Erkölcsileg megint megbukott az amerikai „demokrácia”. Kiderült, hogy az úgynevezett „demokrata” politikai holdudvar a rágalmazást, valaki hírnevének a besározását magától értetődően alkalmazható politikai műveletnek tartja.

És a rágalmazás jó üzlet is az USA híres piacgazdaságában.

Mint a híradás szól: a „Brett Kavanaugh konzervatív főbírót szexuális erőszakkal vádoló nők egyike, Judy Munro-Leighton elismerte szombaton, hogy hazudott, és soha nem is találkozott a főbíróval.”

Mindez köznapi hír az atlanti birodalmon belül.

Azaz a jogállamiság még valamennyire fontos a tengerentúlon - legalábbis az elszigetelt jobbaknak.

„Brett Kavanaugh főbírót szenátusi meghallgatása idején több nő is megvádolta évtizedekkel korábbi szexuális zaklatásokkal és szexuális erőszakkal. A főbíró jelölését október 6-án megszavazta a szenátusi bizottság republikánus többsége, és azóta az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróság tagja.”

Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.

„Chuck Grassley irodájának közleménye szerint Judy Munro-Leighton azzal vádolta meg Kavanaugh-t, hogy a főbíró és az egyik barátja ’többször is megerőszakolták egy kocsi hátsó ülésén.’ Ezeket a vádakat először egy névtelen levélben Kamala Harris kaliforniai demokrata párti politikussal közölte.”

Névtelen levél… A „demokraták” politikai világa.

Később a rágalmazó „elektronikus levelet küldött az igazságügyi bizottságnak is, ezúttal már felfedve a személyazonosságát. A bizottság vizsgálódni kezdett és gyorsan megállapította, hogy Munro-Leighton egy Kentuckyban élő baloldali aktivista, aki évtizedekkel idősebb a főbírónál, soha nem találkozott vele.”

Erről nem kell komédiát írni. Maga a komédia.

„Julie Swetnick eskü alatt vallotta, hogy Kavanaugh évtizedekkel korábban jelen volt akkor, amikor többen megerőszakolták őt. A nő egyébként később az NBC televíziónak adott interjújában részben visszavonta állításait, részben ellentmondásokba keveredett.”

Ezekre az emberekre épít a Demokrata Párt.

„Donald Trump elnök szombaton bejegyzésben reagált a fejleményekre. "Mi van a többiekkel? Hol vannak az ügyben a demokraták?" - írta Trump. 

És még finom is volt az elnök.

„Christine Blasey Fordról, arról a kaliforniai pszichológusról, aki a meghallgatáson Kavanaugh legfőbb vádlója volt, a napokban a Slate internetes portál megírta: ügyvédnője, Debra Katz közreműködésével számlát nyitott, amelyre adományokat vár. A nő azt állítja: szenátusi ’szereplése’ miatt halálos fenyegetéseket is kapott, ezért személyes biztonságára sokat kell költenie. A számlára eddig már több mint 800 ezer dollár érkezett. Emellett Blasey Fordnak egy könyvkiadó egymillió dolláros szerződést is ajánlott története megírására.”

Azaz a rágalmazás remek üzlet is Amerikában.

Ez az aljasságtömeg fizikai fájdalmat is okoz, ha mögéje nézünk. Az USA ugyanis ezt a „demokráciát” akarja exportálni vérgőzösen már évtizedek óta. Demokratikusan megválasztott elnököket buktatnak meg – s erre utólag büszkék –, embereket ölnek meg, városokat, kultúrákat rombolnak le azért, hogy ezt az undorító hitványságot, amelyet „demokráciának” hazudnak, elterjesszék a földgolyón.

Nem csak „a világ egy-hatodán” – miként ezt az egykori „kommunista demokrácia” szörnyetegei elérték.

Rágalmazás mint politikai művelet

Erkölcsileg megint megbukott az amerikai „demokrácia”. Kiderült, hogy az úgynevezett „demokrata” politikai holdudvar a rágalmazást, valaki hírnevének a besározását magától értetődően alkalmazható politikai műveletnek tartja.

És a rágalmazás jó üzlet is az USA híres piacgazdaságában.

Mint a híradás szól: a „Brett Kavanaugh konzervatív főbírót szexuális erőszakkal vádoló nők egyike, Judy Munro-Leighton elismerte szombaton, hogy hazudott, és soha nem is találkozott a főbíróval.”

Mindez köznapi hír az atlanti birodalmon belül.

„Chuck Grassley, a szenátus igazságügyi bizottságának vezetője a hamis állításokról szóló dokumentumokat megküldte Jeff Sessions igazságügyi miniszternek és Christopher Wray igazgatónak, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vezetőjének. A minisztérium várhatóan megindítja az eljárást hamis állítások és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt.”

Azaz a jogállamiság még valamennyire fontos a tengerentúlon - legalábbis az elszigetelt jobbaknak.

„Brett Kavanaugh főbírót szenátusi meghallgatása idején több nő is megvádolta évtizedekkel korábbi szexuális zaklatásokkal és szexuális erőszakkal. A főbíró jelölését október 6-án megszavazta a szenátusi bizottság republikánus többsége, és azóta az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróság tagja.”

Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.

„Chuck Grassley irodájának közleménye szerint Judy Munro-Leighton azzal vádolta meg Kavanaugh-t, hogy a főbíró és az egyik barátja ’többször is megerőszakolták egy kocsi hátsó ülésén.’ Ezeket a vádakat először egy névtelen levélben Kamala Harris kaliforniai demokrata párti politikussal közölte.”

Névtelen levél… A „demokraták” politikai világa.

Később a rágalmazó „elektronikus levelet küldött az igazságügyi bizottságnak is, ezúttal már felfedve a személyazonosságát. A bizottság vizsgálódni kezdett és gyorsan megállapította, hogy Munro-Leighton egy Kentuckyban élő baloldali aktivista, aki évtizedekkel idősebb a főbírónál, soha nem találkozott vele.”

Erről nem kell komédiát írni. Maga a komédia.

„Julie Swetnick eskü alatt vallotta, hogy Kavanaugh évtizedekkel korábban jelen volt akkor, amikor többen megerőszakolták őt. A nő egyébként később az NBC televíziónak adott interjújában részben visszavonta állításait, részben ellentmondásokba keveredett.”

Ezekre az emberekre épít a Demokrata Párt.

„Donald Trump elnök szombaton bejegyzésben reagált a fejleményekre. "Mi van a többiekkel? Hol vannak az ügyben a demokraták?" - írta Trump. 

És még finom is volt az elnök.

„Christine Blasey Fordról, arról a kaliforniai pszichológusról, aki a meghallgatáson Kavanaugh legfőbb vádlója volt, a napokban a Slate internetes portál megírta: ügyvédnője, Debra Katz közreműködésével számlát nyitott, amelyre adományokat vár. A nő azt állítja: szenátusi ’szereplése’ miatt halálos fenyegetéseket is kapott, ezért személyes biztonságára sokat kell költenie. A számlára eddig már több mint 800 ezer dollár érkezett. Emellett Blasey Fordnak egy könyvkiadó egymillió dolláros szerződést is ajánlott története megírására.”

Azaz a rágalmazás remek üzlet is Amerikában.

Ez az aljasságtömeg fizikai fájdalmat is okoz, ha mögéje nézünk. Az USA ugyanis ezt a „demokráciát” akarja exportálni vérgőzösen már évtizedek óta. Demokratikusan megválasztott elnököket buktatnak meg – s erre utólag büszkék –, embereket ölnek meg, városokat, kultúrákat rombolnak le azért, hogy ezt az undorító hitványságot, amelyet „demokráciának” hazudnak, elterjesszék a földgolyón.

Nem csak „a világ egy-hatodán” – miként ezt az egykori „kommunista demokrácia” szörnyetegei elérték.