Egyre nagyobb a szellemi törésvonal Európában
A jelenkori Európában már nem a jobb és a baloldal szembenállása, hanem két szellemi irányzat küzdelme a meghatározó – erről beszélt Nagy Ervin filozófus a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. A törésvonal az egyéni szabadságra épülő liberalizmus, amely a hagyományos közösségekkel szemben helyezi el magát, valamint a nemzeti, vallási és családi közösségre épülő keresztény kultúra között figyelhető meg.
2018. október 14. 10:40

A jelenkori Európában a jobb- és a baloldal szembenállása már nem állja meg a helyét, két olyan szellemi áramlat van Európában, amely között egyre nagyobb a törésvonal – fogalmazott Nagy Ervin.

A keresztény kultúrkör alatt nem azt kell érteni, hogy mindenki templomba járó vallásos ember lenne, hanem azt a fajta hagyományt, értékrendszert, történelmet, amelyet a kereszténység képvisel több mint ezer éve. Ez az, ami egyfajta  transzcendens értékeket kínál az emberek számára, ami iránytűt ad életükhöz, ami alapján dönteni tudnak.

A kereszténység alapvetően a szeretetre, szolidaritásra épül, és abban hisz, hogy a közösségeket meg kell erősíteni. A természetes közösségek, mint a nemzet, a család, vagy a vallási közösségek léte mind-mind olyan territóriumok, ahol megvannak azok az értékrendszerek, amelyek alapján az ember dönteni tud.

Ezzel szemben van a felvilágosodás korában született individualizmus, amely később a politikában liberalizmus néven artikulálódott, amely az egyén szabadságában hisz, és szemben áll a közösségekkel.

Az igazi törésvonal itt van, a liberálisok, illetve a szociáldemokraták, amelyek sok liberális elvet beépítettek saját eszmerendszerükbe, az egyén szabadságát akarják növelni a politikában, már az abnormalitás szintjén.

Szimbolikusnak tűnik, de nagyon fontos létkérdés, hogy a liberálisok szerint nem fontos, hogy a család férfi és nő közössége legyen, hanem a homoszexuálisok is vállalhassanak gyereket, örökbefogadással. A keresztény kultúrkörben a család a hagyományos családmodellt jelenti, amely férfi és nő szellemi, testi, anyagi közössége – fogalmazott, hozzátéve, hogy Európa szerte erről szolnak a politikai viták.

Túl a normalitás határain

Nagy Ervin a liberalizmus fejlődési szakaszairól elmondta: a politikatudományokban úgy fogalmaznak, hogy az első generációs szabadságjogok, a sajtó, a véleménynyilvánítás, a magántulajdonhoz való jog, vagy a vallási tolerancia mára mind politikai minimummá váltak, beépültek az egyes államok alkotmányaiba. Ezek létjogosultságát egy konzervatív, egy kereszténydemokrata, vagy egy nemzeti radikális is elfogadja.

A második világháború után a magukat progresszívnak tekintő gondolkodók újabb és újabb témákat kerestek, és ez már a normalitás határán túl történik – fogalmazott. Példaként a drogliberalizációt hozta fel, vagyis felfogásuk szerint az egyénnek a szabadsága kiterjedhet a bódulathoz való joghoz, ezáltal a kábítószereket is liberalizálni kell.

Ez a fajta gondolkodásmód a családmodellben is megjelent, hogy feloldják a hagyományos családmodellt, és más neműekkel, vagy egyenlő neműekkel váltják fel azt, amelyek nem csak biológiailag ellentmondásosak, de a normalitást is túllépik.

Erre példaként Németországot említette, ahol lehetősége van a szülőknek arra, hogy születéskor ne adják meg a gyerek nemét, hanem beírhatják, hogy később majd eldönti. Véleménye szerint ez a gyerekek egészséges fejlődésével is ellentétes. A liberalizmus szellemi irányvonalaiban ezek a hagyományos értékek, amelyek biztonságban tartották az emberi létet, és iránytűként szolgáltak, feloldódnak.

Történelmi parádé Belgiumban (Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Áldozat nélküli egyéni boldogulás

Úgy vélte: az az ember is elbizonytalanodik, aki hisz a keresztény kultúrkörben, de folyamatosan kapja a fogyasztói társadalomtól azokat az ingereket, hogy csak a fogyasztással foglalkozz és a család másodlagos. Nagy Ervin szerint ez az érték nélküli lét elvezet azokhoz a civilizációs betegségekhez, mint a depresszió és a pánikbetegség.

„Ezek a tünetek akkor alakulnak ki, amikor az ember szorong, nem tud dönteni, hogy jót tesz-e vagy sem, mert nincs olyan értékrendszere, amely irányítaná az életét” – mondta.

Válság idején éleződnek az ellentétek

Arra a kérdésre, hogy ebből a fajta ultraliberlizmusból levezethető-e az a rendre utasító igény, amely a jelenlegi nyugat-európai politikát is meghatározza, úgy válaszolt, hogy a helyzet annyiból bonyolultabb, hogy a jobb és a baloldal határvonala elmosódott.

„A klasszikus jobboldalon is találunk olyanokat, akik a liberalizmus mentén gondolkodnak” – mondta, megemlítve a német kancellárt, Angela Merkelt. Ezek az ellentétek mindig válságok idején éleződnek, és ez történik most is – tette hozzá.

„A bevándorlás egy olyan válság, amely veszélyezteti Európa sokszínű, nemzeteken és közösségeken alapuló békés együttélését. Jelenleg nincsen semmilyen szintézis, látjuk, hogy a politikában sem találják a közös hangot, nem tudnak megoldást találni a bevándorlásra” – fűzte hozzá.

Felülírnák a nemzetállami kereteket

Nagy Ervin szerint Európában létrejött egy mesterséges konstrukció, az Európai Unió, amely demokratikus deficitben szenved, mert vezetői egy részének senki sem adott felhatalmazást.

Az EU beállt a liberalizmusba, ezáltal törésvonal alakult ki közte és azon nemzetállamok között, amelyek a családot, a keresztény kultúrkört, saját történelmüket, nemzetüket és szuverenitásukat védik – húzta alá a filozófus.

Ezen felül a multinacionális cégek is támogatják az unió egyes tisztviselőit, és óriási pénzeket fordítanak arra, hogy az embereket is megpróbálják valamilyen módon áthangolni, átnevelni, ugyanis az iskolákban és óvodákban is megjelentek ezek a gondolatok.

Úgy vélte, hogy sok múlik a májusi EP-választáson.

Ha előtérbe kerülnek azok a politikai erők, amelyek a nemzetállamokban, a közösségekben hisznek, és nem a bevándorlásban, akkor van esély arra, hogy az európai intézményrendszer ne akadályozza az egyes nemzetállamok hagyományos működését – fogalmazott.

hirado.hu - Kossuth Rádió Vasárnapi Újság
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó