Alkotmánybíróság: hegyen-völgyön át!
Legfrissebb határozatok mulasztások megállapításáról, jogszabályi rendelkezések, bírósági döntések megsemmisítéséről, panaszok elutasításáról.
2018. július 25. 15:13

Elítélt közgyógyellátási jogosultsága

A  szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 50/A. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az alapügy felperese – aki jogerős szabadságvesztés büntetését tölti -, kérelmet terjesztett elő közgyógyellátásra való jogosultsága megállapítása iránt. Az elsőfokú, majd a másodfokú közigazgatási szerv a kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a gyógyszerköltségre vonatkozó igazolást nem a háziorvos írta alá, ezért nem állnak fent a törvényi feltételek.

A felperes ezután bírósághoz fordult. Keresetében arra hivatkozott, hogy európai elfogatóparanccsal hozták vissza külföldről Magyarországra, azóta folyamatosan fogvatartásban van, Magyarországon háziorvosa sosem volt. Álláspontja szerint a szabadságvesztésre ítélt személyek közgyógyellátásra vonatkozó joga nem szünetelhet, ezért a háziorvosi igazolás csatolásának előírása sérti az Alaptörvényt.

A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírója az előtte folyamatban lévő közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított peres eljárásban  az eljárás felfüggesztése mellett indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 50/A. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, továbbá rendelje el a jogszabályi rendelkezés konkrét egyedi ügyben történő alkalmazásának a tilalmát.

Az indítványozó bíró a szerint a támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével, a XIX. cikk (1) bekezdésével és a XX. cikk (1) bekezdésével is,mivel az elítélteket is megilleti a testi és lelki egészséghez való jog, a diszkrimináció tilalmába is ütközik, mivel minden állampolgárt, így az elítélteket is megilleti a szociális biztonság.

***

Az Alkotmánybíróság szerint a közgyógyellátásból a jogalkotó nem zárta ki a fogvatartottakat, azaz lehetővé teszi részükre a büntetés-végrehajtási intézetben a jogosultság kérelmezését, illetve a már megállapított jogosultság érvényesítését is. A hatályos jogi szabályozás azonban a jogosultság megszerzéséhez olyan feltétel teljesítését is előírja, amelynek a kérelmező fogvatartottak egy része képtelen eleget tenni, ugyanis a háziorvosi igazolás beszerzésének lehetőségétől el vannak zárva.

A testület rámutatott: a fogvatartott nem tehet arról, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe egészségesként érkezett és a fogvatartása közben betegedett meg. Ebben az esetben a fogvatartottak közötti különbségtételnek ésszerű indoka nincs, így a szabályozás diszkriminatív. Az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem rendelkezett a közgyógyellátásra való jogosultság érvényesítéséhez szükséges feltételekről, azokban az esetekben, amikor a fogvatartott személy kifejezetten a büntetés-végrehajtási intézetben válik először közgyógyellátásra jogosulttá. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. november 30. napjáig tegyen eleget.

Mindezek alapján a Taláros Testület úgy ítélte meg, hogy a jogalkotói mulasztás megállapításával és a jogalkotónak címzett felhívással az alaptörvény-ellenes diszkrimináció megszüntethető, ezért a támadott rendelkezés megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A határozathoz Varga Zs. András párhuzamos indokolást,  Szívós Mária pedig különvéleményt csatolt.

Gazdasági társaság átalakulása, alapítói jogok

A Kúria Pf.IV.24.933/2015/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság végzésével elrendelte az érintett alapítvány kuratóriumának összetételére és a kuratóriumi tagok lakcímének megváltozására vonatkozó adatok nyilvántartásba való bejegyzését.

A végzés ellen az indítványozó és egy másik gazdasági társaság fellebbezést nyújtott be arra hivatkozással, hogy az alapítvány alapító okiratát még korábbi nevén írta alá, amely 1993-ban, a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény kötelezése alapján általános jogutódlással átalakult. Az indítványozó álláspontja szerint az általános jogutódlás során a korábbi alapítói jogát nem ruházta át, hanem az a törvény erejénél fogva, minden más joggal együtt, külön rendelkezés nélkül szállt át. Az indítványozó szerint az alapítói jog ügyletileg nem ruházható át, ezért tekintettel arra, hogy az alapítvány még nem helyezkedett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálya alá, nincs arra lehetőség, hogy az alapítói jogok gyakorlója egy olyan magánszemély legyen, aki az alapító okiratot nem írta alá és egyetlen aláírónak sem az általános jogutódja.

Több lépcsős bírósági eljárás után a Kúria végül kimondta: helytállóan állapította meg a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az indítványozó alapítói jogokat nem gyakorolhat, mert a jogutódlás nem terjed ki az alapítói jogok gyakorlására.

Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria támadott végzésének megsemmisítését kérve. Álláspontja szerint a támadott végzéssel sérült a tulajdonhoz való joga, mert alkotmányos tulajdonjogi pozíciónak minősülnek egy alapítvány alapítói jogai is, ezért elvonásuk a tulajdonjog sérelmét jelenti.

***

Az Alkotmánybíróság szerint az alapítvány alapítóját megillető jogok egy gazdasági társaság tulajdonosát megillető jogoknak nem feleltethetők teljes mértékben, mivel az alapítói jogok alapvetően személyes jogok. Az alapító(k) tulajdonhoz való joga az alapítvány részére történő vagyonjuttatással megszűnik, az onnantól kezdve már nem az alapító(k) tulajdona, hanem az alapítványé. Az alapítói jogok nem örökölhetők. Jelen ügyben a társasági formaváltás nemcsak formális névváltozással, hanem a tulajdonosi kör megváltozásával is járt, ezért ezen indítványelem nem áll alkotmányjogi összefüggésben az Alaptörvénnyel, vagyis mindez nem minősül diszkriminációnak.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kúria Pf.IV.24.933/2015/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást,  Stumpf István pedig különvéleményt csatolt.

Nyugdíj

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványra okot adó ügy felperesea kormányhivatal határozatának megsemmisítését kérte, állítván, hogy  bírói tisztségből jogellenesen mentették fel, és bár jogviszonyát helyreállították, a nyugdíja összegét ennek megfelelően nem módosították. Azáltal, hogy nem az általa válaszható időben hanem akarata ellenére jóval előbb nyugdíjazták, álláspontja szerint sérült a jogállamiság elve, az emberi méltósághoz való jog, a tulajdonhoz való jog és a diszkrimináció tilalma.

***

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványban előadott hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn, mert két különböző csoportra vonatkozik eltérő szabályozás. Eljárása során viszont annak a kételye merült fel, hogy nem a támadott szabályozás tartalma ellentétes az Alaptörvénnyel, hanem annak a hiányossága. A diszkrimináció nemcsak akkor állapítható meg, ha a szabályozás azonos csoporton belül vezet hátrányos megkülönböztetésre, hanem akkor is, ha eltérő csoportba tartozó személyeket kezel azonos módon.

Mindezek alapján a Taláros Testület megállapította: az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, XIII. cikk (1) bekezdéséből és XV. cikk (1) bekezdéséből fakadó mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény nem ad lehetőséget az alaptörvény-ellenes, illetve az uniós jogot sértő szabályozásra visszavezethető okból nyugalmazott bíráknak és ügyészeknek arra, hogy szolgálati jogviszonyuk helyreállítását követő nyugalmazásukra tekintettel öregségi nyugdíjukat  kérelmükre ismételten megállapítsák úgy, mintha arra e későbbi időpontban első alkalommal került volna sor. - Ezért  felszólította az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság emellett a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A határozathoz Juhász Imre és Pokol Béla különvéleményt csatolt.

Összbüntetésbe foglalás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a, valamint a Fővárosi Ítélőtábla  3.Bpkf.10174/2015/3. számú végzésalaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó egyrészt a rá kiszabott 1 év 10 hónap börtönbüntetésnek, másrészt a Fővárosi Törvényszék összbüntetési ítéletével megállapított 6 év 1 hónap börtönbüntetésnek összbüntetésbe foglalását kérelmezte. Az ellene folytatott büntetőeljárások a régi Btk. alapján minősülő cselekmények miatt folytak. Tekintettel azonban arra, hogy az összbüntetési indítvánnyal érintett egyik ítélet 2013. július 1-jét követően emelkedett jogerőre, a panaszos esetében az eljáró bíróságnak az új Btk. összbüntetési szabályait kellett alkalmazni. Az indítványozó összbüntetésbe foglalás iránti kérelmét a Fővárosi Törvényszék elutasította, a döntést a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon helyben hagyta.

A panaszos ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, melynek szerves részét képezi a jogbiztonság, amelyből következik a nulla poena sine lege praevia jogelve is, azaz senkit nem lehet büntetni olyan jogszabályi rendelkezéssel, amely az elkövetéskor még nem volt hatályos. Továbbá sérült a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való joga, és a IV. cikk (2) bekezdés szerinti szabadsághoz való joga is. 

***

Az Alkotmánybíróság szerint a büntetési rendszer kialakításánál a törvényhozó szabadsága széles körben érvényesül. Összbüntetésbe foglalásnak akkor lehet helye, ha az elkövető különböző büntetendő cselekményeit a hatóságok külön eljárásokban bírálták el, ennek eredményeként vele szemben több ítéletben szabtak ki határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztést. A kifogásolt szabályozás a hatályba lépését megelőzően keletkezett tényekhez fűz új, a korábban hatályos szabályozáshoz képest eltérő jogkövetkezményt azáltal, hogy meghatározza az ebbe a körbe eső ítéletekben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának a megállapítására irányadó szabályt, ezért tartalmilag visszaható hatályúnak minősül.

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben azonban arra a megállapításra jutott, hogy  ez az ügy kívül esik a kivételes esetek azon körén, ahol a jogállamiság alkotmányos garanciarendszere alapján általában megengedett a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás. Megállapította: a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Ezzel párhuzamosan a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bpkf.10174/2015/3. számú végzés alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt  viszont elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt.

Rágalmazás, becsületsértés közösségi oldalon

A Kúria Bfv.I.704/2015/9. számú végzése, a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.323/2014/7. számú végzése, valamint a Tiszaújvárosi Járásbíróság 8.B.226/2012/22. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz indítványozója a közösségi médiában több alkalommal a helyi önkormányzat jegyzőjét bírálta. Ezekben a következő mondatok szerepeltek: „kérem, hogy sújtsanak le már erre a rasszista képviselő testületre és jegyzőnőre”, illetve „számomra olyan mintha adócsalók lennének, és ennek részese a helyi jegyző is aki a roma származású embereket megkülönböztetésben, hátrányos helyzetbe hozza.”  Emiatt felszólította a jegyzőt, hogy „aki sorozatos jogtalanságok részese, az ne legyen a törvény betartója!”

A Tiszaújvárosi Járásbíróság bíróság becsületsértés és folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt halmazati büntetésül 200 000 Ft pénzbüntetésre ítélte, döntését a Miskolci Törvényszék helybenhagyta, a Kúria pedig megerősítette. Végzésének indokolásában kifejtette: bár a közéleti szereplőkkel szemben megfogalmazott kritika a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, ez nem jelent felhatalmazást az indokolatlan, gyalázkodó, sértő kifejezések parttalan használatára.

Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult, állítván: a támadott ítéletek a büntetőjog eszközével szankcionálták a kritikai megállapításait, holott egy közszereplővel szemben, közérdekből gyakorolt bírálatot. A támadott ítéletek iratellenesek és az eljárt bíróságok nem tettek eleget tényállás tisztázási kötelezettségüknek, ennek okán sértik a szabad vélemény nyilvánításához, a tisztességes eljáráshoz, valamint az ártatlansághoz való jogát.

***

Az Alkotmánybíróság rámutatott: a közhatalmat gyakorló személyekkel és közszereplő politikusokkal szemben, közügyekkel kapcsolatban megfogalmazott értékítélet főszabály szerint nem lehet jogi felelősségrevonás alapja, azonban őket is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti, illetve akkor is, ha a megfogalmazott vélemény az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sérti. Az emberi méltóság korlátozhatatlan tartománya kétféleképpen sérthető meg. Egyrészt úgy, ha az érintett emberi mivoltát vonják kétségbe, másrészt úgy, ha a megszólaló öncélúan támadja a személyiség és az identitás lényegét alkotó vonásokat. Ez a jogsértés olyan objektív alapot teremt, amelyre a bíróságok a becsületsértés büntetőjogi értékelésekor is hivatkozhatnak.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria felülvizsgálati végzése azonban nem áll összhangban az ügyben szükséges bírói mérlegelés alkotmányossági szempontrendszerével.  Nem ad számot arról, hogy a közmeghallgatáson a jegyzőre vonatkozó tényállítás milyen szempontok mérlegelésével került ki a közügyek vitájának köréből, a véleménynyilvánítás büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása tehát jelen ügyben nem tekinthető alkotmányosnak. A Kúria végzése nem állt összhangban a bírói mérlegelésre vonatkozó alkotmányos követelményekkel, emiatt a döntés alaptörvény-ellenes, így a testület azt megsemmisítette. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A határozathoz Czine ÁgnesPokol Béla és Szívós Mária különvéleményt csatolt.

Közérdekű adat kiadása

A Kúria PfvIV.20.561/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó adatigénylést terjesztett elő a Miniszterelnökséghez Lázár János miniszter olaszországi kiküldetéseivel kapcsolatban. A Miniszterelnökség a törvény által részére biztosított határidőn belül – 15 nap - a megkeresésre nem válaszolt.

Az indítványozó keresete alapján az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék az adatigénylés teljesítésére kötelezte az alperest a közérdekű adatok kiadására. Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla – az alperes fellebbezése alapján eljárva – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, s az indítványozó teljes keresetét elutasította. Érvelése szerint az adatigénylés egy része olyan adatok megismerésére vonatkozott, amelyek kapcsán az alperes adatkezelői minősége nem volt igazolt, a tárgyalópartnerek neve nem lehet közérdekű adat, így nem válik közérdekből nyilvános adattá sem. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elutasítva,  a Kúria a jogerős ítéletet helybenhagyta.

Az indítványozó szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti közérdekű adatok megismeréséhez való jogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.

***

Az Alkotmánybíróság nem foglalt állást arról, hogy az indítványozó által kiadni kért konkrét adat közérdekből nyilvános adatnak minősül-e, álláspontja szerint ugyanis ennek megítélése bírósági hatáskör. Vizsgálhatta viszont, hogy a bírói jogértelmezés sérti-e az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt? Nem sérül-e a közérdekű adatok megismeréséhez való jog akkor, ha a bíróság egy személyes adatok megismerésére irányuló adatigényt a személyes adatok védelmére hivatkozással megtagadhatónak minősít? Abban az esetben viszont, ha az adatigény tárgyát képező személyes adatok közérdekből nyilvános adatoknak minősülnek, akkor főszabállyá az ilyen adatok kapcsán a nyilvánosság válik, s az adatszolgáltatás a személyes adatok védelméhez való jog alapján így már nem tagadható meg. A korlátozás jogszerűségét mindig az adatkezelőnek kell bizonyítania.

Az Alkotmánybíróság hosszas mérlegelés után megállapította: az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasza jogalapjaként általánosságban az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését jelölte meg, de hivatkozott az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése, valamint a szólásszabadsághoz való jog (Alaptörvény IX. cikke, Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikke) sérelmére is. Az indítványozó azonban nem fejtette ki konkrétan azt, hogy miért sérti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, valamint az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését, illetve a szólásszabadsághoz való jogot, hogy a törvény a személyes adatokat kizárja a közérdekű adatok fogalmának meghatározásából. Alapvető jogba ütközés megállapítására irányuló határozott és indokolt kérelmet az indítvány tehát„a személyes adat fogalma alá nem eső” szövegrész összefüggésben nem tartalmazott, ezért az alkotmányjogi panaszt a Taláros Testület visszautasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

***

A határozathoz Pokol BélaSalamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt.

Egyház normatív és kiegészítő támogatása

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.068/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: 1999. óta nyilvántartásba vett egyházként működött, de a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény hatályba lépését követően az Országgyűlés elutasította egyházkénti elismerési kérelmét, ezért  egyesületté alakult át. Tekintettel egyházi státusza elvesztésére, az általa fenntartott szociális szolgáltató intézmény után a 2012. évre nem folyósították számára a költségvetésből a kiegészítő egyházi normatívát.

Az indítványozó ezt követően kérelmet terjesztett elő a Miskolci Törvényszéken, hogy vegyék (ismételten) nyilvántartásba mint egyházat. A törvényszék 2013. március 4-i végzésében a kérelemnek helyt adott. A Magyar Államkincstár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága az indítványozó által fenntartott intézmény után járó költségvetési támogatások (normatívák) ellenőrzését követően 1 684 605 Ft állami normatíva visszafizetési kötelezettséget rendelt el, ugyanakkor a kiegészítő egyházi normatíva (183 174 327 Ft) kifizetése iránti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú határozattal szemben az indítványozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy egyházi jogállását nem veszítette el, ezért „egyházi fenntartó”-nak minősül, s ennek alapján jár neki az egyházi normatíva (183 174 327 Ft). A fellebbezést a másodfokú hatóság elutasította, a jogerős hatósági döntéssel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási bíróság ítéletével szintén elutasította, arra hivatkozással, hogy az indítványozó nem szerepelt a miniszter által vezetett egyházi nyilvántartásban. Az indítványozó a bíróság döntésével szemben ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XV. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, sérti a XIII. cikkben garantált tulajdonhoz való jogot is, mert a tulajdonát érintő határozatok meghozatalakor nem vették figyelembe jogi státuszát, és elvonták a neki járó kiegészítő egyházi normatívát, (183 174 327 Ft). Sérti továbbá a VII. cikkben biztosított vallásszabadsághoz való jogát is, mert tulajdonának diszkriminatív elvétele ellehetetlenítette karitatív tevékenységének mint vallásos cselekménynek a gyakorlását..

***

Az Alkotmánybíróság szerint a közösségi célok meghatározásában – az Alaptörvény keretei között – az államnak viszonylag szabad mozgástere van; általában véve nem köteles valamely vallási közösség által kitűzött célok megvalósításában közreműködni, ha a tevékenységgel összefüggésben egyébként nem vállal állami feladatot. A vallásszabadsághoz való joggal összefüggő jogok érvényesítésében meglévő gyakorlati különbségek alkotmányos határok között maradnak mindaddig, amíg nem diszkriminatív jogi szabályozásból erednek, illetve amíg nem diszkriminatív gyakorlat eredményei. Akár az állam által vállalt közösségi feladatok megoldásáról, akár a vallási közösségek számára hozzáférhetővé tett anyagi támogatásokról, akár pedig az állam és a bevett egyházak kötelező közösségi együttműködéséről van szó, mindhárom esetkörben érvényesülnie kell az állam világnézeti semlegességének.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem támasztotta alá, hogy szolgáltatásai az azt igénybe vevők vallásszabadságának érvényesüléséhez szorosan kapcsolódnának. Nem jelölt meg olyan megalapozott alkotmányos indokot, amely alapján közigazgatási bíróságnak a támadott rendelkezést az ítéletbe foglaltaktól eltérően lehetett és kellett volna értelmeznie, - ezért az ítélet alaptörvény-ellenességére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

BUDA-CASH károsultak kárrendezése

A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 290/2011. (XII. 22.) kormányrendelet 61/A. §-a és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek személyi állományának kártalanításáról szóló 457/2016. (XII. 23.) kormányrendelet 1. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

 Az indítványozók a Honvéd Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Egészségbiztosító Pénztár károsult tagjai. A Pénztár megbízást adott egy banknak a teljes pénzállománya egy másik pénzintézethez való átutalása céljából. Az átutalás nem teljesült, mivel a Magyar Nemzeti Bank ugyanazon napon visszavonta a Pénztár számlavezető bankjának a működési engedélyét, majd rövid időn belül elrendelték annak felszámolását is. Az MNB a fedezeti alap terhére kifizetési tilalmat rendelt el.

Az indítványozók kifejtették: a Pénztár a tagok egyéni számláin a nem teljesült átutalás arányos részét elkülönítette, amivel azonban ők nem rendelkezhettek. A Pénztár az elkülönített összeget később törölte a tagok egyéni számláiról, amelynek következtében veszteség érte őket. Az indítványozók állítják: a Pénztár korábbi ügyfelei közül kizárólag a honvédelmi és rendvédelmi foglalkoztatottak részesülhettek kompenzációban, vagyis a szabályozás diszkriminatív. A jogalkotó önkényesen – és rájuk nézve méltánytalanul – emelte ki a támadott kormányrendelettel érintetteket, ezért a támadott rendelkezések sértik az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

***

Alkotmánybíróság megállapította: a támadott rendelkezések költségvetési forrásból ex gratia jelleggel nyújtanak kompenzációt egy egészségpénztár korábbi tagjainak, akik annak működésével összefüggésben anyagi hátrányt szenvedtek. Bár ilyen jellegű kedvezményre senkinek nincs alanyi joga, ha a jogalkotó ezt a megoldást alkalmazza, a jogosulti kör, a jogosultság mértéke és egyéb feltételei nem határozhatók meg önkényes módon.

Az Alaptörvényt és a vonatkozó törvényi szabályozást figyelembe véve azonban „a hivatásos szolgálati jogviszony különleges közszolgálati jogviszony”. A kormányrendeletekkel ex gratia jelleggel előnyben részesített Honvédség, illetve a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv személyi állománya kiemelten fontos, a magyar államiságot garantáló alkotmányos feladatokat látnak el. Ezen alkotmányos feladatokat ellátó személyeknek egy adott költségvetési keretből történő előnyben részesítése, a szolgálati viszonyukkal megszerzett járandóságuk önhibájukon kívüli elvesztésének ex gratia jellegű kompenzációja különösen fontos feladataik ellátásának elősegítését szolgálja. A támadott kormányrendeletekkel megvalósított, az indítványozók számára hátrányos megkülönböztetés ésszerű, kellő alkotmányos súlyú indokainak tekinthetőek, vagyis a kormányrendeletek általi diszkrimináció nem tekinthető önkényesnek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a kormányrendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

Haszonbérleti szerződés jóváhagyásának megtagadása

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 72. § (5) bekezdésének a) pontja, valamint a 71. § (3) bekezdése a) és b) pontja és 71. § (4) bekezdésének b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata.

Az indítványozó bíró előadta, hogy az előtte folyamatban levő eljárásban a felperes harmadik személyként haszonbérleti szerződéssel a haszonbérbeadó osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanát kívánta használatba venni. Az ajánlattételre megküldött haszonbérleti szerződés - melyet az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján állítottak össze - tartalmazta, hogy amennyiben 30. napon belül nem érkezik vissza az ajánlattétel aláírva, akkor elfogadottnak tekintik, és kifüggesztik az illetékes hivatalnál. A posta a küldeményt a felperesnek „nem kereste” jelzéssel küldte vissza. Ezt követően a szerződést az önkormányzat hirdetőtábláján a felperes kérelme alapján kifüggesztették. Az alperesi kormányhivatal azonban lekérte a haszonbérbeadó adatait, abból tudomására jutott, hogy a haszonbérbeadó elhunyt, ezért  a haszonbérleti szerződés jóváhagyását megtagadta, arra hivatkozással, hogy semmis a szerződés, ugyanis a haszonbérbeadó már korábban elhalálozott. 

A felperes a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezve kérte, hogy bíróság a haszonbérleti szerződést hagyja jóvá. Álláspontja szerint jogszabálysértő a határozat, mivel a járási hivatal alperes korábban bejegyezte az érintett ingatlanra a használati megosztási rendet. A jogalkotó annak ellenére, hogy a haszonbérbeadó feladatául szabja a haszonbérleti szerződésnek az elő-haszonbérletre jogosultakkal történő közlését, elismeri azt az esetet, hogy a haszonbérbeadó személye bizonytalan, adott esetben ismeretlen marad az ügyben. A jogalkotó fikció alapján kifejezetten megengedi és elfogadja azt az esetet – amely a konkrét perbeli esetben áll fenn -, hogy olyan természetes személyt tüntetnek fel a szerződésben haszonbérbeadóként, aki már nem él, polgári jogi értelemben nincs jogképessége. A bírói kezdeményezés szerint a tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége, azonban a bíróság álláspontja szerint ez a jelen esetben nem megfelelően indokolt.

***

Az Alkotmánybíróság figyelembe vette, hogy a földtulajdon sajátos természeti és vagyoni jellemzői, nevezetesen a föld véges jószág volta, nélkülözhetetlensége, megújuló képessége, különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését vagy a tulajdonjogszerzés korlátozását. A vizsgált esetben az örökösként érdekelt, ismeretlen új tulajdonos, mint a haszonbérbe adó jogutódja azonban nem a haszonbérbe vevő érdekkörében felmerült okból nem tudja gyakorolni jogait, hanem más okból (hagyatéki eljárás megindításának hiányában).

Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen esetben az állam a magánjogi szerződésekbe nem úgy avatkozik be, hogy teljes mértékben megfosztja a magánjogi jogalanyokat szerződéskötési szabadságuktól, hanem az ismeretlen vagy azonosíthatatlan fél nyilatkozata helyett a törvény pótolja azt a földhasználat érdekében, a használat idejére, ellenérték fejében. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak ezért elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

Bartha Szabó József
MTI Hírfelhasználó