott balliberális értelmiség közötti harc folytatásáról írnak? – vetette fel Murányi Gábor, aki fontosnak tartotta leszögezni, hogy egy lapszámból nem lehet érdemi következtetéseket levonni.

Koncz Tamás / Népszava

Szabad sajtó

A miniszterelnök ismét kapott egy leckét arról, hogy a világ (vagy legalább a fele) valóban akaratból épül-e föl. A 2015-ben elindított Magyar Időkből például máig nem sikerült mérhető olvasói érdeklődést kiváltó újságot csinálni, pedig sem az akarat, sem a pénz nem hiányzott. A valóság ebben a tekintetben nem először leckézteti meg a kormányfőt: tűrhető focit sem sikerült fabrikálnia az elmúlt kilenc esztendőben, pedig ha valahol, hát a labdarúgásban meglehetősen egyértelmű volt, hogy mit akar, aki a passzokat osztja. Csak éppen a fociért kevésbé fáj a szívünk. Értékelhető futball nélkül akár évtizedekig is jól elvan egy ország, szabad és színvonalas sajtó nélkül viszont sehol sem tudtak eddig működő demokráciát legyártani.

Ha szabad egy gyakorlati tanácsot adnunk a legfőbb akaratnak médiaügyben: önálló elképzelés nélküli strómanokkal és kétlábú diktafonokkal fölösleges a „helyi közösségek minél teljesebb értékű tájékoztatásáról”, meg a „nemzeti értékeken alapuló magyar közbeszéd formálásáról” vizionálni (részletek a kormánypárti médiaholding alapító okiratából). Még konkrétabban: úgy biztosan nem fog menni, ha a pártmédia vezetőjének még abban az esetben sem lehet saját véleménye, ha pontosan ugyanazt állítja, amit pár hete a főnöke is mondott. „Ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más. Na, ebben kéne változtatni” (Varga István); „Remélem, összekapják magukat a konzervatív újságírók” (Orbán Viktor). Mégis, mi a lényegi különbség azon kívül, hogy az egyiknek szabad ilyet mondani, a másiknak nem? 
 
A tények azt mutatják, hogy minden olyan helyzetben, ami legalább minimális mértékben emlékeztet a versenyre, a valódi, vagyis az újságírói és szerkesztői szabadságon alapuló újságírás győz a tollbamondással szemben, és az utóbbi csak akkor kerekedik felül, ha az előbbit elföldelik. Invenció, hitelesség, hagyomány: ez teszi mértékadóvá a sajtót. És a G-nap évfordulóján aligha fölösleges hangsúlyozni: az első kettő nélkül a harmadik kevés. Különösen akkor, ha azt is úgy rekvirálták.
 
Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke  / Népszava
 
Kormánypropagandaként tért vissza a Magyar Nemzet

Egy év után tért vissza a nyomtatott Magyar Nemzet, miután a G-naptól kormánykritikussá vált újság Simicska Lajos oligarchától visszakerült a kormánypárt bűvkörébe. Az újság címlapján ezért is virít az, hogy Négy év után – annak a cikknek a címe, amelyben újra köszöntik az olvasóikat. Csak az érdekesség kedvéért hasonlítsuk össze az egy évvel ezelőtti utolsó előtti számot a mostani elsővel.

Mindössze két napot kellett várni a 2018-as választások után, hogy a Fidesz győzelmét követően Simicska Lajos bezárja médiafelületei egy részét, köztük megszüntesse a nyolcvan éve létező Magyar Nemzetet, amely a G-nap után erősen kormánykritikus hangnemre váltott. Ha nem nézzük az utolsó búcsúkiadványt, akkor tekinthetjük az április 10-i számot a legutolsó rendes lapszámnak, ezért ezt hasonlítottuk össze a most megszületett reinkarnációval.

A simicskás és az újra fideszes napilap közötti különbség már a címlapon is szembetűnik. A kötelező beköszönő vezércikk alatt vezetik fel azt a hisztérikus hangulatú cikket, amelyben Varga István, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány nemrég lemondott vezetőjének szavaira reagálnak, miszerint a jobboldali sajtó silány a kormánykritikus médiához képest.

Az első oldalakon látható cikkek alapján gyakorlatilag a hülye is észreveszi a különbséget a Simicska-féle meg a pártpropagandának szánt Magyar Nemzet között. Előbbi az első oldalain a választási káosszal, Vác alpolgármesterének nem túl ízléses ünneplésével, Vona Gábor visszavonulásával és azzal foglalkozik, hogy a Fidesz a választások után nekiront a sajtónak és az önkormányzatoknak. Emellett írtak az LMP-s belviszályról, az Együtt 150 millió büntetéséről, a CEU Bécsbe költözéséről és arról, hogy tömegek lépnének be a Momentumba.

Ehhez képest a vadiúj Magyar Nemzet első két oldala olyan, a kormánypropagandából már jól ismert témákat feszeget, mint:

  • az MSZP bohócot csinál magából;
  • az ellenzéki képviselők randalíroztak és ezért fizethetnek;
  • csődközelben a Jobbik;
  • és egy kiugrott jobbikos feljelenti volt pártját.

Ami érdekes még, hogy a többi belső oldal tele van átvett MTI-s kishírrel, majd egy egész oldalas Boross Péter-interjú is helyet kapott, amelyben a volt miniszterelnökkel szó szerint kimondatják – rögtön a cikk legelején –, hogy örvendetes számára a Magyar Nemzet újbóli megjelenése, és hogy jelentős lehet a szellemi öntisztulás, bármit is jelentsen ez. Egyébként maga az interjú is erős, a kérdések a legkevésbé sem távolságtartók, a második szó szerint így hangzik: Nem mindennapi az a gyűlölethadjárat, amit ellenünk rendeznek az unióban. Lehet, hogy az a vörös posztó számukra, hogy szilárd az ország és kormánya? – szól az elfogultságát egy pillanatig sem leplező kérdés.

A külföldi híreket gyűjtő hetedik oldal semmi másból nem áll, mint három darab migránsos hírből. Az egyik azzal vádolja a nyugati országokat, hogy nem akarják hazaküldeni a szélsőségeseket, a másik a vallási jelképek viseléséről szóló svájci szavazásról, a harmadik pedig az uniós külpolitika összeomlásáról, amelyben természetesen közrejátszik a migráció is.

Ami látványos, hogy amíg a simicskás Nemzet 8–9. oldalain kizárólag választás utáni mérges és/vagy csalódott véleménycikkeket lehetett olvasni, addig a fideszes Nemzet ugyanezen oldalain kizárólag külpolitikai hírek és MTI-átvételek vannak. Aztán a valódi kemény vélemény a 11. oldalon jelenik meg. A nagy visszhangot kiváltó Varga István-nyilatkozatra adott, a címlapon már felvezetett reakció igazán páratlan a maga műfajában, hiszen Szánthó Miklós, az egyik legnagyobb fideszes álcivil szervezet, az Alapjogokért Központ igazgatója megy neki Vargának és a nem kormányközeli médiának olyan lendülettel, ami még a boldogult Magyar Időktől is szokatlan lenne.

A balliberális oldal valójában nem híve a jó újságírásnak és médiapluralizmusnak, mert csak saját szájszagos leheletét szereti viszontérezni a nyilvánosságban – ellenkező esetben a megfélemlítés és fenyegetés hol burkolt, hol nyílt eszközeivel terrorizálja a más véleményen lévőket – írja Szánthó az Egyesült erővel című publicisztikában, amelynek utolsó előtti mondata elég jól összefoglalja a kormány célját és véleményét a média központosításáról: A cél márpedig világos: a progresszív gyökerű hírhamisítás, dezinformálás, a politikai korrektség elleni fellépés, a nemzeti-polgári oldal megerősítése, hogy a valódi konzervatív-keresztény gondolat ugyanolyan érvényességgel lehessen jelen a közéletben, mint a balliberális.

A 12–13. oldal a sikerpropaganda helye látszólag, mert a nagycikkekből megtudhatjuk, hogy a kiskereskedelmi üzletek forgalma 4,1 százalékkal nőtt, megérkeznek a megemelt fizetések a számlákra, 2250 milliárd forint ment a családoknak 9 év alatt, és a Budapest a világon a legjobb úti cél. Ami érdekes: egy rövidhírt az is megért, hogy a kormány kénytelen 23 milliárd forintot fizetni a Sodexónak. Ezzel szemben a simicskás Nemzet az MTVA választási műsorával, filmkritikákkal, apró kulturális hírekkel és Enyedi Ildikóval foglalkozott. A sikerszéria folytatódik a 14. oldalon is – még a BUX-index csökkenéséről is úgy írnak, hogy „Kedvező hangulatban csökkent a BUX-index".

Kulturális szempontból semmi eget rengető nincs, sehol egy kultúrharc vagy Kárpátia-albumkritika, ahogy a sportcikkeknek helyet adó oldalakon sem látni igazán izgalmas tartalmat egy Kiss Gergely-interjún kívül.

Ami érdekes még, hogy az új Magyar Nemzet az egy évvel ezelőttihez képest olcsóbb, 235 forint helyett 180 forintba kerül az újság, bár ennyibe került a nyomtatott Magyar Idők is. Szintén érdekesség még, hogy az új Magyar Nemzetben egyetlenegy darab reklám sincs.

Online egyébként úgy néz ki, hogy az Mno.hu át van irányítva a Magyarnemzet.hu linkre. Ezen az oldalon van egy külön archívum a korábbi Nemzet-cikkekből, de nem lehet keresni bennük, csak ömlesztve van 20 ezer oldalnyi cikk. Ennek köszönhetően a régi MNO-cikkeket nem lehet megtalálni, hiszen megváltozott az URL-jük, viszont rendesen megkeresni sem lehet ezeket az archívumban. Ráadásul a szövegeket ömlesztve öntötték be az új archívumba, elvesztek a képek, a linkek, a beágyazások – ilyen durván újság még nem bánt el saját múltjával. Ezt a kulturális veszteséget csak részben ellensúlyozza, hogy az Arcanum felületén 2016-ig továbbra is hozzáférhetők legalább a régi nyomtatott lapszámok. A magyaridok.hu viszont önmaga archívumává változott, a mai naptól kezdve nem frissül többet.

FRISSÍTÉS: Olvasónk hívta fel rá a figyelmet, hogy létezik egy módszer, amivel a régi tartalmakhoz a lapozgatásnál könnyebben hozzá lehet férni. A kereső alapműködésben beállítottak egy féléves időkorlátozást - vagyis jelenleg 2018. augusztus 6. a kezdődátum -, vagyis ha átírjuk ezt a dátumot (vagy az url-ben az időre vonatkozó tagot), akkor a korábbi találatokat is kidobja. A fenti jelenség egyben azt is bizonyítja, hogy szándékosan tették a 2018 előtti anyagokat nehezebben megközelíthetővé.

A nap folyamán egy közlemény is kikerült ezzel a szöveggel: "A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük."

Sajó Dávid / Index

Az újságírói képességek odaát vannak...

Szögezzük le: nem, nem az Index.hu újságíróinak készül a lap. Azon sem lepődünk meg, ha sajátos módon értelmezi a visszatért Magyar Nemzet cikkeit. Azon viszont igencsak, amikor a következő zárógondolathoz ér a „független”, „jótollú” szerző:„ Ezen az oldalon van egy külön archívum a korábbi Nemzet-cikkekből, de nem lehet keresni bennük, csak ömlesztve van 20 ezer oldalnyi cikk. Ennek köszönhetően a régi MNO-cikkeket nem lehet megtalálni…”

Nem állítjuk, hogy szándékos hazugságról lenne szó, hiszen a szerző internetezéssel kapcsolatos képességeivel nem vagyunk tisztában, ellentétben a PhD tézisek igényességének határát súroló Magyar Nemzet kritikájával. Az azonban hihetetlen, hogy az egész Index.hu-nál egyetlen ember sincs, aki azt mondja: – Figyelj! Én megnyitottam a magyarnemzet.hu oldalt, rákattintottam a keresőre – tudod, az a nagyítónak kinéző ikon –, ott kiválasztottam, hogy az Archívumban szeretnék keresni, és működött. Ne zülleszd már kiscsoportos óvodás szintre az Index szerkesztőségét ezzel a hazugsággal!

Nagy Árpád / Magyar Nemzet

gondola összeállítás
MTI Hírfelhasználó