Bayer: A békemenet célja
A másik oldal azt gondolja mirólunk, hogy menthetetlenül provinciálisak, földhözragadtak, ázsiaiak, maradiak vagyunk, bezárva saját rögeszméinkbe, hagyományainkba, tévhiteinkbe.
2018. március 15. 09:41

Kedves, fiatal lány keresett meg a minap, elsőéves a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, mondta, és vizsgafeladatként szeretne interjút készíteni velem. Örömmel ráálltam, s a kedves, fiatal hölgy aztán megkérdezte: mi célja van a békemenetnek, és mi a tétje a soron következő választásnak. Elmondtam neki, s most megismétlem.

A társadalmunk két részre szakadt. (Valójában háromra, de a harmadik rész az a fekete lyuk, onnan nem jön ki semmi szándék, semmi remény, semmi akarat.) A két részre szakadt társadalom egyik és másik oldala antagonisztikus ellentétben áll egymással, no persze nem az egyszerű emberek, hanem a véleményformálók szintjén.

A másik oldal azt gondolja mirólunk, hogy menthetetlenül provinciálisak, földhözragadtak, ázsiaiak, maradiak vagyunk, bezárva saját rögeszméinkbe, hagyományainkba, tévhiteinkbe, jó esetben is afféle „völkischek” vagyunk, olyan népek, ami a fasizmus előszobája, bár ilyenkor mindig a nácizmusra gondolnak és fasizmust mondanak.

Mi azt gondoljuk, hogy ebben nincsen igazuk. Ebben sincs.

Mi viszont azt gondoljuk róluk, hogy ők kétdimenziós lények, az individuum és a szabadság börtönébe zárva, akik ráadásul a szabadságot valami olyan abszolútumnak képzelik el, amelyet soha nem lehet megélni, beteljesíteni a maga teljességében, de az emberi élet egyetlen valós és igenelhető célja, hogy megpróbálja megélni, elérni ezt az abszolút szabadságot. S éppen ezen abszolút szabadság felé vezető úton van szükség mindenféle identitások lebontására, eltüntetésére.

El kell törölni, meg kell haladni a vallási identitást – ez jórészt már sikerült. El kell törölni a nemzeti identitást, a Nyugat jószerével ezen is túl van. Hátravan még a családi és a nemi identitások eltörlése, és íme, máris előttünk áll az új ember, a semmilyen identitástól és kötődéstől sem korlátozott homonculus.

Aki boldogan és elégedetten oldódik fel az emberiség nevű akármiben, nem rabja többé önnön magának, hagyományoknak, családi és nemzeti tradícióknak, de immáron saját genitáliái sem ejthetik foglyul többé – mert ő szabad. Legfeljebb a Facebook, a divat és valamely kábítószer rabja, de az az egyetlen rabság, ami nem probléma.

Mi így látjuk őket, és azt gondoljuk, igazunk van. És azért gondoljuk, hogy igazunk van, mert tényleg igazunk van. Ugyanis mi már láttunk társadalommérnököket. Mi már láttuk a küldetéstudatos őrülteket, akik megtervezték az ideális társadalmat, aztán nekifogtak, hogy létre is hozzák. És ennek soha nem lett jó vége.

Ezt akarták a jakobinusok, ezt a bolsevikok, ezt a nácik. Tudjuk, mi lett a vége. Ezt akarták (és akarják!) a ’68-as „nagy generáció” törpéi is. Ők folytatták a dicstelen sort. És folytatják most is.

Nyitott társadalomról, kevert társadalomról álmodnak, ahol nincsenek határok, nemzetek, családok, hagyományok és hagyományos nemek, ahol nincsen semmi, csak a másság, ahol polgárjogot nyer minden deviancia és száműzetik a normalitás.

Tudjuk Chestertontól: akitől elveszik az Istent, a hitet, az attól fogva nem semmiben hisz, hanem bármiben. S azt is tudjuk, hogy aki az egész emberiséget szereti, az nem szeret az égvilágon senkit és semmit; aki a világot akarja keblére ölelni, az önmaga emlékművét faragja, méghozzá különös anyagból.

Mi a békemenet célja? Hogy mindez ne valósulhasson meg. Mi a választás tétje? Hogy ők ne foghassanak hozzá a megvalósításhoz.
Csak azért, hogy úgy adhassuk tovább ezt az országot, ezt a kultúrát, ezt a civilizációt az utódainknak, amiképpen mi megörököltük az őseink­től. Hogy meg ne szakadjon a jogfolytonosság.

Mert az utána már nem helyreállítható.

Bayer Zsolt

magyaridok.hu
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Feltételekkel támogatja hazánk az uniós hitelfelvételt
    Feltételekkel, de hozzájárul Magyarország az európai uniós hitelfelvételhez – így döntött ma az Országgyűlés, miután elfogadta a kormánypártok erről szóló javaslatát. Ennek értelmében hazánk csak akkor támogatja a hétvégi uniós csúcson a mentőcsomagot, ha a felvenni készült 750 milliárd eurót kizárólag a gazdaság talpraállítására és például új munkahelyek létrehozására fordítják. Feltétel az is, hogy a gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országoké és kikötötték azt is, hogy a folyamatban lévő, úgynevezett hetes cikk szerinti eljárásokat a hitelfelvétel elfogadása előtt le kell zárni.
  • Identitásunk finomítása végett fontosak a múlt részletei
    Történelmi múltunk aprólékos és szisztematikus feldolgozása nélkül "nem tudhatjuk, kik is vagyunk valójában és merre tartunk az egyre inkább elszemélytelenedő világunkban" - mondta az Alkotmánybíróság elnöke Juhász Imre alkotmánybíró Fiume - egy középkori város és kikötő a hatalmi érdekek metszéspontjában című könyvének bemutatóján kedden Budapesten.
  • Gulyás Gergely: manapság lázadás normálisnak lenni
    Manapság lázadás konzervatívnak, normálisnak lenni - hangoztatta a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kultúrharc a XXI. században című konferencián, Budapesten kedden.
MTI Hírfelhasználó