Te észreveszed-e Isten meglepetéseit?
Április 1-jén a Szentatya a Szent Péter téren mutatta be az ünnepi szentmisét, melynek keretében az evangélium görögül és latinul is felhangzott. Ferenc pápa rögtönözve fogalmazott homíliájának fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
2018. április 1. 16:11

Miután meghallgattuk Isten szavát, ezt az evangéliumi részletet, három dolog jut eszembe, amelyet el szeretnék mondani nektek.

Az első: a híradás. Elhangzik egy hír: Az Úr feltámadt! A hír, melyet a keresztények a kezdeti időktől fogva szájról szájra adtak, köszöntéssé vált: Az Úr feltámadt! A nőket, akik azért mentek, hogy megkenjék az Úr testét, meglepetés várta. Meglepetés… Isten híradásai mindig meglepetések, mert a mi Istenünk a meglepetések Istene. Így van ez az üdvtörténet kezdete óta, Ábrahám atyánk óta. Isten meglep: „Menj, menj, hagyd el földedet, indulj!” Egyik meglepetés követi a másikat. Mindig. Isten nem tud hírt adni magáról anélkül, hogy meg ne lepne bennünket. A meglepetés az, ami szíven talál téged, ami ott érint meg, ahol nem is várnád. A fiatalok nyelvét használva azt mondhatnánk: a meglepetés övön aluli ütés; nem vagy felkészülve rá. De Isten jön, és szíven üt. Az első dolog tehát: a meglepetésként elhangzó híradás.

A második: a sietség. A nők szaladnak, sietnek, hogy elmondják: „Ezt tapasztaltuk…” Isten meglepetései útnak indítanak, azonnal, várakozás nélkül. Ezért ők szaladnak, hogy lássanak. Péter és János is fut. A pásztorok is, karácsony éjszakáján, futnak: „Menjünk Betlehembe, hogy lássuk, amit az angyalok mondtak!” A szamariai asszony is fut, hogy elmondja a falubelieknek: „Ez az újdonság: találkoztam egy férfival, aki elmondta mindazt, amit tettem.” Az emberek pedig már ismerték, amit ez a nő tett. És azok az emberek futnak, otthagynak mindent, amit csináltak, a háziasszony is otthagyja főni a krumplit a lábasban – visszatérve majd leégve találja –, de most muszáj menni, futni, látni a meglepetést, hallani a hírt. Ez ma is megtörténik. Lakónegyedeinkben, falvainkban, amikor valami szokatlan történik, az emberek összesereglenek, hogy lássák. Odasietnek. András nem vesztegette idejét, sietve ment Péterhez, hogy elmondja neki: „Megtaláltuk a Messiást!” A meglepetések, a jó hírek mindig így születnek: sietve. Az evangéliumban van valaki, aki még időt kér magának; nem akar kockáztatni. De az Úr jó, szeretettel várja: Tamásról van szó. „Akkor fogok hinni, ha látom a sebeket”, mondja. Az Úrnak van türelme azokhoz is, akik nem sietnek.

Elsőként szó volt a meglepetésként ható híradásról, aztán a sietve adott válaszról, a harmadik dolog pedig, amit mondani szeretnék nektek, egy kérdés: „És én? Nyitott a szívem Isten meglepetései előtt? Kész vagyok, sietve elindulni, vagy mindig azt hajtogatom: „Ej, ráérünk arra még”? Mit mond nekem a meglepetés? János és Péter futva mentek a sírhoz. Jánosról az evangélium azt mondja: „Hitt.” Péter is „hitt”, de a maga módján, azzal a hittel, amelybe belekeveredik a lelkiismeret-furdalás amiatt, hogy megtagadta az Urat.

Ezt a három dolgot akartam tehát elmondani: meglepetésként ható híradás, futás, sietés, és végül a kérdés: „És én ma, 2018 húsvétján, mit teszek?” Te mit teszel?

Fordította: Tőzsér Endre SP

Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenete húsvét vasárnapján: A búzaszem ereje ma is termést hoz

Április 1-jén, húsvétvasárnap Urbi et Orbi üzenetében Ferenc pápa a búzaszem erejéről beszélt, majd imádságra szólított: imádkozzunk a béke, a kiengesztelődés, a remény, a párbeszéd, a vigasztalás, az élet és a bölcsesség gyümölcseiért.

Kedves testvéreim, boldog húsvétot!

Krisztus feltámadt a holtak közül.

Az Egyházban szerte az egész világon visszhangzik ez a hír, az alleluja énekétől kísérve: Jézus az Úr, az Atya feltámasztotta őt, Ő pedig örökre él közöttünk.

Maga Jézus hirdette meg előre halálát és feltámadását, a földbe vetett búzaszem képével. Ezt mondta: „ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). És lám, pontosan ez történt: Jézus, a búzaszem, melyet Isten vetett el a föld göröngyei közé, a világ bűne által megölve meghalt, két napon át a sírban maradt; ám ez az ő halála magában hordozta Isten szeretetének teljes erejét, amely kiszabadult a halál börtönéből és kinyilvánult a harmadik napon, melyet ma ünneplünk: ez Krisztus Urunk húsvétja.

Mi, keresztények, hisszük és tudjuk, hogy Krisztus feltámadása a világ igazi reménye, amely nem csal meg. A búzaszem ereje ez, a szereteté, mely alászáll, és a végsőkig odaajándékozza magát, és amely valóban megújítja a világot. Ez az erő ma is termést hoz a mi történelmünk göröngyei között, melyet oly sok igazságtalanság és erőszak jellemez. A remény és a méltóság gyümölcsét termi ott, ahol nyomor és kirekesztés uralkodik, ahol éhség és munkanélküliség van, a menedéket keresők és menekültek között – akiket oly sokszor visszautasít a jelenlegi szemeteskosár-kultúra –, a drogkereskedelem, az emberkereskedelem és korunk rabszolgasága áldozatai számára.

Mi pedig ma a béke gyümölcseit kérjük az egész világ számára, kezdve a szeretett és elgyötört Szírián, melynek lakosságát a végsőkig kimerítette a háború, aminek nem akar vége lenni. Idén húsvétkor a feltámadott Krisztus fénye világosítsa meg minden politikai és katonai felelős lelkiismeretét, hogy késedelem nélkül vessenek véget a folyamatban lévő öldöklésnek, tartsák tiszteletben a humanitárius jogot, és gondoskodjanak arról, hogy a segítség eljuthasson ezekhez a testvéreinkhez, akiknek égető szükségük van erre, egyszersmind biztosítva a megfelelő körülményeket a kitelepítettek hazatérésére.

A kiengesztelődés gyümölcseiért fohászkodunk a Szentföld számára, melyet ezekben a napokban is nyílt konfliktusok sújtanak, amelyek nem kímélik a fegyverteleneket sem. Imádkozunk Jemenért és az egész Közel-Keletért, hogy a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet győzze le a megoszlásokat és az erőszakot. Krisztusban testvéreink, akik nem ritkán erőszakos cselekmények és üldözések áldozatai, tudjanak ragyogó tanúságot tenni a Feltámadottról és a jónak a rossz fölött aratott győzelméről.

A remény gyümölcseiért esdeklünk ezen a napon mindazok számára, akik egy méltóbb élet után vágyakoznak, mindenekelőtt az afrikai kontinens azon részein, melyeket elborít az éhezés, az ősi helyi konfliktusok és a terrorizmus. A Feltámadott békéje gyógyítsa be a sebeket Dél-Szudánban: nyissa meg a szíveket a párbeszédre és a kölcsönös megértésre. Ne feledkezzünk meg ennek a konfliktusnak az áldozatairól, mindenekelőtt a gyermekekről! Ne hiányozzon szívünkből a szolidaritás az iránt a rengeteg ember iránt, akiket arra kényszerítenek, hogy elhagyják a földjeiket, és akiket a minimális létszükségleteiktől is megfosztanak!

A párbeszéd gyümölcseiért fohászkodunk a Koreai-félsziget számára, hogy a folyamatban lévő megbeszélések előmozdítsák a térség harmóniáját és a megbékélését. A közvetlen felelősséggel bírók bölcsen és kellő megkülönböztetéssel cselekedjenek, hogy előmozdítsák a koreai nép javát, és bizalmon alapuló kapcsolatokat alakítsanak ki a nemzetközi közösségen belül.
A béke gyümölcseit kérjük Ukrajna számára, hogy erőt nyerjenek az egyetértést előmozdító lépések, és megkönnyítsék a humanitárius kezdeményezéseket, melyekre az ottani lakosságnak szüksége van.

A vigasztalás gyümölcseiért esdünk a venezuelai nép számára, mely – miként erről lelkipásztoraik írásban beszámoltak – valamiképpen idegenként él a saját országában. Az Úr Jézus feltámadásának ereje által találják meg a helyes, békés és emberséges utat ahhoz, hogy minél gyorsabban kilábaljanak a politikai és humanitárius válságból, mely az országot fojtogatja. Ne hiányozzék a polgárok közötti befogadás és segítségnyújtás azok számára, akik hazájuk elhagyására kényszerültek!

A feltámadott Krisztus hozza el az élet gyümölcseit a gyermekek számára, akik a háborúk és éhínségek hatására remény nélkül nőnek fel, nem részesülnek oktatásban és egészségügyi ellátásban; és az idősek számára is, akiket leselejtezett az önző kultúra, mely félredob mindenkit, aki nem termel.

A bölcsesség gyümölcseiért fohászkodunk azok számára, akik szerte a világban politikai felelősséget viselnek, hogy mindig tartsák tiszteletben az emberi méltóságot, elkötelezetten munkálkodjanak a közjó érdekében és biztosítsák saját polgáraik fejlődését és biztonságát.

Kedves testvéreim!

Ahogy a sírhoz siető asszonyokhoz, úgy hozzánk is szól ez az ige: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincsen itt, feltámadt!” (Lk 24,5–6). Nem a halálé, a magányé és a félelemé az utolsó szó. Van egy szó, amely meghaladja ezeket, és amelyet csak Isten mondhat ki: ez a feltámadás szava (vö. II. János Pál, Gondolatok a Via Crucis végén, 2003. április 18.). Isten szeretetének az erejével a feltámadás „száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi” (Húsvéti örömének).

Boldog húsvétot mindenkinek!

Fordította: Török Csaba

Magyar Kurír
  • Pilinszky megmutatta az istenkereső utat
    Pilinszky megmutatta másoknak azt az istenkereső utat, amit ő folyamatosan újra és újra járt - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára a Pilinszky János születésének 100. évfordulójára készült dombormű avatásán szombaton Gárdonyban.
  • Így működik a Városházán a jutalékos rendszer
    Elemzők úgy látják: maffiaszerű módszerekkel osztják vissza a pénzeket a Városházán. Az elmúlt hetekben egymás után láttak napvilágot az újabb részletek.
  • Nincs klímavészhelyzet
    Clintel.org: Nincs klímavészhelyzet. Nincs tehát ok pánikra és ijesztgetésre. Erőteljesen ellenezzük a „2050-ig nettó nulla CO2” stratégiát, mert káros és irreális. A csökkentés (mitigáció) helyett az alkalmazkodás (adaptáció) részesítendő előnyben; az adaptáció az okoktól függetlenül mindenkor működőképes.
MTI Hírfelhasználó