Kilépett a parlamentből… vagyis…
Noha a Flaszterparaszt szellemi variabútorzata meglehetősen szerény: egy Lenin-képből és egy szalmazsákból áll, ezt variálja.
2018. október 2. 23:35

A Flaszterparaszt kilépett a parlamentből… Jól hallottuk? Ez képtelenség. Három és fél évi magas fizetést, busás végkielégítést, nagy magamutogatási lehetőséget dobott volna el?

Szó sincs erről.

Noha a Flaszterparaszt szellemi variabútorzata meglehetősen szerény: egy Lenin-képből és egy szalmazsákból áll, ezt variálja. De a magához való esze megvan. Az állami pénzt, a tévészereplés lehetőségét nem dobja el.

Nem a parlamentből lépett ki.

Csak a parlamenti frakciót hagyta ott, de bent marad a Házban, húzza a magas fizetést, mutogatja magát a képernyőn, bődületes oktondiságokat mond, de ezt élvezi, ez használati értéke.

Még a pártból is kilépett.

Ennek azonban az égvilágon semmi jelentősége nincs, a pártban eleve ellehetetlenítették, etikailag is lenullázták, maga a párt vetetette ki, a kilépéssel csak a beállt helyzetet állapította meg.

És itt éktelenkedik a demokrácia egyik nagy hibája.

Egy buta Flaszterparaszt is bekerülhet a törvényhozásba – ha a média érdekei ezt kívánják. Ostoba figurákat képesek luftballonná felfújni a televíziók, az online-újságok, a bulvárkiadványok.

Egy tengerimalac is lehetne képviselő…

Megszavaznák a mai világban a farkatlan rágcsálót, a média bebizonyítaná, hogy milyen nagy ötlet, remek újítás, politikai innováció, ilyen még nem volt, maradi, aki ellenzi.

És megszerezné a szükséges számú szavazatot.

Ha belegondolunk: jobban is járnánk egy tengerimalaccal, mint a Flaszterparaszttal. Az egyik nagy előnye a tengerimalacnak a Flaszterparaszttal szemben, hogy a tengerimalac szép.

Szellemi képességeik körülbelül egyformák.

Az előny az lenne, hogy a tengerimalac nem beszélne együgyűségeket az Országgyűlésben, nem öntené rá végtelen butaságát a televíziónézőkre – amiképp a Flaszterparaszt teszi, szellemi környezetszennyezést okozva.

Szenzáció lett volna.

Ha a Flaszterparaszt kilépett volna a parlamentből, visszakerült volna a munkapiacra. A mai munkapiacon azonban nem könnyű az érvényesülés. Balgaságok sulykolásával nem lehet pénzt keresni.

Szűk velejével ezt azért felfogja a Flaszterparaszt.

Ezért bent marad a patkóban, időnként nyerít egyet, s noha nevetségessé teszik, ez alig zavarja, hiszen bankszámlájára rendben érkezik a meg nem szolgált pénz.

És a bulvársajtó futtatja.

Néha még jelentősnek is érzi magát – ehhez megfelelően ostoba. Állítólag elhitte magáról, hogy miniszterelnök lesz. Nos, ez lett volna bődületes nagy nemzetbiztonsági kockázat, nem a Soros-előélet.

A munka nem vonzza.

Ezt a kihívást nem vállalja, mert tudja, hogy megbukna. Ennek belátásához elegendő az esze, és a lépés megtételéhez elegendő a gyávasága.

Kovács G. Tibor
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó