Kövér: meg kell becsülnünk múltunk nagy alakjait
Meg kell becsülnünk múltunk nagy alakjait és helyesen kell értelmeznünk sorsfordulóinkat az Országgyűlés elnöke szerint. Kövér László Tisza István miniszterelnök halálának 100. évfordulója alkalmából tartott szerdai budapesti koszorúzáson azt mondta, hogy a tragikus sorsú egykori miniszterelnök megérdemelné, hogy történelmi nagyságaink közé emeljék.
Utoljára frissítve: 2018. október 31. 15:17
2018. október 31. 12:56

A házelnök a megemlékezés előtt az M1 aktuális csatornának nyilatkozva azt mondta, Tisza Istvánra rengeteg rágalmat és mocskot ragasztottak az elmúlt 70 évben, de eljött az ideje annak, hogy ne csak fejet hajtsanak előtte, hanem reálisan értékeljék.

Tisza Istvánt a zuglói Hermina úti Róheim-villában gyilkolták meg 100 éve.

Az ott tartott szerdai megemlékezésen Kövér László azt mondta, végre rehabilitálni kell múltunkat, és újra kell fogalmaznunk az elmúlt több mint ezer esztendőt, különösen a 20. századi történelmet, annak érdekében hogy helyesen lássuk a ma kihívásait is.

Kövér László a rendszerváltoztatás kudarcterületének nevezte a történelemoktatást. Szerinte gyakorlatilag ugyanazt a marxista, posztmarxista koloncot cipeljük a nyakunkban, mint amit a második világháború után a nyakunkba akasztottak. Itt az ideje, hogy végre megpróbáljuk magunk értelmezni a történelmünket és visszavenni azt, ami a miénk – hangoztatta a házelnök.

Úgy vélte, Tisza Istvánnak éppen a tragikumában tükröződött a nagysága, hiszen ő sem tudott olyan megoldást találni, ami megmenthette volna Magyarországot. Szerinte vannak olyan történelmi helyzetek, amikor nagyon nehéz a megmaradás érdekében a rossz, a még rosszabb és a tragikus között választani.

Hozzátette: a mai korszak ugyan nem ilyen, bár most is nehéz és válságokkal teljes az idő az egész világon. A jövőnk van veszélyben, de ha a mozgásterünket kihasználjuk, ami Tiszának és kortársainak nem sikerült, akkor Magyarország nem csak elkerülheti a veszélyeket, hanem fennmaradhat az elmúlt 8 év emelkedő pályáján – mondta a házelnök.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója a megemlékezésen a 20. századi magyar történelem egyik kiemelkedő politikusának nevezte Tisza Istvánt, aki államférfivá emelkedett, és aki a vitákban mindig nemes ellenfél volt.

Felidézte, Tisza István 1914-ben, a trónörökös pár, Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége szarajevói meggyilkolása után is olyan megoldást próbált keresni, amivel elkerülhető lehet a háború, ám ez nem sikerült. Amikor azonban a többség arról döntött, hogy háborúval kell megoldani a konfliktust, attól kezdve következetesen kiállt emellett – fűzte hozzá.

Arról beszélt, „van, amikor a többség döntése nem biztos, hogy a kisebbségnek jó”, de ha a célok ugyanazok, akkor az ország érdekében össze kell fogni, és erre Tisza István képes volt politikusként és katonaként is.

Azt mondta, Tisza István az utolsó pillanatig szolgálta a hazáját, addig, amíg életét kioltották a golyók, melyek „egyúttal pontot tettek az egykori Magyarország történetének végére”.

A megemlékezés végén Kövér László, valamint a Corvin-lánc testület elnöke, Vizi E. Szilveszter és Marton Éva alelnök megkoszorúzta a Róheim-villán elhelyezett, a miniszterelnök meggyilkolására emlékeztető táblát.

Lázár János miniszterelnöki biztos, fideszes országgyűlési képviselő, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója (b-j) beszélget Tisza István emléktáblájának koszorúzása előtt a Róheim-villa kertjében 2018. október 31-én. Tisza István egykori miniszterelnököt a villában gyilkolták meg 100 éve, 1918. október 31-én. MTI/Máthé Zoltán

Kövér László, az Országgyűlés elnöke koszorúz Tisza István emléktáblájánál, a budapesti a Róheim-villa kertjében 2018. október 31-én. Tisza István egykori miniszterelnököt a villában gyilkolták meg 100 éve, 1918. október 31-én. MTI/Máthé Zoltán

A koszorúzáson mások mellett jelen voltak a Corvin-lánc testület, a Tisza István Baráti Társaság, valamint a Tisza-család tagjai, továbbá Lázár János miniszterelnöki biztos.

Emlékkonferencia az Országházban

Tisza István néhai miniszterelnök halálának századik évfordulója alkalmából rendezett konferenciát az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága a Magyar Történelmi Társulattal (MTT) 1918 - A nagy összeomlás címmel szerdán a Parlamentben. Az eseményen bemutatták az Ahogy éltem, úgy fogok meghalni - Tisza István tragédiája című dokumentumfilmet.

Lázár János fideszes országgyűlési képviselő a tanácskozást megnyitó beszédében azt mondta, hogy bár a néhai kormányfő önmeghatározása szerint szabadelvű volt, ez azonban akkor mást jelentett: ő biztosan máshová tartott, mint azok, akiket ma neveznek liberálisoknak.

Tisza István ellene volt az üres szólamoknak, a cselekvés nélküli szavaknak - idézte fel Lázár János, aki szerint az egykori kormányfőnek példaképnek kellene lennie a jelen és a közeljövő magyar politikusai számára, ha az országot újra azzá a nagy állammá akarják tenni, amely ezer éven át, a miniszterelnök meggyilkolásáig létezett.

Felidézte, hogy korszakában távol állt egymástól a protestantizmus és a katolicizmus, így kivételes szorgalom és tudás kellett ahhoz, hogy a katolikus Habsburgok birodalmában egy kálomista magyar középnemes emelkedhessen az ország ilyen magas közjogi tisztségébe.

A képviselő azt hangoztatta, hogy Tisza István körül változott a világ, és nem fordítva: ő egy helyben állt, megmaradt keresztyénnek, harcosnak és magyarnak.

Ugyan politikáján többször módosított, ezt csupán azért tette, hogy a hitét, az elköteleződését soha ne kelljen megmásítania - tért ki a néhai miniszterelnök elvhűségére.

Lázár János jelezte, Tisza István azt vallotta, hogy az ember személyes erkölcse a politikáját is meghatározza: úgy vélekedett, hogy hitvány ember nem csinálhat jó politikát.

Lázár János miniszterelnöki biztos, fideszes országgyűlési képviselő nyitóbeszédet mond az "1918 - A nagy összeomlás" című konferencián és az "Ahogy éltem, úgy fogok meghalni" - Tisza István tragédiája című dokumentumfilm bemutatóján az Országházban 2018. október 31-én. A megemlékezést az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Magyar Történelmi Társulat rendezte. Tisza István egykori miniszterelnököt 100 éve, 1918. október 31-én gyilkolták meg. MTI/Szigetváry Zsolt

Köszöntőjében Bellavics István, az Országgyűlés Hivatalának közgyűjteményi és közművelődési igazgatója hangsúlyozta: Tisza István nem a halálra készült, hanem élete utolsó heteiben is lázasan dolgozott, hogy kiutat találjon az egyre beszűkülő lehetőségek között a világháborús vereség után.

Eszményeiben és istenhitében nagyon szilárd, konok politikus volt. Ezekből az értékekből nem engedett, ezért ellenfeleket, sőt egyre több őt gyűlölő ellenséget szerzett - közölte.

A miniszterelnök ismerte korszakát, és nagyon komolyan vette, hogy megpróbálja akadályozni az egyre terjedő radikális mozgalmak fellendülését - mondta.

Tisza István nem várta a halálát, hanem épp a kibontakozáson dolgozott. Ennek ellenére meggyilkolásának napja, 1918. október 31-e mégis szimbolikus dátuma lett a magyar történelemnek. Halála egy nagy, ellentmondásos korszak végét és a történelmi Magyarország szétesését is jelenti mindmáig - jelentette ki Bellavics István, aki a modern Magyarország egyik legkiemelkedőbb politikusának nevezte a hajdani miniszterelnököt.

Maruzsa Zoltán Viktor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős helyettes államtitkára Tisza István utolsó hónapjáról beszélt.
Az eseményen részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

A konferenciát Hermann Róbert, az MTT elnöke vezette le.

A rendezvény meghívójában azt írták, a tanácskozáson neves történészek vizsgálják, hogy milyen folyamatok vezettek a dualista magyar állam széteséséhez. A program szerint előadást tartott ifj. Bertényi Iván, Hatos Pál, Katona Csaba, Kovács Dávid, Révész Tamás, Tamara Scheer, valamint Szarka László is.

Gróf Tisza István, aki 1903-1905, majd 1913-1917 között Magyarország miniszterelnöki tisztségét töltötte be, 1861. április 22-én született Pesten.

Politikuscsaládban látta meg a napvilágot. Apja, Tisza Kálmán 1875-től 1890-ig állt a kormány élén - a mai napig nem volt olyan miniszterelnök, aki ennél hosszabb időt töltött volna hivatalban.

Tisza István a debreceni református kollégiumban érettségizett, majd német egyetemeken tanult jogot. Húszévesen már megyei tiszteletbeli főjegyző volt, 1886-ban pedig országgyűlési képviselővé választották, és hamarosan a Szabadelvű Párt vezéregyénisége lett.

Az obstruáló parlamenti ellenzékkel vívott harcával elnyerte I. Ferenc József osztrák császár, magyar király rokonszenvét, aki 1903 novemberében őt bízta meg kormányalakítással. A helyzeten azonban csak átmenetileg tudott úrrá lenni, és javaslatára a király 1904 végén feloszlatta az Országgyűlést. Az új választásokon az egyesült ellenzék győzött, ezt követően Tisza István 1906-ban feloszlatta pártját, visszavonult a politikától.

A koalíciós kormány bukása után, 1910-ben újjászervezett Nemzeti Munkapárt fölényes győzelmet aratott a választásokon. Ettől kezdve ténylegesen ő irányította a politikát: 1912. május 23-án házelnökként új házszabályt szavaztatott meg, miközben az utcán tízezrek tüntettek a kormány ellen.

A parlamenti ellenzéket is kemény kézzel zabolázta meg: mivel a hadsereg reformját elengedhetetlennek tartotta, 1912. június 4-én karhatalommal vezettette ki az obstruáló képviselőket.

Tisza István 1913-tól állt ismét a kormány élén. Kezdetben a háború ellen foglalt állást, mert felkészületlennek tartotta az országot. A világháborút kirobbantó szarajevói merénylet után feladta tartózkodó attitűdjét, és minden erejét a háborús célok szolgálatába állította. A Ferenc József halála után, 1916-ban trónra kerülő IV. Károly nem rokonszenvezett vele, és 1917 júniusában felmentette.

A háború végére a régi rend jelképének számított, kétszer is rálőttek az utcán.

Az őszirózsás forradalom során, 1918. október 31-én Hermina úti villájában lőtte agyon négy katonaruhás fegyveres.

Szimbolikusan Tisza István meggyilkolásával szűnt meg a történelmi Magyarország, halálával egy időben omlott össze a nevével szorosan összeforrt dualista állam.

Kövér László házelnök (elöl, középen) és Lázár János miniszterelnöki biztos, fideszes országgyűlési képviselő (elöl, b) az "1918 - A nagy összeomlás" című konferencián és az "Ahogy éltem, úgy fogok meghalni" - Tisza István tragédiája című dokumentumfilm bemutatóján az Országházban 2018. október 31-én. Mögöttük Hende Csaba, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő és Stumpf István alkotmánybíró (b-j). A házelnök mellett jobbra Bellavics István, az Országgyűlés Hivatala közgyűjteményi és közművelődési igazgatója (elöl, j2) és Hermann Róbert hadtörténész (elöl, j). MTI/Szigetváry Zsolt

Tisza István halála a hagyományos politikai kultúra végét jelentette

Tisza István halála nemcsak a történelmi Magyarország, hanem a hagyományos politikai kultúra végét is jelentette az országban - mondta a Magyar Történelmi Társulat elnöke az M1 aktuális csatornán szerdán, az egykori miniszterelnök halálának 100. évfordulóján.

Hermann Róbert hozzátette: annak ellenére, hogy az első világháborúba betöltött szerepe miatt 1918. október 31-ei halálakor Magyarország egyik leggyűlöltebb embere volt, Tisza István meggyilkolása országszerte döbbenetet keltett, halálát legnagyobb politikai ellenfele, Károlyi Mihály, az első magyar köztársasági elnök is meggyászolta.

Felidézte: Tisza István az 1880-as években kezdte politikai pályáját. Fiatal korában arról írt, hogy Magyarországot önálló államként képzeli el, de a nagyhatalmak szorításában nem látott valós lehetőséget erre, így később az Ausztriával kialakított kapcsolat fenntartása mellett döntött. Úgy gondolta, a parlamentben dolgozni és nem vitatkozni kell, ennek érdekében akár az amúgy általa pártolt liberális szabadságjogokat, a választójogot, a sajtószabadságot és a gyülekezési jogot is korlátozta - jegyezte meg a történész.

Emlékeztetett: Tisza István a legvitatottabb döntését 1914-ban hozta, amikor miniszterelnöksége alatt Magyarország belépett az első világháborúba. A kormányfő először nem támogatta Magyarország hadba vonulását, mivel katonailag nem tartotta elég felkészültnek a monarchiát, de a német császár komoly nyomására végül a háború mellett döntött.

Hermann Róbert a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában arról is beszélt, hogy az évforduló alkalmából emlékkonferenciát tartanak az Országházban, ahol magyar és osztrák történészek segítségével igyekeznek összetett képet festeni Tisza István életéről és a magyar politikában betöltött szerepéről.

Tisza István nem ismerte a félelmet

Tisza István egykori miniszterelnök nem ismerte a félelmet, kivételes lelkiereje volt - mondta Hatos Pál történész, a Kaposvári Egyetem művészeti karának dékánja az M1 aktuális csatorna szerda reggeli műsorában.

A történész rámutatott arra, Tisza István kálvinista meggyőződése, az eleve elrendelésben való hite abban is nagy szerepet játszott, hogy a nehéz időkben sem hagyta el Budapestet.

Ez a kivételes akaraterő ugyanakkor ahhoz is vezetett, hogy nem volt képes módosítani, belátni dolgokat - tette hozzá.

Hatos Pál szerint Tisza István tragikus alak, aki tragikus hibákat is elkövetett, az biztos azonban, hogy az az erkölcsi kiállás, az a lelkierő és bátorság, amivel a meggyőződését követte, példaértékű.

A történész hozzáfűzte, Tisza István meggyilkolásának körülményeit máig sem sikerült tisztázni.

Hatos Pál a Kossuth rádió Jó reggelt Magyarország! című műsorában arról beszélt, hogy az 1918-as őszirózsás forradalom nemzeti színű forradalom volt, ami sajnos egy vörös színű hatalomátvételbe torkollott, a Tanácsköztársaságba.

A történész kifejtette, akkoriban mást jelentettek a "vörös ígéretek", a kommunizmus, mint ma. Azt mondta, ma már tudjuk a rettenetes következményeket, de Leninről azt látták akkor, hogy kiléptette országát a háborúból, földet adott a parasztságnak.

A radikális jelszavak iránt fogékonnyá váltak az emberek, az a bolsevizmus azonban mást jelentett akkor, azt, hogy az embereknek elegük van a háborúból - mondta.

A történész úgy látja, hogy Magyarországon a kommunizmus nem következett volna be, ha sokan nem a bolsevikokban látták volna azt a reményt, hogy meg tudják védeni a történelmi Magyarország integritását.

MTI