„Az 1989-90-es békés alkotmányos rendszerváltozás egyik jellemzője az volt, hogy abban nem született önálló emberi jogi deklaráció. A forradalmibb típusú alkotmányozásokban az emberi jogok adott nemzeti együttese önállóan jelent meg és deklaráció jellegét megőrizve vált az alkotmány szerves részévé. (...)

Nem lehet véletlen, hogy az alapjogok köréből a rendszerváltás forgatagában mindenekelőtt a politikai részvételi jogok (a választójog, a népszavazás) és a politikai szabadságjogok (gyülekezési és egyesülési szabadság, szólás-és sajtószabadság, lelkiismereti-és vallásszabadság) kodifikációja merül fel írásaikban az egyén szabadságával és méltóságával egyetemben. Ez történt Magyarországon is 1989-ben a történelem diktálta, folyamatos, sokszor véletlenszerű alapjogi törvényhozással. (...)

Hálásan köszönöm a két szerzőnek ezt a munkát, mely a kortársak számára újra megeleveníti ezt a korszakot, a fiatalabb generációk számára pedig segít megérteni azt, hogy miként alakult ki a mai politikai és jogi valóság. Mert ez a kötet kétségtelenül nekünk, a mának szól. Kukorelli Istvánnak az egyházügyi törvény viszontagságaiból levont tanulságát némileg átalakítva, azért, hogy tanuljunk a történelmünkből.” Paczolay Péter

A kötetet a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) adta ki és az Antológia Kiadó gondozásában, 2018-ban jelent meg Lakiteleken, melyet olvasásra szívesen ajánlunk.