Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a kötet méltatásában hangsúlyozta: az 1989-90-es békés alkotmányos rendszerváltozás során nem született önálló emberi jogi deklaráció, az alapjogi törvények megalkotását sokszor a történelem diktálta, és véletlenszerű volt. Hozzátette: az alapjogi törvényhozásnak azért volt nagy jelentősége a rendszerváltozás első éveiben, mert ezeken a területeken volt a legnagyobb a szabályozási demokrácia-deficit. Mint mondta, olvasatában a rendszerváltozáskori reformok célja az országra kényszerített szovjet politikai modell helyett az európai értékek átvétele volt, ami egyszerre jelentette az európai közös alkotmányos örökség átvételét, a demokrácia felépítését, a joguralom helyreállítását. Egyúttal megköszönte a szerzőknek, hogy kötetükkel a mai generációnak segítenek megérteni, miként alakult ki a magyar politikai és jogi valóság.

Szalayné Sándor Erzsébet, az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese méltatásában arról beszélt, a kötet szerzői maguk is részesei és aktív alakítói voltak az alapvető jogi jogalkotásnak. Mint mondta, a tanulmánykötet felidézi "az alkotmányos rendszerváltás éveiben elvégzett alapjogi szempontú társadalmi-politikai állapotfelmérést és önkép-tisztázást, azt a hol előre szaladó, hol pedig meg- és visszatorpanó munkát, amelynek eredményeként 1989-90-tól kezdve a magyar jogrendszer elindulhatott az európaiság, demokrácia és jogállam együttesen értelmezendő állapota felé".

Hangsúlyozta: a rendszerváltás éveiben a demokráciát "hosszabb ideje nélkülöző" államoknak újra fel kellett fedezniük a demokratikus intézményeket, azok működését, beleértve az emberi jogok védelmének mechanizmusait is. Magyarország számára az alkotmányos rendszerváltás éveitől kezdődően az európai jogközösség tagjává válásának nem volt és azóta sincs alternatívája - jelentette ki. Kiemelte: a könyvben a szerzők bemutatják a legfontosabb alapjogi jogalkotások szakmai és kodifikációs hátterét, és nem csak az derül ki, milyen tervezetek készültek az egyes alapjogokkal kapcsolatban, de az is, miként alakult ki a végső szöveg és milyen viták kísérték a jogalkotást. Mint mondta, az egyes jogszabályok elfogadásának esettanulmányai egyértelműen tükrözik a vívódást, hogy meg kellett próbálni összeegyeztetni az alapjogi jogalkotás során az értékőrzést a haladással, a magyarságot az európaisággal.

Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) főigazgatója a bemutatón arról beszélt, igyekeznek a rendszerváltás problémáit feldolgozni, feldolgoztatni és úgy véli, az alapjogokról és ezáltal a rendszerváltás történetéről szóló kötetük is hasznos lesz.

Kukorelli István szerzőként arról beszélt, véleménye szerint a kötetben tárgyalt alapjogi törvények jelentősége az, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy nem az utcán, fegyveresen dőltek el az átalakulás kérdései.

Tóth Károly pedig azt mondta, szükséges, hogy a rendszerváltozás időszakáról szóló könyvek készüljenek, hogy a mai generációk tanulhassanak saját történelmünkből.

A RETÖRKI több mint háromszáz oldalas kiadványában Kukorelli István, volt alkotmánybíró, az ELTE tanszékvezetője dolgozta fel az alapjogi rendszerváltozás "első fecskéit", az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényeket, illetve a népszavazásról, az országgyűlési képviselők választásáról és a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvények keletkezését és jellemzőit. Tóth Károly, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvetője elsősorban az 1989. évi alkotmánymódosítás főbb kérdéseivel és az alapjogok szabályozásával, valamint az alapvető jogok általános kérdésével és a sztrájktörvénnyel, továbbá a sajtótörvénnyel foglalkozott a kötetben.