A nép nélküli populista
A sárga mellényes tüntetők nem hasonlítanak senkihez. A Franciaországból érkező hírek minden eddiginél világosabban a XXI. század hírei. Egyik oldalon a megfoghatatlan, a múlt század politikai kínálatából kiábrándult ezer fejű hidra, a nép, a másik oldalon pedig a régi szemetet új köntösben megjeleníteni akaró elit, amelynek jószerivel immár semmi társadalmi hitele sincs.
2018. december 9. 10:19

„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” írta annak idején Batsányi János, s ha költő volnék, én se fogalmaznék ma másképp.

Párizs (pontosabban Franciaország) jól jelzi, hogy a nép kezében milyen politikaformáló erővé tárgyiasulhat az a kommunikációs-technológiai forradalom, amely – ha jól használják – már-már kezelhetetlenné teszi a mindenkori hatalomnak ellenszegülő tömeget. Szerveződni máskor is szerveződtek már így megmozdulások, de ez most más. Itt nincs központ, nincs „Szmolnij”, ahonnét a politikai ukázok jönnek, a tiltakozás gócai (egyelőre?) nem kapcsolódnak össze, ám „elszigeteltségükben” is roppant virulensek és hatékonyak. Az elit uralkodó osztaga ettől aztán kissé szédeleg is, nem leli hol keresse, hogyan azonosítsa be tárgyalópartnereit. Nem tudja, kit, mivel és miként manipuláljon, illetve, ha elvileg tudja is, gyakorlatilag túl sok fronton kellene egyszerre tárgyalnia és csapdákat felállítania. S ez, úgy fest, meghaladja a képességeit.

Macron bajban van.

Nagy bajban.

Amikor a neoliberalizmus populista verziójaként kitalálták őt, ötletgazdái nem számoltak azzal, hogy a populizmus csupán akkor lehet hatásos, ha legalább a nép valamely csoportja, netán csoportjai fölfedezik benne a saját képviselőjüket. Ha kezdetben volt is (talán) ilyen illúzió, a színrelépését követő igen rövid időn belül Macron ezt hamarosan eloszlatta. Most amikor a legkülönbözőbb rétegek kelnek föl ellene, avval kell(ene)szembesülnie, hogy ha hátra néz, egyetlen társadalmi csoportot sem fedezhet föl maga mögött. Ami egyúttal azt is jelenti, hiába is akarna, egyetlen csoportot sem képes a másik ellen kijátszani.

Szegény Emmanuel magányos.

Hogy is ne lenne az?

Hiszen a nép nélküli populista szerepe, amit olyan büszkén elvállalt, kiderült, milyen hálátlan feladat. Sem a rokon-média szíves segedelme, sem a saját kezűleg is művelt túlméretezett öntömjénezés nem képes ezt ellensúlyozni.    

Ráadásul a franciákra mostanság nemigen jellemző, hogy könnyen bedőlnek a Messiásoknak. Kiváltképp akkor nem, ha a megváltás ígérete korántsem a mára, még csak nem is a közeli jövőre, hanem a holnapra, sőt a holnaputánra vonatkozik. Mindennapi tapasztalataik bázisán elég hamar átlátták, hogy Macron hosszú távú ígéretei nem egyebek, mint a kíméletlen profitérdekek aktuális fedőszövegei. Ezért aztán nem csoda, hogy bár az utcai felfordulással nem igazán szimpatizálnak, túlnyomó többségükben most mégis az ellenszegülőket támogatják. Rendet akarnak, de véletlenül sem a régi rendet. 

Nem tudni persze, mi lesz a konfliktus kimenetele. Ha szellemi innovációi nincsenek is, a régi elitnek szinte kimeríthetetlenek az anyagi és logisztikai tartalékai. Léteznek továbbá jól beolajozott erőközpontjai, ami – legalábbis a politikában – előny. A másik oldal viszont szétszórt, s ez – noha módszerként hatásos – csupán egy ideig működik. Ha előbb-utóbb nem alakít ki valamilyen közös stratégiát a nép, lehet, hogy látványosan megrendítheti ugyan a régi elit hatalmát, de vonzó alternatívát aligha lesz képes kínálni helyette.

Egyelőre minden mozgásban van, egy azonban nem lehet vitás. Macron pozíciója inog.

És ha otthon ilyen nagy a baj, vajon miért képzeli azt, hogy ő hivatott az Európai Uniót is megváltani?

Galló Béla

politológus

mozgasterblog.hu
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
  • Több halálutat is átépítenek
    Hamarosan négysávos úttá építik át az M1-es és az M7-es egy-egy viszonylag rövid, de annál balesetveszélyesebb leágazását. Az M70-est az év végén, az M15-öst jövő tavasszal adják át a forgalomnak. Dolgoznak a kivitelezők több országos főút bővítésén is, ahol ma még sok baleset történik.
  • Ellenszer
    A harminc éve hegemón helyzetben lévő neoliberális „washingtoni konszenzus” lebomlása lehetőséget ad arra, hogy a jobboldal megerősítse pozícióját, mint a globalizáció veszteseinek képviselője. Ehhez természetes eszmei partnerének, a konzervativizmusnak fel kell fedeznie gazdag szociálkonzervatív hagyományát.
  • Építkezés és gyűlölködés közül kell választani
    Míg az ellenzék békétlenséget, addig a kormánypártok építkezést és fejlődést kínálnak a választópolgároknak, akiknek e két lehetőség közül kell választaniuk az októberi önkormányzati voksoláson – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kósa Lajos, a Fidesz önkormányzati választásokért felelős kampányfőnöke, aki komoly indulatokra és hazugságokra számít az ellenzéki pártoktól a most kezdődő kampányidőszakban.
MTI Hírfelhasználó