Vörös segély kell a szélsőségesnek
A hungarofób figura a jelentős ajándékpénzből sem tudott önjáróvá válni, csak megélhetésieket tudott maga köré csődíteni.
2018. február 15. 01:05

Tengerentúlról jött ukázra kellett befutó helyen listára tenni egy kegyencet a szélsőbaloldalnak a legutóbbi megméretéskor. Így a hungarofób figura négy évig azokon élősködött, akik ellen buzgólkodik minden elképzelhető – és elképzelhetetlen – eszközzel.

A tengerentúli ukáz most zátonyra futott.

A szélsőbaloldal sem hajlandó a kegyencet – más „rendes” szélsőbalos helyett – négy évig busás jövedelemhez juttatni. A hungarofób indulat ugyanis kifulladt - senkit sem érdekel már. 1990 után még újdonság volt a hazai magyarellenesség, mára azonban lejárt lemez.

Mindenki tudja, melyik rasszizmus rejlik mögötte.

De már ez sem érdekel senkit, a rasszizmus vádját mára elnyűtték, használhatatlanná rojtozták. Nem az a baj vele, hogy hazug, hogy átlátszó, hogy megélhetési politikusok élnek vele, ezt rágják napestig, ebből élnek meg, ez használati értékük. Nagyobb baj van vele.

Unalmas.

Így a szélsőbal is beintett annak a hungarofóbnak, akit ismételten a tengerentúltól akartak beerőltetni a jól fizetett pozícióba. A hungarofób figura a jelentős ajándékpénzből sem tudott önjáróvá válni, csak megélhetésieket tudott maga köré csődíteni.

Tehetségtelen.

Ezt tudják róla a tengerentúlon is, de jobb kegyencet nem találtak – egyelőre. A zavarkeltést azonban nem adhatják fel, ezért a tehetségtelen hungarofóbot be akarják erőltetni továbbra is az ingyenélő pozícióba: fizessék újabb négy évig azok az adófizetők, akiknek árt.

Ezt demokráciának hívják odaát.

Lehet, hogy a propagandaakció nem sikerül. Lehet, hogy a kegyenc kiesik a hadállásból. Mégis tovább kell tenyészteni. Eddigi szolgálataiért takarmányozni kell, sőt a zavarkeltéshez kellő forrásokat is buzogtatni kell irányában.

Az adófizetők helyett a kamatfizetőket kell terhelni vele.

Egy híres populista is egy nagy forrásközpont egyik kisebb felügyelőbizottságában fejti ki hatalmas szakértelmet, rengeteg fáradozást és óriási áldozathozatalt igénylő tevékenységét. Felügyelőbizottság… Sokan vágynak ilyen testületbe. Felügyelni – felesőség nélkül.

 Számos kiselejtezett politikus ül ilyen helyen.

Lehet, hogy most eggyel több lesz: helyet kell keresni neki. De a kamatfizetők teherbírása sem végtelen. Pont elég nekik elviselni az elhízott populistát, aki gyakorta a nyugdíjelemelésről horkantott, de most nem elég neki a nyugdíj.

Vörös segély is kell.

Ezt a vörös segélyt kell elintézni az ifjabb hungarofóbnak is, erről kell spekulálni, ebbe kell kis és nagy spekulánsokat bevonni. Mert mi lesz, ha a kegyenc eddigi busás fizetése elapad. Neki akkor is magabiztosan kell pöffeszkednie, mert ha nem ezt teszi, lejáratja eddigi futtatóit.

És megingatja a bizalmat az oligarchiában.

Az oligarchia lakája nem csúszhat gödörbe, mert példája másokat is megrettenthet. Mégsem olyan erős az a rendszer… A tegnap még luxuskocsival pózoló hungarofób ma szolid járgánnyal furikázik – nem, ez megengedhetetlen, nyomni kell a pénzt továbbra is a kegyencbe.

A vörös segély politbürója már összeült.

Melyik lehet az a forrásközpont, ahol felügyelőbizottsági tagként kedvére hízhat az újrahasznosított lakáj?

Meg fogják találni.

Kovács G. Tibor
  • Egyértelművé vált a hazaárulás
    Már nincs józan vezető egyéniség az adott ellenzék személyi állományában. Senki nem szólt nekik, hogy gyerekek, ezt nem kellene, mert lebukunk. Mindenki megtudja, hogy hazaárulók vagyunk.
  • Mérgezett díszek a fenyőfán
    A Karácsony mély szakralitása mellett a béke, a meghitt nyugalom ünnepe is (lenne), de a fel nagyörömre dallamai és a pásztorok kedvessége mellett disszonáns díszeket is látok az idei fenyőfán.
  • Deglobalizáció
    A korforduló, amelyben benne élünk, a liberalizmus kríziséből fakad. Minden, ami ma korszerű, a liberalizmus különböző mértékű és mélységű tagadásán alapul.
  • A magyarok nagy többsége elutasítja az illegális bevándorlást
    A magyarok kétharmada (67 százaléka) aggasztónak ítéli a hazánkat célzó illegális bevándorlást, tízből négyen (41 százaléka) pedig kifejezetten súlyos problémának tartják azt.
  • Hogy jutottak el a britek idáig?
    Teljes a bizonytalanság a brit belpolitikában a keddi történelmi voksolás után, amelyen az alsóház elsöprő többséggel (432 nem 202 igen mellett) leszavazta Theresa May kilépési megállapodását.
MTI Hírfelhasználó