Charles megint öklendezik
Sétálhatna a Central Parkban, de inkább hülyeségeket ír
2018. október 11. 00:10

A legfrissebb nyilatkozatok azt sugallják, hogy a Central European University (CEU) hamarosan Bécsbe költözik. Nagy vesztesége ez a magyar felsőoktatásnak, sőt az ország hírnevének.

Az egyetem távozása figyelemre méltó része annak a kultúrharcnak, amelyet a magyar kormány a független kultúra és a független sajtó ellen folytat. Lépés lépést követ. Egyik nap a színházak autonómiáját korlátozzák, aztán nincs többé Népszabadság, aztán a Tudományos Akadémiát szervezik át a lenini pártosság, a hírhedt partyinoszt szellemében. A CEU azonban különleges körülmények között költözködik. Hiszen pozitívan reagált a kormány bárgyú követelményére: arra, hogy Amerikában is legyen egy Central European University. Alapítottak egyet, New Yorktól északra, a dokumentumokat New York állam hitelesítette, de közben a kormány meggondolta magát, és mégsem fogadta el a saját maga által követelt új szabály betartását. Képtelen az igenre rábólintani.
 
Ilyen körülmények között nem lehetett a CEU-t egyszerűen kirúgni. Kirúgás helyett jött a halasztgatás, a várakozás, ami ellehetetlenítette a következő tanévre való felkészülést. Ha a CEU elmegy, a magyar kormány azt mondhatja majd, hogy az egyetem „saját akaratából” hagyta el a magyar fővárost. Azt nem árulja majd el, hogy a CEU eltávolítása hazai ötlet volt-e vagy Moszkváé. Mivel az egyetem tanulói között elég sokan a volt Szovjetunióból jöttek tanulni Budapestre, és az CEU-tól „megfertőzve” mentek haza, nincs kizárva, hogy Kreml javasolta budapesti partnerének: jó lenne a CEU-t kivonni a forgalomból.
 
Erről jut eszembe: van valami hátborzongató hasonlóság a kommunista hatalomátvétel fokozatossága és a mai magyar politika között. 1945 után a Magyar Kommunista Párt még évekig a demokráciáról papolt, sőt az 1945-ös választás még többé-kevésbé szabad is volt. Volt magántulajdon. Volt Kis Újság, a kisgazdák lapja, volt szocdem Népszava, volt színvonalas és többnyire független Magyar Nemzet. Bár az Államvédelmi Hatóság az övék volt kezdettől fogva, a parlamentben a kommunisták sokáig kisebbségben maradtak. 
 
A nagyobb nemzetközi botrányt elkerülendő Rákosiék az ún. szalámi taktika szerint – lassan, de biztosan – ragadták meg a hatalmat. Egyik vékony szelet követte a másikat… Az volt, ugye, a „népi demokrácia” kora, ezt most világszerte „illiberális államnak” becézik. Akkor persze a Vörös Hadsereg tartotta fenn a népi demokráciát, és ilyesmi most nincs - s ezért is van még remény. 
 
A Fidesz szélsőséges, ultraradikális politikája április óta egy illúzión alapszik ugyanis. Vezetői azt hiszik, hogy áprilisban kétharmadot kaptak egy szabad választáson. Ez önámítás. 49 százalékot kaptak, és ebből lett a Fidesz-alkotmány szerinti kétharmad. Sőt, ez a 49 százalék is talán inkább egyharmad, ha összeszámoljuk a nem szavazó - „tartózkodó" - állampolgárokat is. Elvégre a Fidesz szerint az Európai Unióban tartózkodók véleményét is figyelembe kellett volna venni. 
 
Aktív harmadocskával a hátuk mögött szerényebbnek illene lenni. A lóláb máris kilóg.
 
Charles Gati: A kétharmad illúziója
Népszava
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó