És a magyar keresztényeket ki védi meg?
„Tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel” – így kell harcolni a „klerikális reakció” ellen. Ezt maga Kádár János fogalmazta meg egy pártgyűlésen.
2018. szeptember 22. 13:42

Rangos civil szervezet díját kapta egy televíziós stáb, mert – egy politikus segítségével– a négy újságíró derekasan dolgozott a Közel-Keleten üldözött kopt keresztényekért. Krisztus követőinek drámáit, tragédiáit sorozatban mutatták be a magyar nézőknek.

Megérdemelték az elismerést.

Fölvetődik azonban egy fájdalmas kérdés: és a magyar keresztényeket ki védi meg? Tudjuk, hogy világszerte a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Géppisztolysorozatokkal, robbantásokkal irtják a keresztényeket, főleg a háborús övezetekben.

De másutt is.

Hazánkban fizikai veszély nem fenyeget közvetlenül olyan embert, aki vallja – mert vallása -, hogy a Megváltót követi, a názáreti Jézusba veti hitét, az Égi Báránnyal vállal közösséget. Szent Lászlót, III. Bélát, Szent Erzsébetet, Nagy Lajost, Mátyás királyt, Balassit, Pázmányt, Rákóczit, Kölcseyt, Mindszentyt látja tisztelendő példának.

A magyar kereszténység íve ragyog fel előtte.

A magyar keresztényeket fizikai veszély nem fenyegeti – momentán. Rájuk nem Kalasnyikovval, hanem a gúny nyilaival lövöldöznek. Nevetségessé teszik őket, gátolják előre jutásukat, partvonalon túlra, sőt a nézőtérre, vagy még onnan is távolabb: a jelképes stadionon kívüle üldözik őket.

Ma szégyen kereszténynek lenni Magyarországon.

Ebben a vallásban ez két évezrede ismerős: Krisztus követőit vagy keresztre feszítették – egyiküket fejjel lefelé, másikukat kettős keresztre –, vagy lefejezték. A közösségek kazamatákba bújtak.

Hazánkban egy püspököt a Kelen-hegyről gurítottak le.

Azóta hívják – róla elnevezve – Gellért-hegynek a helyet, amelyben a sziklakápolnát a rákosista csürhe annak idején vastag betonfallal zárta le. Ugyanez a csőcselék kiirtotta az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, a Pálos közösséget.

A kádárista banda sem volt jobb.

„Tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel” – így kell harcolni a „klerikális reakció” ellen. Ezt maga Kádár János fogalmazta meg egy pártgyűlésen. Követői ma is buzgalmasan ügyködnek e feladat végrehajtásán.

Egyelőre golyószóró nélkül.

Vajon mikor lesznek óriásplakátok a magyarok fővárosának utcáin, amelyeken a „Keresztény művész” felirat fölött egy-egy barátságos, nyílt, derűs magyar arc rajzolódik ki, megbecsülést sugározva a társadalom tagjai felé?

Mindez természetesen a magyar adófizetők pénzén.

Erre a végtelenségig várhatunk, a keresztényeknek ilyen lehetőség nem adatik. Pedig az adók túlnyomó részét keresztények fizetik be az államkasszába. A „köz”-teherviselés súlya a keresztények vállára nehezedik.

Ez is a keresztények keresztje.

Balekok a keresztények? Talán épp ezt akarják belesulykolni a keresztény közösségek tagjaiba – számos fiatalt épp ez riaszt el Krisztus követésétől. „Lúzerok” – ahogy szélsőség címkéz.

A megbélyegzés megelőzi az erőszakot.

Ezért – is – kell visszaverni a keresztényellenes támadásokat, akkor is, ha az az éterből, akkor is, ha a kibertérből érkezik. Ezért kell televíziós sorozatot alkotni a magyar keresztények üldözéséről is.

Ehhez azonban sokkal nagyobb bátorság szükségeltetik, mint távoli kopt testvéreink Magyarországon belüli megvédéséhez.

civil szervezet díját kapta egy televíziós stáb, mert – egy politikus segítségével– a négy újságíró derekasan dolgozott a közel-keleten üldözött kopt keresztényekért. Krisztus követőinek drámáit, tragédiáit sorozatban mutatták be a magyar nézőknek.

Megérdemelték az elismerést.

Fölvetődik azonban egy fájdalmas kérdés: és a magyar keresztényeket ki védi meg? Tudjuk, hogy világszerte a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Géppisztolysorozatokkal, robbantásokkal irtják a keresztényeket, főleg a háborús övezetekben.

De másutt is.

Hazánkban fizikai veszély nem fenyeget közvetlenül olyan embert, aki vallja – mert vallása -, hogy a Megváltót követi, a názáreti Jézusba veti hitét, az Égi Báránnyal vállal közösséget. Szent Lászlót, III. Bélát, Szent Erzsébetet, Nagy Lajost, Mátyás királyt, Balassit, Pázmányt, Rákóczit, Kölcseyt, Mindszentyt látja tisztelendő példának.

A magyar kereszténység íve ragyog fel előtte.

A magyar keresztényeket fizikai veszély nem fenyegeti – momentán. Rájuk nem Kalasnyikovval, hanem a gúny nyilaival lövöldöznek. Nevetségessé teszik őket, gátolják előre jutásukat, partvonalon túlra, sőt a nézőtérre, vagy még onnan is távolabb: a jelképes stadionon kívüle üldözik őket.

Ma szégyen kereszténynek lenni Magyarországon.

Ebben a vallásban ez két évezrede ismerős: Krisztus követőit vagy keresztre feszítették – egyiküket fejjel lefelé, másikukat kettős keresztre –, vagy lefejezték. A közösségek kazamatákba bújtak.

Hazánkban egy püspököt a Kelen-hegyről gurítottak le.

Azóta hívják – róla elnevezve – Gellért-hegynek a helyet, amelyben a sziklakápolnát a rákosista csürhe annak idején vastag betonfallal zárta le. Ugyanez a csőcselék kiirtotta az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, a Pálos közösséget.

A kádárista banda sem volt jobb.

„Tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel” – így kell harcolni a „klerikális reakció” ellen. Ezt maga Kádár János fogalmazta meg egy pártgyűlésen. Követői ma is buzgalmasan ügyködnek e feladat végrehajtásán.

Egyelőre golyószóró nélkül.

Vajon mikor lesznek óriásplakátok a magyarok fővárosának utcáin, amelyeken a „Keresztény művész” felirat fölött egy-egy barátságos, nyílt, derűs magyar arc rajzolódik ki, megbecsülést sugározva a társadalom tagjai felé?

Mindez természetesen a magyar adófizetők pénzén.

Erre a végtelenségig várhatunk, a keresztényeknek ilyen lehetőség nem adatik. Pedig az adók túlnyomó részét keresztények fizetik be az államkasszába. A „köz”-teherviselés súlya a keresztények vállára nehezedik.

Ez is a keresztények keresztje.

Balekok a keresztények? Talán épp ezt akarják belesulykolni a keresztény közösségek tagjaiba – számos fiatalt épp ez riaszt el Krisztus követésétől. „Lúzerok” – ahogy szélsőség címkéz.

A megbélyegzés megelőzi az erőszakot.

Ezért – is – kell visszaverni a keresztényellenes támadásokat, akkor is, ha az az éterből, akkor is, ha a kibertérből érkezik. Ezért kell televíziós sorozatot alkotni a magyar keresztények üldözéséről is.

Ehhez azonban sokkal nagyobb bátorság szükségeltetik, mint távoli kopt testvéreink Magyarországon belüli megvédéséhez.

Kovács G. Tibor
  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • A nemzet védelme a történelem értelme
    Számunkra nem célja van a történelemnek, hanem értelme: az, hogy fennmaradjon az a nemzet, amelynek része vagyunk, és az a kultúra, amely otthonunkká teszi a szülőföldünket.
  • Róna Péter és a magyar valóság
    Ráadásul érzek Róna szavaiban egy jó adag liberális intoleranciát is: ha nem úgy gondolkodtok, mint mi, nyugatiak és nyugatimádók, akkor csak és kizárólag keletiek és barbárok lehettek.
  • Bayer: A hetedik koporsó
    A mi tisztünk bebizonyítani, hogy hiába ácsolják újra és újra a koporsóinkat, soha, senkinek nem fog sikerülni.
MTI Hírfelhasználó