Új politikai időszámítás Németországban
Áttörést értek el a radikálisan bevándorlásellenes erők. Az évtizedek óta meghatározó két nagy néppárt újabb súlyos veszteségeket szenvedett.
2018. október 15. 10:47

A néppártok ideje véget ért – állapította meg tegnapi elemzésében a Süddeutsche Zeitung című, Münchenben szerkesztett napilap. – Bukott a CSU és az SPD – közölte a Bild című bulvárlap azután, hogy a német politikát évtizedek óta meghatározó két nagy néppárt újabb súlyos veszteségeket szenvedett a tegnap megtartott bajor tartományi választásokon.

Az Angela Merkel német kancellár vezette CDU bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) a részeredmények szerint az öt évvel ezelőtti választásokon szerzett 47,7 százalékhoz képest most csupán 37,4 százalékos eredménnyel győzött. A Németország második legnépesebb tartományát a második világháború óta szinte megszakítás nélkül irányító jobboldali alakulat legrosszabb eredményét érte el 1950 óta, ráadásul elveszítette abszolút többségét a tartományi parlamentben, s öt év után újra koalícióra kényszerül.

A CSU népszerűségvesztéséből különösen két párt húzott hasznot: a második helyen végzett, az előzetes rész­eredmények szerint 17,9 százalékot elérő Zöldek, illetve a 10,6 százalékkal negyedik, nyíltan bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD), amely először került be a bajor tartományi parlamentbe. A harmadik helyre a Szabad Választók (Freie ­Wähler) nevű, a tartományi parlamentben 2008 óta jelen lévő helyi szövetség került 11,7 százalékos eredménnyel.

Mindezek alapján a Zöldekkel vagy a Szabad Választókkal alakíthat kétpárti kormányt a CSU, amely kizárta az együttműködést az AfD-vel. Ahogy Európában egyre több országban hanyatlik a baloldal, úgy most Bajorországban is súlyos válságba került a Szociáldemokrata Párt (SPD), amely a legutóbbi, 20,6 százalékos eredményt követően most csupán a szavazatok 9,6 százalékát nyerte el, ezzel az ötödik helyen végeztek.

Csalódott választók. Hiába nyert a CSU, elvesztette többségét a bajor parlamentben Fotó: Reuters

Markus Söder tartományi miniszterelnök, a CSU kampányának vezetője az urnazárás után a párt választási központjában tett nyilatkozatában kiemelte, hogy az eredmény fájdalmas, de a párt megkapta a felhatalmazást a választóktól a kormányzás folytatására. Ezért az eredmény elemzése mellett az a legfontosabb feladat, hogy stabil kormányt alakítsanak. A visszaesés okairól elmondta, hogy nem lehetett „lekapcsolódni az országos trendekről” – a szövetségi szintű politika fejleményeiről –, és hátrahagyni az utóbbi évek vitáit, köztük a migrációról 2015 óta folytatott polémiát.

Elemzők szerint a CSU-tól elsősorban a párton belüli viták, a Horst Seehofer pártelnök, szövetségi belügyminiszter és Markus Söder közötti feszültségek, illetve a pártnak a bevándorlás kérdéséhez való hozzáállása miatt fordultak el tömegesen a szavazók. A CSU ugyanis az országszerte egyre népszerűbb AfD-től tartva igyekezett harciasabb migrációellenes retorikát folytatni és a bevándorlás korlátozását célzó intézkedéseket hozni, ami Angela Merkel CDU-jával is konfliktusokat szült. A ZDF német köztelevízíó által idézett felmérés szerint a legtöbb bajor választó, 33 százalékuk a bevándorlást nevezte meg mint a tartományra leselkedő legnagyobb veszélyt.

A bajor választóknak elegük lett a párton belüli harcokból és a bevándorlás félrekezeléséből

Horst Seehofer pártelnök a vasárnapi választás után kiemelte, pártja nem ért el jó eredményt, és ennek okait fel kell dolgozni, de a következő időszakban „egységesen és teljes erővel” a választóktól kapott felhatalmazás megvalósítására, a kormányalakításra kell összpontosítani. A ZDF országos köztelevíziónak adott nyilatkozatában arról is beszélt, hogy okok egész sora határozta meg a választási eredményt.

Az AfD eközben már a tizenhat tartományi parlament közül a tizenötödikbe is bekerült, de a két hét múlva esedékes hesseni választáson a tizenhatodik parlamentjét is beveheti, ahol a CDU szintén a népszerűségvesztés következményeibe futhat bele. A jelenlegi felmérések szerint az öt évvel ezelőtti 37 százalékhoz képest most csupán a szavazatok 28-29 százalékát szerezheti meg Merkel pártja, míg az AfD a voksok 13 százalékában reménykedhet.

A bajor lecke

– Az első Bajorország, majd megint Bajorország jön, azután egy trágyaszállító jármű, végül a szövetségi köztársaság többi része – fogalmazott egy frankföldi gazda. A népességét és gazdasági erejét tekintve a második legjelentősebb német tartomány, a kulturális-nyelvi jellegét, földrajzi adottságait, kedélyességét tekintve inkább Ausztriával rokonítható Bajorország sajátosságaival tisztában vannak a helybéliek. Egy tavalyi felmérés szerint messze a bajoroknál a legmagasabb – egyharmados! – azon polgárok aránya, akik a legszívesebben kiválnának Németországból.

Bajorország különállásának egyik fő jellegzetessége a Keresztényszociális Unió, a kizárólag ebben a német tartományban működő CSU is. Amely nélkül soha nincs kormányzás Münchenben: csak a legidősebbek emlékezhetnek arra, hogy a helyi vezető ne a CSU embere lett volna. Egyszer fordult csak elő az elmúlt bő fél évszázadban az is, hogy a legnagyobb párt koalícióra kényszerüljön.

Most egy új világ következik. A Seehofer–Söder-tandem vezette CSU jelentősen meggyengült a választásokon, noha a legnagyobb párt maradt. De áttörést értek el a radikálisan bevándorlásellenes erők: az AfD a CSU jobboldali ellenzékeként, komoly eredménnyel masírozhat be a müncheni gyűlésbe. Most először. Ezzel megdőlt egy régi axióma.

– A CSU-tól jobbra nem lehet demokratikusan legitimmé tett párt – mondta anno Franz Josef Strauss, a legnagyobb bajor politikus. Ám most bajorok száz- és százezreinek nem volt elég kemény a CSU-vonal. Hát még ha nem lett volna szigorú a bevándorláspolitikája! A CSU jobbra az AfD felé, balra a Zöldek irányában veszített el tömegeket. A szociáldemokraták – akik nemcsak Magyarországot, de egész Európát is szeretik kioktatni, hogy mit tegyen – csúnyán leszerepeltek.

A CSU támogatottságát erodálta Seehofer Merkel kancellárral való konfliktusa, amit csak tetézett a feleslegesen túlbonyolított Maassen-ügy. A keresztényszocialistákat a CDU-val és a szociáldemokratákkal való berlini együttműködés általában is lefelé húzza: egyre több német unja már Merkeléket, a nagykoalíció támogatottsága hétről hétre gyengül, már csak 41 százalék. A CSU-oroszlán mindezek miatt a fogait veszítette.

A következtetések egy része adja magát: nem belemenni kínos kompromisszumokba az ellenfelekkel, mert annak a baloldal és a radikális jobboldal közötti felőrlődés a következménye. Hanem olyan politikát hirdetni, szem előtt tartva a 2019-es európai választásokat is, amely egyszerre reflektál a helyi választók akaratára, valamint az uniós realitásra. Nevezetesen arra: lehet, hogy a DK-székházban a migráció nem fontos kérdés, Európában azonban az marad, márpedig a jelenlegi fősodor, a Juncker–Avramopulosz–Verhofstadt-vonal bevándorláspárti állásponton van.

Mindenesetre a CSU-nak helyet kell adnia másoknak is a hatalom asztalánál, és a lényegileg eltérő pártprogramok miatt beláthatatlan bonyodalmakhoz vezethet, ha a Zöldeket venné maga mellé. Mások az elképzeléseik a migrációs kérdésben vagy a környezetpolitikában is. Talán mondani sem kell, milyen fontos Bajorország stabilitása a győri Audinak és a debreceni BMW-beruházásnak otthont adó Magyarországnak is. Számos honfitársunk is dolgozik a bajoroknál, akikkel a német kormánnyal való nézeteltérések dacára is megmaradt a hagyományosan jó kapcsolatunk.

Emlékszünk arra is, hogy a vezető EU-posztra törő Manfred Weber kivételével a CSU uniós képviselői nem szavazták meg a Sargentini-jelentést. Mindezért is rendkívül lényeges számunkra, hogyan alakul a német politika, és aligha kérdés, hogy a bajorországi, majd két hét múlva a hesseni történések következményekkel járnak Berlinben is. Előbb vagy utóbb – de inkább előbb.

Szőcs László

magyaridok.hu - MTI
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó