Karvalyok Visegrád felett
Csak a vak, meg a vadliberális szerkesztők nem látják, vagy nem akarják látni, hogy a kotta ugyanaz.
2018. március 19. 02:16

A komolyabb politológusok szerint sem vita tárgya, hogy a Soros-csápok döntötték meg Grúziában a grúz, Macedóniában a macedón és Ukrajnában az ukrán elnököt. A még komolyabbak szerint az egész úgynevezett arab tavasz is e hálózat aktív működésének köszönhető. A módszer mindenütt ugyanaz és eléggé kiismerhető: tüntetni, lázongani. Kiabálni az utcákon, elégedetlenkedni, lehetőleg a liberális világmédia kamerái és fényképezőgépei előtt, aztán ahol lehet, gumiabroncsokat égetni, barikádokat emelni, aztán majdcsak jön a karhatalom, aztán esetleg lő is. És akkor megint jöhetnek a kamerák.

Hogy mire ment a dicsőséges arab tavasz, azt az európai népek érzik legjobban ma a bőrükön politológusi magyarázatok nélkül. Hogy mire a grúz és a macedón, azt pedig az ott élők. Az ukrán helyzet Krímestül, szakadárostul kissé bonyolultabb, de itt a nép véleménye mellett a máig tartó harcok halottainak statisztikái is eléggé elszomorítóan beszédesek.

Itt véget is ért és kipipálva a Nagy Terv, de a Trösztnek újabbak is kellenek. És megszületett az új projekt, a visegrádi négyek.

Antall József történészi és politikusi zsenialitása kellett ahhoz, hogy létrehozzon, felelevenítsen egy 650 évvel ezelőtti eseményt, hogy az akkori királyok visegrádi tanácskozása és közös érdekkapcsolata talán ennyi évszázad után is újra működhet.

Sok köszönetet nem kapott, még bírálták is, aztán a protokolláris megnyilvánulásokon kívül fáradozása a kezdetekben sok eredményt nem is hozott. Aztán hogy, hogy nem az elmúlt években szárba szökött az elfelejtett gondolat, a V4-ek megújuló és egyre szorosabb együttműködése nem csupán fontos politikai valóság, hanem az Európai Unióban is meghatározó és megkerülhetetlen tényező lett. Olyannyira, hogy a Tröszt is felfigyelt.

De amióta ilyen hatékony az együttműködés, a spontán alegységek is aktivizálódtak. Cikkek tucatjai jelentek meg, hogy szakad a V4, a csehek brüsszelisták, a szlovákok az eurójukkal szintén, marad a két nacionalista, a lengyel és a magyar, ahol egyébként már a diktatúra bevezetése zajlik.

Hát akkor sétáljunk körbe egy kicsit.

Lengyelországban régen összeomlott a baloldal, tíz évig a Tusk-féle nemzeti-liberális Polgári Platform kormányzott, mígnem a lengyeleknek elegük lett és szabad választáson leváltották ezt a se hús, se hal képződményt. Jött helyette a Jog és Igazságosság vezette kormány, amit a demokrácia etalonja, a tolerancia és a szolidaritás bajnoka, a nagy Brüsszel a mai napig nem tud elfogadni. Olyannyira, hogy az évek óta tartó kifogások odáig fajultak, hogy a tajtékzó demokraták (liberálisok, szociáldemokraták, kommunisták, leszbikusok és egyebek) kitörő örömmel szavazták meg a 7. cikkely alkalmazását Chopin és Adrzej Wajda hazája ellen.  

Csehországban a jobboldal omlott össze, de itt más a helyzet, mert a legutóbbi választásokon bukott meg a szociáldemokrata kormány és nyert egy különös protest formuláció, igaz a kormány megalakítása hónapok óta húzódik.

Szlovákiában az eddigi viszonylagos nyugalmat és stabilitást alig húsz nap teljesen felforgatta. Egy különös gyilkosság után aktivizálódtak bizonyos körök, lemondott a belügyminiszter, aztán a miniszterelnök és már megvan az utódja is. De a Trösztnek ez sem elég, folytatódnak a tüntetések, melyek különböző hírügynökségi jelentések szerint rendkívül profin és rugalmasan szervezettek, hangosítás, mobil vécé, design, logisztika, stb. És jönnek a felszólalók és a petíciók, persze hogy liberális színészek, értelmiségiek, szociológusok, részecskegyorsítók és egyebek tiltakoznak emelt hangon.

Magyarországon legszebb kincsünket, március tizenötödikét ünnepeltük. A miniszterelnök ünnepi beszédet mondott, de szónokoltak az ellenzék vezetői is, még a kétfarkúak is odatettek valamit. De aztán este „diákok” is ünnepeltek egy kis tüntetéssel. A diákok már csak ilyenek, előbb szavalnak Petőfit az iskolai ünnepélyeken, aztán az utcán spontán felszólalnak, hogy a kormánynak nincs programja. Meg szabad iskolát. Meg fékek és egyensúlyok. Meg diktatúra van. Aztán néhányan átmásztak a kerítésen.

A séta végén már tisztábban látunk. Csak a vak, meg a vadliberális szerkesztők nem látják, vagy nem akarják látni, hogy a kotta ugyanaz. Lázítani, felbujtani, őrjöngeni, tiltakozni. A visegrádiak abban a legegységesebbek, hogy elutasítják a kvótákat, a migránspolitika brüsszeli kezelését. Lengyelországot a Tröszt állandóan vegzálja, a cseheket egyelőre békén hagyják. Most Szlovákián a sor, talán szegény Pozsony nem lesz a Majdan, ahol gumiabroncsokat is égetnek. És remélhetőleg - három héttel a választások előtt - szegény Budapest sem szenved újabb festék leöntéseket és kerítés átmászásokat.  

Beszédes két látens fotó. Hazánk még júniusig a visegrádi négyek soros elnöke. Ha megnézünk egy októberi képet, meg egy mait, a négy vezetőből már csak egy maradt.

Röpködnek a madarak, vigyáznunk kell.

(szék)
megmondó
De most történt valami. Olyan, amit nehéz a magyar nép bölcsességével azonosítani.
  • Az Európai Unió tulajdonosa
    A kisrészvényesek megzabolázásához rendelkezésre állnak az eszközök: a Nagytestület tagjainak többsége a tulajdonos zsebében van.
  • Elnökjelölt rovott múlttal
    Azaz a baloldali politika továbbra sem óhajt megtisztulni: benne hagyja a szennyeződést a magyar közéletben.
  • Aztán eljött az este
    Most várhatjuk, hogy a gender-Macron, a kvóta-Merkel és a whisky-Juncker mikor és milyen őszintén gratulál.
  • Nagy lehetőség: kibukhat az LMP
    Az európai demokráciában az ellenzéknek is meg kell felelnie bizonyos szellemi minimumnak.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI